LizaGazdija

mindent. Időnként írok erről bejegyzést, mert szeretném valahová felvésni a mondásait. Anyu annak idején egy határidőnaplóban követte a mozgás- és beszédfejlődésemet, és sokszor mondta gyerekkorom óta, milyen kár, hogy elveszett az a napló. Aztán ma megtalálták apuval a padláson. Úgy örülök, alig várom, hogy végignézzük együtt. Flórának nem papíron lesznek ezek a feljegyzései, bár gondoltam már rá, hogy bemásolhatnám a bejegyzések lényegi részét egy Word dokumentumba, és időnként kinyomtathatnám. Hát, majd meglátom. Mindenesetre: - Vau inni = ivott a kutya a kutyafuttatóban - süti - Süsü, Vali, Böbe, Lili, maci, nyuszi (ezek a babái és plüssei, amiket leggyakrabban emleget) - enni = enni, főzni - palacsinta (első nap még "patakinta" meg "pali" és "pakata" volt, de második napra már simán kimondja - ez az eddigi leghosszabb szava) - séta = séta, sétál - futta = futás, fut, futott - tájé = tányér - teí = terít (hetek óta minden nap ő terít meg az e...

Flórát elaltatjuk (fél-egy óra, nem tudni, mitől függ, éppen mennyi), aztán szörnyeket keresgélünk*, majd sorozatozunk**. Tökéletes. Még az elalvás elé be kellene szuszakolni fél óra olvasást, és akkor lenne mennyei. *Google Mapsre optimalizált "ismerd meg városod" jellegű játék: meg van adva a játékterület (melyik utca hány számtól hány számig), három többé-kevésbé rejtjelezett utalás, végül egy ellenőrző kérdés, amire a választ be kell írni a mezőbe, és ha jó a válasz, akkor az így megtalált szoborról/épületről/freskóról/egyébről érdekességeket tudhatsz meg. Ha valaki esetleg szeretné kipróbálni, és jól tud angolul vagy németül, erre tessék . Elég sokat kell görgetni lefelé, de aztán ott van az összes feladvány. Áprilisban kerültek fel, szinte minden nap egy, és hamarosan leszedik őket, úgyhogy érdemes sietni. **Egyrészt Fekete Vipera, amit a negyedik évadtól kezdtünk a karantén elején, és most értünk az első évadhoz, de az első évad a legbénább, ezért most kicsit belass...

A legédesebb átvett szava a "nemá". Tőlem van: ha rosszalkodik valamit, amint meglátom, mondom neki, hogy "ne már!", és utána vetek véget az aktuális tevékenységnek. Ő két jelentésben használja: - Amikor nem tetszik neki valami, amit csinálunk, vagy amit neki kell csinálnia. - Amikor meg szeretne kaparintani valamit, de nem éri el. Kvázi "kérem". Állítólag még a hangsúly is tök ugyanolyan, mint nálam :D

Uborkasalátához reszeltem uborkát, amikor egyszer csak beleszaladt a penge a hüvelykujjamba*. Flóra ott állt mellettem, nézte, mit ügyködöm, úgyhogy mondtam neki, hogy most megvágtam magam, és fáj. Mutattam neki, hogy vérzik, bibis lett, aztán raktam rá ragtapaszt. Utána egész nap, ahányszor meglátta a ragtapaszt, elmondta, hogy "fáj", "bibi", "enni" (tudniillik az ebéd készítése közben ért a baleset), és adott rá gyógyító puszit. Most már mondatokat is mond egyébként, ilyeneket: "Puszit kap", "Ola** enni kap", "Peji*** tanul", "Aja tanít". És már kb. minden szót utánunk mond. A csiga valamiért nagyon szimpatikus neki, minden nap többször is énekel róla. *Nem lepett meg, az uborkareszelőt talán még sosem használtam úgy, hogy ne sérültem volna meg közben. Na, ezért van nálunk irtó ritkán ecetes uborkasaláta :D (Amúgy nem ezért, szimplán nem jut eszembe, mert a csemegeuborkát jobban szeretjük.) **Még mindig így h...

Ha van valami, amit rettenetesen utálok csinálni, az a házimunka. Alapvetően nem a tevékenységekkel van gondom, hanem azzal, hogy vagy két percig van is látszatja annak, hogy csináltam valamit, aztán ugyanott tartunk, mint előtte. Annyira irritáló, hogy nagyon. Nem tudom, azért van-e, mert most egész nap itthon ülünk, de a porszívózást és felmosást utáltam meg legjobban. Felnyalom az egész lakást kora este olyan 40-50 perc alatt, csillog-villog a padló, majd öt perccel később már ott az első mocsokfolt a konyhában, és reggelre úgy néz ki az egész lakás, mintha végigvonult volna rajta egy sáros lábú elefántcsorda. És nem jövünk be az előszobán túl kinti cipővel, ezért felfoghatatlan számomra ez a dolog. Ennél jobban csak port törölni utálok: letörlöm a port olyan laza másfél-két óra alatt mindenütt, és másnap már szépen látszik az egyenletes porréteg, ami rögvest visszatelepedett a felületekre. Szóval azt utálom a házimunkában, hogy sosem ér véget, nincs legalább egy nap, amikor úgy...

Szóval még nem valami nagy. De már többször ő hozta be ebédhez készülődve a tányérokat és evőeszközöket, és ma konkrétan ő terített meg. Bejött a kanalakkal, aztán a tányérokkal, mindent letett egy székre, majd körbejárta az asztalt, és mondta, ki hol szokott ülni, és pakolta előbb a kanalat, aztán a tányért. Páji, aja, Ola, apa. Nagyon koncentrált, és nagyon komolyan vette a feladatot.

Már minden mondatunk minden kulcsszavát elismétli, és gyakorolja a múlt időt, ami külön cuki: futta, ettem. A délutáni alvás előtt az arcához teszi a kezét, ahogy régen az alvást mutattuk neki, majd integet, és vidáman mondogatja, hogy "alud, alud" :) Délután Gryllus Vilmos koncertjén jártunk: ő a lakásában lépett fel, mi meg itthon énekeltünk és táncoltunk a dalaira. Flóra a dalok kulcsszavait is ismételgette, főleg a "bicili" (bicikli) és a "támpa" (lámpa) tetszett neki. A koncert egyébként csodálatos volt, nagyon-nagyon feldobott. Olyan kedves ez az ember, olyan csupa szív, hogy a karantén után minden koncertjére el szeretnék menni. (Mondjuk nem fogok, de azért többre megyünk, mint eddig.) Tegnap meg akartam fésülni, de elhúzódott ("nein, nein!"), majd azt hajtogatta, hogy "te! te!". Ezt nem értettem, aztán megértettem: kivette a kezemből a fésűt, nekiállt fésülködni, majd magára mutatott, és közölte: "te". Ez szerint...