LizaGazdija

 A gyerek időnként azt játssza, hogy "nem csinálom, amit mondasz, majd akkor csinálom, ha apa mondja". Nem zavar különösebben, nem is szokott nyerni ebben a játszmában, csak nem értem, ez honnan jön neki, amikor pedig következetes és szigorú is vagyok. (Nincs nálunk drákói szigor, de vannak szabályok, amiket be kell tartani, valamint amit mondok, az úgy lesz, akár olyat ígérek, amit szeretne, akár a háromig számolok kezdetű játékról van szó.) Ma délután éppen altatni próbáltam, illetve feküdtem mellette a félhomályban, és reméltem, hogy csak elalszik már valamikor. Kb. fél óra után közölte, hogy fölkelünk, mire én mondtam, hogy nem, mert eddig még nem pihent egyáltalán (egy darabig szövegelt, aztán átlapozta a Humans című könyvemet, amit az ágyon hagytam), mire kipattant az ágyból, és széles vigyorral az arcán mondta, hogy akkor alszik, ha apa mondja. Erre én felálltam, válaszoltam, hogy ilyet nem játszunk, jöjjön szépen vissza, kell egy kicsit csendben feküdni. Nekiállt mene...

Jól indult, Flóra 2. születésnapja után visszamentem dolgozni a régi munkahelyemre, ahol nagyon kedvesen fogadtak. Két régi kolléga maradt ott az összesen 12 fős csapatunkból, azóta még kettő visszajött, így már öten vagyunk a régi csapatból. Hamar visszarázódtam, majd hamar jött az első karantén, ami nagy szívás volt több szempontból is: majdnem kétszer annyit dolgoztam egy nap, mint amikor bejártunk, Flóra nem értette, miért nem vele foglalkozom, ha itthon vagyok, ezért az első hetekben fél délelőtt verte az ajtót zokogva, hogy "ajaaa, gyejeee, ajaaa!", borzasztó volt. Ezen kívül szétesett a napirendem, ami nagyon rosszat tett a fordításnak. Az, hogy Flóra a bölcsiben alszik, két szempontból is szuper: 1. déltől fél 3-ig tudok fordítani, ami bőven elég a napi penzum megugrásához, 2. kb. csak a bölcsiben alszik, itthon legfeljebb kínlódás/veszekedés árán, márpedig ha ő ébren van, akkor én elfelejthetem a fordítást. Júniusban a Kurzarbeit sajátosságai miatt nem tanítottam, vi...

 Mondtuk neki, hogy már nagylány, addig maradhat fenn, ameddig akar, szilveszterkor nem kell aludni. Kockapókerezett, az Idővonalba is beszállt, a csoki-Monopolyval szabályszerűen tudott már játszani. Éjfélkor gyerekpezagővel koccintott. Tetszett neki a particsákó és a duda. Többször kérdeztük, nem álmos-e még, mindig az volt a válasz, hogy szilveszterkor nem kell aludni. Bennem fél 1 után egyre erősödött a balsejtelem, hogy ott fog ez visszaütni, hogy ébren marad 6-ig, aztán kel a szokott időben. Végül fél 4-kor megágyaztunk, mondtuk neki, hogy alhat velünk, így nem tiltakozott, csak megköszönte, hogy itt alhat :) 10:20-kor kelt, úgyhogy én kóvályogtam egész elsején, ő meg délután nem aludt, így estére több összetűzésünk is lett... De a lényeg, hogy még be sem töltötte a hármat, máris profi szilveszterező.

Ha megkérdezi valaki, mit hozott neki a Jézuska, az első a felsorolásban a karácsonyfa, a második a szaloncukor :) A szüleim végül kiküldték futárszolgálattal a karácsonyi ajándékokat. 29-én adták fel, 30-án megérkezett, ami elég megdöbbentő. Flóra többek között egy piros ruhás, szőke babát kapott (sk), aki a Jézuska szerint Eszter névre hallgat. A gyerek nagyon örül neki, egyből átölelte, aztán fürdeni sem akart elmenni nélküle. Simogatta, nézegette, vizsgálgatta a haját, vetkőztette, öltöztette, majd egyszer csak a következőt mondta: - Ő az Eszter baba. Ki nekem az Eszter? Nagyon érdekes kérdés volt, ilyenkor érzem csak igazán, milyen jó lenne belelátni abba a hároméves buksiba.

Ez itt Semmering. Az a titok, hogy nem kell a kijelölt pályákat felkeresni, és akkor kb. senkivel sem találkozik az ember, hiába van csurig a város bécsi rendszámú kocsikkal.

Ez a Flóra-ajtó: az alsó sor díszt egyedül válogatta és tette fel, a nagy fenyőt a bölcsiben csinálta az óvónővel, a legfelső a bölcsis Mikulás-csomag ajándékkísérője volt. Flóra karácsony-polca. Az égősor színes, az angyalt anyu horgolta tavaly, ha nem tavalyelőtt.   Karácsonyra kaptam Szobaajtó belső oldala Az étkezőasztal a karácsonyi terítő leszedése után. Idén először mind a négy gyertya tövig égett, hurrá! A karácsonyfánk. Az angyal Flóra kézlenyomatos-hóemberes gömbjét is rátette, ezt Flóra azonnal kiszúrta. Régóta megvan, idén sikerült beüzemelni, és gyönyörű. Komód az előszobában Ablakfestés vonatimádó kislánynak Egyik ablakunk Másik ablakunk A tavalyi adventi naptár idén dísszé avanzsált, már 1-jén feldíszítette a gyerek, azóta néha pakolgatja rajta a díszeket. Napi 4-5x esik le sajnos, de már Flóra is gyönyörűen vissza tudja rakni. Jövőre a csúcsot szögeljük, mondjuk nem az ajtóra.

  Lekapcsoltuk a villanyt, meggyújtottuk az utolsó gyertyát is, és hallgattuk a Csendes éjt*. Flóra meghatódott: először adott egy puszit Tominak, aztán nekem is, majd mosolyogva nézte a gyertyákat, és egyszer csak azt mondta: - Szép a karácsony. Aztán még egy kicsit nézte őket, majd megkérdezte: - Anya, ez a karácsony? *Ez az egyetlen karácsonyi ének, amit még sosem sikerült normálisan elénekelnem. Akárhogy kezdem is, vagy olyan magas, hogy nem bírom kiénekelni, vagy olyan mély, hogy szintén.