LizaGazdija

 Az egyik családtagot műtötték, szerencsére nem volt komoly műtét (orrsövény), már otthon van, megyünk látogatni. Viszünk neki édességet meg kólát. Flóra mutatja, hogy az L-é, és láthatóan nem érti, miért. Mondom neki, hogy L-nek fáj az orra, ezért viszünk neki olyan finomságot, amit szeret, hátha akkor kevésbé fáj. Erre Flóra: – Fola orra bibis. Joghurt, túró. Vagyis: ha úgy alakulna, hogy valamikor bibis lenne az orra, akkor neki joghurtot és túrót vegyünk majd, ő azt szereti. Meg kell enni. És ha nem lenne, sürgősen ki kellene találni.

engem állatira nyomaszt ez a hülye vírus. Ebből a szempontból hátrány, hogy külföldön élünk, mert ha megint eldurvul a helyzet, akkor megint nem jutunk haza ki tudja, meddig, és az otthoniak sem jutnak ki. Ezen túlmenően nem akarom elkapni ezt a sz*rt, és nem akarom, hogy bárki is elkapja a családból. Senki sem tudhatja előre, hogyan reagálna rá a szervezete, és sem magamnak, sem a családból senkinek sem akarok sem intenzív osztályt, sem sima kórházat, sem még simább, otthoni szenvedést. Meg nyilván senki másnak sem, csak hát nekem a legfontosabb az én családom. Igazából úgy érzem, le tudnék mondani a nyaralásokról, bár vérezne a szívem. Ha legalább kétévente lehetne egy kis tengerpart, azzal már ki tudnék békülni, bár még mindig fájna, ha meg kellene ígérni, hogy a legközelebbi tengerpartra utazunk, messzebb nem, mert az határozottan nem Málta. De a havi egy-két hazautazásról én nem akarok lemondani, és arról sem, hogy a családom is kijöjjön legalább havonta egyszer. Olyan feszült vag...

Mesél arról, mi volt a bölcsiben. Úgy kezdődött, hogy: "Isia sír. Enni, inni nem. Sír. Néni mond." Kérdeztem, mit mondott a néni a kislánynak, azt-e, hogy ne sírjon. Bizonytalan "ja" volt a válasz. Akkor megkérdeztem: "Azt mondta neki a néni, hogy nicht weinen?" Úgy örült, hogy ki tudtam találni :) Gondolom, biztonságérzetet ad neki, hogy értem azt a nyelvet, amit a bölcsiben hall. Ma azzal fogadott az óvónő, hogy a gyerek nem ebédelt, ami elég meglepő, mert két-három adag ebédet is meg szokott enni. Meg is nézték, nem lázas-e a kis hölgy :D Ezek után beszélgetés cipőváltás közben: - Nem ebédeltél? - Nem. - Nem voltál éhes? - Nem. - Képzeld, otthon főzött a Papa. Otthon fogsz enni? - Nem. [rövid habozás] Ja. Ja, ja, ja, ein bisschen. És tényleg evett egy kicsit. Tök jó és megnyugtató, hogy sok német kifejezést helyesen alkalmaz, mert ez azt jelenti, érti őket. Tudja, hogy a danke köszönöm, a bitte kérem, a komm gyere, a schau nézd, és most az egy kicsit is...

hogy a MÁV ne szívasson, és a neten vásárolt Bécs-Bp. jegyemet ne csak magyarországi automatából engedje átvenni, hanem esetleg bemutathassam mobilon. Pár napja olvastam, hogy a RegioJet július végétől meghosszabbítja a Prága-Bécs járatát Budapestig, és online jeggyel lehet majd utazni. Majdnem sírva fakadtam örömömben, hogy nem kell többet egy hónapra előre kitalálni, pontosan melyik vonattal akarok utazni, illetve, ha ez nem sikerül, nem kell napokig görcsölni, hogy találok-e eladó kirándulójegyet, aminek a Bécs-Bp. felével haza tudok menni. Ezek után ma olvastam a tegnapi hírt, hogy a MÁV bevezeti az online vásárolható, mobilon bemutatható jegyet a Bécs-Bp. viszonylaton. Ez szerintem tök vicces. Nem akarok panaszkodni, király, hogy két társasággal is lehet majd utazni a jegyes nyomoronckodás nélkül, de azért az csak mond valamit a MÁV-ról, hogy akkor lesz neki fontos a kedves utasok kényelmes jegyvásárlási lehetősége, amikor beköszön a versenytárs.

Felébred 2-kor a megfázott gyermek, aki este annyira nem volt jól, hogy nem is evett. Sír. - Menni! Menni! Enni! Jó, lemegyek*, kenek neki kenyeret, felmegyek. Boldogan eszeget, majd egyszer csak megszólal: - Kukás nem. Kukás elment. Ez annyira szürreális és vicces volt így hajnali 2 után a majdnem töksötét szobában, az ágyon ülve. De hát biztos a kukásautóval álmodott - nagyon szereti nézni, ahogy elviszik a szemetet. *Ez Sümegen történt, ahol az emeleten aludtunk, a konyha meg a földszinten van.

Ma délben értekezlet, be kell menni a suliba. Nagy, rohanós készülődés itthon, mint mindig, mert ezer dolgunk van pont ma. Beülünk a kocsiba fél 12-kor, mondom Tominak, még azért ránézek a munkahelyi e-mailre, ki tudja. Erre látom, hogy írt a whatsappon a kolléganőm, hogy mégis a Zoomon lesz a meeting, ő még épp időben látta, mielőtt elindult volna. :D Király! Mázli, hogy írt, és az is, hogy éreztem, hogy rá kellene nézni az e-mailekre - amúgy már két órája írt a főnök, csak nem nézegetem ennyire gyakran a fiókomat, általában ránézek egyszer reggel 8 körül, aztán még egyszer valamikor délután. Nagy poén lett volna bemenni, és ott megtudni, hogy mégis online találkozunk.

Tomi találkozott délután egy haverjával, integettünk neki Flórával, mikor indult. Flóra többször megjegyezte, még lefekvéskor is: "apa elment". A bölcsiből hazafelé hegedűszót hallottunk, hosszú percekig álltunk az épület előtt, hallgattuk. A gyerek egyből megállapította, hogy "zene", aztán megbeszéltük, hogy "valaki zenél". Ez a "valaki" tetszik neki. Délután mentünk vásárolni, sírást hallottunk az utcán, de nem láttuk, ki sír. Flóra: "Valaki sír. Valaki." Ehhez szét is tárja a karját, jelezvén, nem tudjuk, ki az. Játszótérre mentünk, Tomi nem jött, integettünk neki. Flóra a sokadik csúszás után nekiállt figurázgatni, és mindenféle veszélyes mutatványokba vágott volna bele a csúszda tetején, én meg rámutattam a rúdra, amit amúgy fogni szokott, amíg leül, és mondtam: "Inkább abba a rúdba kapaszkodj." Azonnal körbenézett a parkban, és már kiabált is: "Tomi! Tomiii!" Merthogy "abba" helyett ő azt értette, ...