LizaGazdija

Flórával álmodtam, miközben vele aludtam délután, ami már önmagában is vicces. Hazafelé tartottunk valahonnan, talán valami vizsgálatról, amikor észrevettem, hogy ott felejtettük a sapkáját. Mivel fújt a szél, gondoltam, nem ér rá legközelebbig, visszafordultunk. Flóra még mindig kicsi volt, de már olyan két év körüli. Bandukoltunk, amikor egyszer csak lehajolt, felvett valami koszt a földről, és megpróbálta betömni a szájába. Azonnal lecsaptam rá, benyúltam a kosz után, mire jó erősen összezárta a száját, kicsit küzdeni kellett, aztán én nyertem, a kosz kijött. (Ez ilyen kutyatulajdonos koromból feltörő emlék, Lizával és Marcival sem egyszer játszottuk el :D Poén, ahogy a tudatalattim a gyereknevelést a kutyaneveléshez hasonlítja.) Flóra kicsit duzzogott, mire én: - Tudod, a földről semmit sem szabad bevenni a szádba. - Minek? Ugyan a kérdés fura volt ugyan, de hát kétévesen az ember még nem beszéli hibátlanul az anyanyelvét. (És később sem, höhö.) - Azért, mert megbetegszel, és a...

Mostanában több olyat is főztem-sütöttem, amit nem szoktam, de rá kellene szokni, mert elég jól sikerültek. (Tomi szerint is.) - Juhtúrós sztrapacska: ezt egyszer már próbáltam, finom is lett, de aztán szomorúan állapítottam meg Donovalyban egy hótalpas túra után, hogy a kanyarban sem vagyok a szlovák eredetihez képest. De most annyira nagyon ízlett, de annyira! Sokkal jobb lett, mint a múltkor. Gluténmentes lisztből készült, szerintem nem lehetett érezni rajta. Tomival amúgy van egy megállapodásunk, miszerint én mindig igyekszem gluténmentes lisztből és nyírfacukorral főzni-sütni, de ha bármikor úgy érzi, hogy adott dolog hagyományosan finomabb lett volna, akkor szól, és legközelebb úgy csinálom. Eddig még nem mondta semmire, hogy nem ízlik neki, a sztrapacskát például javasolta rendszeresebb elkészítésre. Mondtam is, hogy annyi van csak, legközelebb meg kellene osztanunk a vele járó szívást. Ilyenből kettő van: a krumplireszelés meg a galuskaszaggatás. A kezem letört, mire mindkett...

Amikor már épp elaludt a gyereked, aki annyira alkalmazkodó, hogy a porszívóját minden bútorhoz izomból odaverve porszívózó felső szomszédra már a füle botját sem mozgatja, akkor a gyerekszoba falának túloldalát kalapáccsal kezdi verni egy újabb csodálatos szomszéd. A gyerek persze felriad, sírva fakad, kb. fél óra, mire megnyugszik és visszaalszik. Ekkor felállsz vele, beteszed a kiságyába, és még el sem fordultál teljesen, amikor a csodálatos szomszéd megint nekiáll a falnak a kalapáccsal, amire a gyerek megint zokogva riad fel. Úgy elfutott a pulykaméreg, hajjaj. Nem tudom megérteni, ezek az emberek miért nem érzik, hogy kalapálni és porszívózni nem este fél 10-kor meg 10-kor kell.

Már nagyon zavart, hogy sokat van a kezemben a telefon, a gyereknek sem jó, ha gyakran látja nálam. Ezért pár napja a gyerekszobában tartom, és csak ránézek néhány óránként, meg Flóra alvásidejében veszem elő. Az a mázlim, hogy sosem okoz gondot abbahagyni valamit, amit nem jó, hogy csinálok, egy percig sem hiányzik. Talán a csokievés kivétel, hmm, az a napi egy sor durván hiányozna. Tegnap hétkor kelt Flóra, nem is aludt már vissza. Még fél kilencig próbáltam meggyőzni, hiába. Ekkor felkeltünk, és példátlan takarítóroham tört rám. Utálok takarítani, nyilván azért szoktam, de hosszas rákészülés kell a nagyobb megmozdulásokhoz. Na, most nem kellett. Átpakoltam a teljes ruhásszekrényt, az íróasztal alatti tárolókat, a komódban tartott ezer szatyrot, a konyhában az összes fűszertartót, valamint a teljes fürdőszoba- és könyvszekrényt. Tomi is hétkor kelt öt óra alvás után, mint én, de ő nem pörgött fel, egész nap szörnyen fáradt volt. Egy darabig szkeptikusan figyelte a ténykedésemet, az...

- Miért lopnak, csalnak és hazudnak? - Te meg buzi vagy. - Miért korruptak, mint az állat? - Boldog karácsonyt! - Miért hazudnak, miért demagógok, miért vezetik meg a szavazóikat? - A szavazók döntöttek, ezért mi sokan vagyunk, ti meg kevesen, höhöhö. Egészen olyan, mintha egy csapat óvodás szállta volna meg azt a gyönyörű épületet. Elég unalmas már.

Már a falat kaparom magamtól, hogy még mindig nem mozgok rendszeresen, pedig Flóra lassan kilenc hónapos, úgyhogy az elmúlt héten igyekeztem kicsit belehúzni. Egyszer végigcsináltam egy kb. 20 perces kettlebell-haskerék-súlyzó kombós edzést úgy, hogy ő közben nézett, nagyon tetszett neki, nagyokat nevetett. Szerencsére ezer baba-mama edzés van a youtube-on, ki is próbáltunk eddig egy 10 meg egy 15 perceset, hát, odavolt a gyerek. Akkorákat kacag egyes feladatoknál, hogy elolvadok tőle. A jelek szerint nagyon tetszik neki, amikor vele csinálom a Russian twistet,   Hiába másolom ki jól a linket, akkor is az elejétől látszik itt a videó, na mindegy, 2:56-tól látható, mire gondolok. az is, amikor reptetem,   Ez meg 5:53-tól. és az is, amikor fekvőtámaszozom, ő a földön fekszik, és minden darabnál kap egy puszit az arcára/homlokára/orrára. Ja, meg akkor is nagy nevetés van, amikor úgy guggolok, hogy őt a magasban hagyom, és kap egy puszit a hasára, miközben lef...

Pénteken voltak itt Györgyiék, beszélgettünk, társasoztunk (illetve én többnyire nem, mert akkor altattam Flórát), jól éreztük magunkat. Aztán jött anyu és apu, és itt voltak egészen vasárnapig, és az is szuper volt. Mindig tök jó, mikor itt vannak, szeretem (meg őket is). Flóra is így van ezzel, nagyon jól elvannak egymással. Szombaton kirándultunk, elmentünk Nußdorfba tömegközlekedéssel, és onnan az egyik városi túraútvonalon felballagtunk a Kahlenbergre. Közben láttunk egy csomó szőlőt, odafönt élveztük a kilátást, ittunk (ki kólát, ki narancslevet, ki bort, ki tejet, haha), anyuval ettünk túrós rétest, majd tömegközlekedéssel hazajöttünk. Flórát végig anyu vitte a hordozóban, a kis hölgy a túrát végigaludta, csak a hegytetőn ébredt fel. Már van humorérzéke, például tudta lefelé, amikor rázott a busz, hogy vicces mondogatni, hogy aaaaaaa, mert poénosan ugrál az ember hangja, és vigyorogva játszotta anyuval, hogy felváltva aaaaaaa-ztak. Meg még fent, a büfénél táncoltak a rádióból ...