LizaGazdija

 Az otthoni anyukás csoportban megkérdezte valaki, hogy ha még nem érkezett meg az oltása óta a védettségi kártyája hová viheti a 3 éves gyerekét, ha programot szeretne csinálni vele. És az derült ki, hogy nem túl sok helyre úgy országszerte. Teljesen hihetetlen, hogy csak az mehet bárhova is, aki már volt beteg, vagy beoltatta magát. Mennyivel jobb lesz itt, hogy az is mehet, amerre lát, akinek van negatív tesztje, miközben a tesztelés tök ingyen van, és kb. olyan gyakorisággal, amilyennel kedvünk tartja! (És még emiatt is ki vannak akadva egy csomóan. Ebből persze az látszik, hogy nem lehet olyat csinálni, hogy mindenki boldog legyen, de azért...) Ja, hogy arról már ne is beszéljünk, hogy (szintén otthon) egy tervezett műtétre 30-40 ezer forint a beugró, mert aki nincs beoltva/nem volt beteg, annak kell egy max. pár napos negatív pcr meg egy aznapi antigén, természetesen ezek egyike sem ingyen. Tényleg hihetetlen. Ha nem tudnám, hogy ez komoly, nem hinném el.

Szerencsére van az a lehetőség, hogy az ember a karantén 10. napján csináltat egy tesztet, és ha az negatív, akkor szabadul, nem kell kivárni a 14 napot. Valamiért engem jobban megviselt ez a bezártság, mint a gyereket, úgyhogy pláne nagyon vártam a pénteket, hogy végre lehessen menni tesztelni. Elsőre lyukra futottunk, mert, mint kiderült, Teststrassén kicsiket nem tesztelnek (a honlapon nem pont ez áll, de mindegy), de aztán felhívtam a hotline-t, és kiderült, hogy gyógyszertárba lehet vinni Flórát, ott megcsinálják a tesztet. Tomi vitte, most is garatból ment a mintavétel (az orrába még sosem nyúltak), és negyed órával később már kaptam is az SMS-t, hogy letölthető a negatív lelet. Ez több dolgot is jelent: hétvégén már mehetünk ide-oda (ma vadasparkban voltunk, holnap megnézzük a Böhmischer Pratert), hétfőn pedig lehet vinni oviba a kisasszonyt. Már nagyon hiányzik neki, sokat emlegeti a gyerekeket és a néniket is, úgyhogy biztosan nagyon fog örülni, amikor hétfőn elindulhat végre....

Másodszor olvassuk a Futrinka utcát. Először talán két éve olvastuk végig, akkor még Flóra kicsi volt, és időnként megesett, hogy beletépett egy-egy könyvbe. Ebbe is. Tegnap este értünk az eltépett oldalhoz. Flóra megfogja a félbetépett oldalt, és azt kérdezi: - Ez miért elszakadt? - Hát, Flóra még kicsi volt, és elszakította. - Én? - Igen, de akkor még nagyon kicsi voltál. Erre azonnal sírva fakadt: - Nem akartam eltépni! - Semmi baj, most megint ideértünk, nem is emlékeztem, hogy nem ragasztottam meg, de majd megragasztjuk. - Most! És úgy örült neki, amikor együtt összecelluxoztuk a lapot :)

Sokat gondolkodtam, melyik legyen majd az első hosszabb rajzfilm, amit megmutatok Flórának. Rövid, 6-8-10 perces részekből álló sorozatokat ismer, de nekem nagyon kedves emlékeim fűződnek hosszabb rajzfilmekhez, és már nagyon vártam, hogy elkezdjük együtt az igazi mesenézést. Persze nem tudtam, hová illesszem be a napunkban, meg alapvetően nem is tartom jó dolognak a hosszas képernyőbámulást, de mivel nekem semmi bajom nem lett tőle, hogy ovis koromban néha (szombat délelőttönként talán) megnézhettem egy-egy 75 perces mesét, gondoltam, neki sem lesz. A Micimackót korábban már látta napi 10 perces etapokban, és úgy voltam vele, ne olyan legyen az első hosszúja, amit részletekben már látott. Nekem a Hófehérke és A kis hableány volt a két nagy kedvencem, de mindkettőben elég ijesztő a gonosz szereplő, szóval ezeket korainak ítéltem*. Esti mesében a Csipkerózsika a kedvence, de abban meg annyira ijesztő a gonosz tündér felbukkanása és átokszórása, hogy amikor először láttam a mesét, konkré...

Szuper mondásai vannak. Reggelente, amióta megint home office-ban vagyunk, akkor szoktunk elbúcsúzni ovi előtt, amikor már kabátban és cipőben áll az ajtóban. Hétfőn vagy kedden viszont későn ébredtünk, ezért még pizsamában állt a szobában, amikor elköszöntünk. Ez kicsit megzavarta őt, mert utána a következővel ment Tomihoz a konyhába: – Apa, apa, nem vettem fel a másik ruhát! Azt hitte hirtelen a drágám, hogy aznap pizsamában megy oviba :) Mai intertextualitás legózás közben: – Ha én felnőtt volnék, örökre álomba merülnék. (Az eleje az azonos című könyvből, a vége a Csipkerózsikából való.)  

 Flóra is kipróbálja. Tegnap szóltak, amikor mentünk érte, hogy az egyik óvónő antigéntesztje pozitív lett, csináltatott pcr-t is, arra még várni kell, és ha az is pozitív, akkor az egész ovi megy 14 nap karanténba, de már az oviból elhozás pillanatában kezdjük meg, legfeljebb, ha mégis negatív a pcr, minden vissza. Rögtön hívtunk tesztelőt Flórához, és nagyon ügyes volt a gyerek. Előre elmagyaráztam neki, hogy jön majd egy bácsi vagy néni, és bele fog nyúlni a szájába, úgyhogy ügyesen, nagyra kell nyitni. Gyakoroltuk is ezt egy kicsit. A telefonálástól számított fél óra múlva itt volt egy vöröskeresztes srác. Flóra meglátta, kicsit közelebb húzódott hozzám, de már nyitotta is a száját, és tök szépen elviselte a mintavételt. Mi Tomival amúgy is pont tegnap kora délután csináltuk meg a Bipából elhozható, tök ingyenes pcr-t, úgyhogy innentől hárman vártuk az eredményt. Ma mindhármunké megjött, mindenkié negatív szerencsére. Pár nap múlva ismételjük (azt még nem tudom, Flóránál hogyan...

- Flóra, kell pisilni? - Nem. - 100%? - Nem, csak 9. (Ha bármilyen összefüggésben számot kell mondani, az mindig a 9.) Ritkán fáradok el abban, amennyit beszél, pedig tényleg mindig van mondanivalója (szerencsére). Igazából nem is abban fáradok el ezen ritka alkalmakkor sem, hogy beszél, hanem abban, hogy természetesen figyelmes hallgatást, tehát folyamatos visszacsatolást vár. Tegnap nagyon fáradt voltam, alig tudtam nyitva tartani a szemem. Mondtam neki: - Tudod, mit? Játsszunk csendkirályt! - Mi az a csendkirály? - Azt úgy kell játszani, hogy mindketten csendben maradunk, és aki tovább bír csendben lenni, az nyer. Csillogó szemmel, őszinte érdeklődéssel leül a fejem mellé az ágyra, majd megkérdezi: - Nézhetem? Ezen felvisítottam :D