LizaGazdija

Kérem, hogy jöjjön aludni, mert ebéd után muszáj, szüksége van rá. A válasz hiszti sírásig, hogy ő nem akar, mert játszani akar. Pihenni sem hajlandó, nem fáradt. (Aha. 3/4 6-kor kelt, ekkor épp du. 2, ő egyébként 3 és fél éves, pont hihető, hogy nem fáradt.) Végül a szigorú nézés hatására hüppögve bemászik az ágyba, odafekszem mellé. Beszélgetünk mindenféléről, egyszer csak elhangzik a számból, hogy vége van a nyárnak. Ez eszembe juttatja A cinege cipőjét, amit nyomban el is énekelek neki (szörnyű hamisan, mert kb. 90%-os gyógyultságnál jár az egy hete durvára fordult, nagyon köhögős nyavalyám). Mosolyog, majd a végén azt mondja: "Még egyszer! Most másikat." Aztán annak a végén: "Most még egyet énekelj, másikat!" Az ötödik környékén lekoppan a szeme, a hetedik óta békésen szuszog.

Tegnap eldöcögtünk vásárolni Flórával. (Döcögtünk, mert én rendesen mozogni már rég nem tudok.) Először a ruhaboltba mentünk, neki néztünk ezt-azt, aztán mondtam, lessük meg a babaholmikat is, hátha van aranyos kapucnis törölköző. Volt, nem is egy, de a kapucnira úgy applikálták fel a cuki rátéteket, hogy magát a kapucnit nem lehet a baba fejének megtörlésére használni, szóval felejtős. Miközben én ezeket nézegettem, Flóra külön utakon járt, és egyszer csak megszólalt, kezében egy szett nyári ruhácskával: - Anya, ez mi ez? - Kicsi babáknak való nyári ruha, nagyon aranyos. - Akkor vegyünk ilyet a kistestvéremnek! Kész, elolvadtam :) Megbeszéltük, hogy most még nem veszünk neki ruhát, mert nem tudjuk, milyen méret lesz rá jó*, meg aztán mire megérkezik, valószínűleg nem lesznek már ekkora melegek, és akkor nem tudja hordani ezeket a ruhácskákat. De megígértem neki, hogy ha már itt lesz a kistestvér, akkor az apjával elmennek egy ruhaboltba, és ő választhat valamit a babának. Ezek után át...

Hétfőn találkoztam a postással, kértem, nyissa ki azt a dobozt, mondta, nem tudja, csak a kollégája fér hozzá. Gondoltam, hátha találkozom kedden a kollégával, akkor őt is megkérem, de erre nem volt szükség. Már délelőtt jött az e-mail a Möbelixtől, hogy sajnálják, hogy visszaküldtem a csomagot, és napokon belül visszautalják a pénzt. Az szerdán meg is jött. Tehát a kedves postás 1. nem csöngetett fel, 2. bedobott egy értesítőt, hogy a postadobozba tette a csomagot, 3. miközben élből visszaküldte, esélyt sem adva rá, hogy valahogyan hozzájussak. Ez azért elég durva pofátlanság, úgy érzem. Írtam panaszt a postának, válaszoltak, hogy nagyon sajnálják, és természetesen beszélnek majd a postással, és elmondják neki, hogy mindig csöngetni kell. Biztos nagyon fogja érdekelni :D  Persze mást nyilván nem tudtak írni, és nem is tudnak mit csinálni, ez már így alakult. Tegnap aztán a GLS hozott egy csomagot (igen, a költözés kapcsán elég sok csomag jár most errefelé), a futár szintén nem cse...

Sétáltunk az utcán, egyszer csak odaértünk két kutyushoz. Flóra: Kérdezzük meg a bácsit, megsimogathatom-e a kutyát! Már nyitottam a számat, mert ez azt szokta jelenteni, hogy én kérdezzem meg, amikor is láttam, hogy a gyerek felveszi a szemkontaktust a gazdával, rámutat a kutyákra, majd azt kérdezi: - Darf ich? Teljesen leesett az állam, mert eddig ismeretleneknek soha semmit sem mondott, nem még németül. Nagyon megörültem, hogy már ilyen ügyes :) A válasz igen volt, de végül nem merte megsimogatni a gyerek a kutyákat - ez szinte mindig így van.

 Olyan házba költöztünk, ahol a bejáratnál van két "postadoboz", és ha a postás nem talál itthon (avagy nincs kedve felcsengetni), nem a postára viszi be az ember csomagját, hanem valamelyik dobozba teszi be. Ebben az esetben bedob egy értesítőt, amin van egy vonalkód. Ezt a vonalkódot oda kell nyomni a doboz érzékelőjéhez, mire kinyílik az ajtó, és lehet vinni a szajrét. Elméletben. Rendeltem néhány játéktárolót a Kallax polchoz, ami a gyerekek szobájában kapott helyet. Nagyon jutányos áron adta ezeket a Möbelix, ráadásul valamiért nincs náluk kiszállítási díj (talán valami akció lehet?), annyi volt a bibi, hogy 15 euró alatt nem lehet rendelni az oldalukon. Mivel a dobozok 9 euróból megvoltak, gondoltam, jól átgondoltan veszünk még ezt-azt, amit amúgy is kellene, és apróbb dolog. Össze is jött a minimális összeg, sikerült is a rendelés. Pár nap múlva írták, hogy két csomagban jönnek a cuccok, gondoltam, oké. A kézbesítés reggelén küldtek e-mailt, hogy akkor ma van a napja, ...

Nagyon izgatottan vártam, vajon megszerezzük-e az ötödik pecsétet, eljutunk-e az ötödik kötelező kiskönyvesre is. Flórával csak három jött össze, ezért izgultam, hogy most hogyan alakul. És ezért bosszantott különösen, amikor két hete lemondta az orvosom az időpontomat - nekünk már az is eredmény volt, hogy a 35. hét végéig kitartottunk. Miután végigtelefonáltam a lemondás után rengeteg orvost és a kórházat is, és csak a legelső, helyettesként megjelölt (de erről egyáltalán nem tájékoztatott) doki adott időpontot, csak elérkezett ez a nap is, és elmehettem hozzá. Sokkal szimpatikusabb, mint a mostani dokim, és mindent rendben talált. Nagyon örülök ennek, megnyugodtam. Már nagyon kíváncsiak vagyunk a babára, és vasárnaptól már bármikor meg is jöhet. Azért én azt mantrázom neki, hogy 3 kg és 50 cm legyen meg, valamint megígértem, hogy akkor sem fogok rinyálni, ha betöltjük a 40. hetet, és majd csak plusz pár nap után nyúlok különböző praktikákhoz, amelyek a népi megfigyelések alapján seg...

Azé' amikor egy vezető úgy kezdi érezni, hogy minden általa vezetettre nézve sértő, ha rá csúnyát mondanak, ott már van baj, nem kicsi.