Beszédfejlődés
Már minden mondatunk minden kulcsszavát elismétli, és gyakorolja a múlt időt, ami külön cuki: futta, ettem.
A délutáni alvás előtt az arcához teszi a kezét, ahogy régen az alvást mutattuk neki, majd integet, és vidáman mondogatja, hogy "alud, alud" :)
Délután Gryllus Vilmos koncertjén jártunk: ő a lakásában lépett fel, mi meg itthon énekeltünk és táncoltunk a dalaira. Flóra a dalok kulcsszavait is ismételgette, főleg a "bicili" (bicikli) és a "támpa" (lámpa) tetszett neki. A koncert egyébként csodálatos volt, nagyon-nagyon feldobott. Olyan kedves ez az ember, olyan csupa szív, hogy a karantén után minden koncertjére el szeretnék menni. (Mondjuk nem fogok, de azért többre megyünk, mint eddig.)
Tegnap meg akartam fésülni, de elhúzódott ("nein, nein!"), majd azt hajtogatta, hogy "te! te!". Ezt nem értettem, aztán megértettem: kivette a kezemből a fésűt, nekiállt fésülködni, majd magára mutatott, és közölte: "te". Ez szerintem annyira aranyos! Egyébként a nevét is gyakorolja már, jelenleg úgy állunk, hogy "Ola". Két napig mosolyogtunk rajta, milyen szépen köszön spanyolul, mire Tominak leesett, mi van.
Figyel az esti mesére, és emlékszik is rá még másnap is. Ma este kinyitottam a könyvet a mai mesénél, és még láttuk a tegnapi mese rajzait. Flóra rámutatott a kismajomra, eljátszotta, hogy sír, majd a fenekére mutatott, és mondta, "fáji". A kismajom leesett a fáról, és megütötte a fenekét, így megállapítottuk, hogy fáj neki, és sír.
És viccel is (mármint a gyerek, nem a kismajom). Az egyik legédesebb vicce akkor fordul elő, amikor végigmondjuk, melyik családtagunk hol van: ő mondja a nevet, én a várost. És néha trükkösen engem is elrejt a felsorolásban, és amikor kis hatásszünet után mondom, hogy "anya itt van veled Bécsben", akkor hatalmasat nevet.
Imádnivaló.
A délutáni alvás előtt az arcához teszi a kezét, ahogy régen az alvást mutattuk neki, majd integet, és vidáman mondogatja, hogy "alud, alud" :)
Délután Gryllus Vilmos koncertjén jártunk: ő a lakásában lépett fel, mi meg itthon énekeltünk és táncoltunk a dalaira. Flóra a dalok kulcsszavait is ismételgette, főleg a "bicili" (bicikli) és a "támpa" (lámpa) tetszett neki. A koncert egyébként csodálatos volt, nagyon-nagyon feldobott. Olyan kedves ez az ember, olyan csupa szív, hogy a karantén után minden koncertjére el szeretnék menni. (Mondjuk nem fogok, de azért többre megyünk, mint eddig.)
Tegnap meg akartam fésülni, de elhúzódott ("nein, nein!"), majd azt hajtogatta, hogy "te! te!". Ezt nem értettem, aztán megértettem: kivette a kezemből a fésűt, nekiállt fésülködni, majd magára mutatott, és közölte: "te". Ez szerintem annyira aranyos! Egyébként a nevét is gyakorolja már, jelenleg úgy állunk, hogy "Ola". Két napig mosolyogtunk rajta, milyen szépen köszön spanyolul, mire Tominak leesett, mi van.
Figyel az esti mesére, és emlékszik is rá még másnap is. Ma este kinyitottam a könyvet a mai mesénél, és még láttuk a tegnapi mese rajzait. Flóra rámutatott a kismajomra, eljátszotta, hogy sír, majd a fenekére mutatott, és mondta, "fáji". A kismajom leesett a fáról, és megütötte a fenekét, így megállapítottuk, hogy fáj neki, és sír.
És viccel is (mármint a gyerek, nem a kismajom). Az egyik legédesebb vicce akkor fordul elő, amikor végigmondjuk, melyik családtagunk hol van: ő mondja a nevet, én a várost. És néha trükkösen engem is elrejt a felsorolásban, és amikor kis hatásszünet után mondom, hogy "anya itt van veled Bécsben", akkor hatalmasat nevet.
Imádnivaló.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése