LizaGazdija

Két éve kezdtem a Seinfeldet, mert sokszor olvastam, hogy a Jóbarátok előképe, és sokak szerint a Seinfeld sokkal jobb. A harmadik évad közepén hagytam abba, mert már alpárinak éreztem a humorát, és idegesített Elaine karaktere, akit Julia Dreyfus annyira túljátszik, hogy az már a ripacskodás határát súrolja szerintem. Most újra belevágtam, bár nem is értem, ki szerint közelíti meg a Jóbarátokat, de mindegy. Külső jelenet nagyon ritkán fordul elő, de ma pont egy olyan részt láttam, amiben kb. csak az volt. A négy főszereplő metrózott. Oké, hogy 1992-es rész, de a New York-i metró rendesen ijesztő benne. Fú, a hideg kirázott tőle, szörnyen nézett ki. Nem tudom, valahogy más filmekben, sorozatokban nem éreztem ennyire durvának. Turistaként szerintem félnék rajta. Mármint 1992-es állapotában. Azóta kicsit talán bizalomgerjesztőbb a fényképek és videók alapján, ami szerencse, mert New York nagy vágyam, mindenképp meg szeretném nézni legalább egyszer.

Egy ismerősöm mélyen vallásos ismerőse írta ki, hogy aki neki rosszat tett, annak korai sírba szállást kíván Jézus nevében. Én meg csak pislogok, hogy ebbe hogyan sikerült belekeverni Jézust, akiről még én, megrögzött ateista is tudom, hogy a szeretetet hirdette. Nagyon fura emberek vannak.

Marha fáradtak vagyunk, de Tomi nem tud aludni, nekem meg még újra kellene olvasnom 25 oldalt az éppen aktuális fordításból, mielőtt lefekszem, de már nagyon unom - ez a második újraolvasáskor mindig így van. Szóval ülünk a nappaliban, Tomi a telefonját nyomkodja, én meg mindent csinálok a gépen, csak azt nem, amit kéne, és néha felnyöszörgök. Aztán azt kérdezem Tomitól: - Neked nincs kedved újraolvasni helyettem a könyvet? Mire felnéz, és kissé bizonytalanul azt mondja: - Hát, lenne... de... most focizok. Kész, sírok.

Mutatom Tominak, hogy milyen járókát lenne jó beszerezni, ha már kúszik-mászik a gyerek. Olyanra gondolok , ami tök nagy, a szobából kerít le gyakorlatilag egy kis részt, és fából van, kerítésszerű. Tomi megdöbben. - És akkor egy ketrecben élje le az életét? - Ez nem ketrec, hanem járóka, és nem az életét éli le benne, csak itt kúszik-mászik, hogy minél nagyobb biztonságban legyen. - És majd néha bedobunk neki valami kaját a rácson? És én is kapok majd ilyen ketrecet, vagy csak a Flóra? Így próbáljon az ember komolyan megbeszélni valamit a férjével. Aztán az is volt (tegnap), hogy délelőtt visszaaludtam, és Tomi szórakoztatta a gyereket. Arra ébredtem, hogy egyre közeledik egy sziréna, és mire kinyitottam a szemem, már ott állt az ágy végében Tomi, kezében az ordító gyerek. (Leee, leeee!) Majdnem elröhögtem magam, amikor megláttam Flóra öltözékét: a hosszú ujjú és szárú pizsamája, fölötte a polárkabátja (!), lábán egy vastag zokni. - Nincs nagyon melege annak a gyereknek? - ...

Már 7 éve, hogy elaltattuk. Szegény nagyon beteg volt már, nagyon szomorú, és úgy éreztük, azt jelzi nekünk, hogy már nincs kedve ehhez az egészhez. Biztos, hogy fájdalmai is voltak, ráadásul már nem volt szobatiszta, ami miatt állandóan szégyellte magát, és nagyon le is gyengült. Az orvos mondta, hogy szerinte nem érdemes már tovább kínlódásra kényszeríteni. Úgy vélte, szeptemberig még életben lehetne tartani napi injekciókkal, de a közérzete úgy sem lenne jobb. Ennek nem láttuk értelmét. Volt olyan ismerősöm, aki azt mondta, ő sosem lenne képes megöletni a kutyáját, de hát máshogy fogtuk fel az altatás kérdését. Én láttam olyan kutyát, akinek a gazdája ugyanígy vélekedett, és nem hiszem, hogy nagyon jó volt teljesen süketen, vakon, maga alá piszkítva, járni már nem tudva kiszenvedni. De nem is ez a lényeg. Az altatást megelőző napon Lizával volt az egész családja, és aznap reggel tiramisut kapott reggelire, mert nagyon szerette. Már régóta csak a speciális kutyatápot kaphatta, meg ta...

Illetve annak kezdete :)

Amikor megvolt a pizsamahúzás, a bagoly meghallgatása, a cseppek bevétele és a nagyvillany leoltása, és éneklem a Bóbitát meg az Altatót, Flóra nagyon buzgón igyekszik elaludni: a kis kezével eltakarja még a szemét is. Imádnivaló :)