LizaGazdija

Illetve annak kezdete :)

Amikor megvolt a pizsamahúzás, a bagoly meghallgatása, a cseppek bevétele és a nagyvillany leoltása, és éneklem a Bóbitát meg az Altatót, Flóra nagyon buzgón igyekszik elaludni: a kis kezével eltakarja még a szemét is. Imádnivaló :)

Múlt héten megint voltunk otthon néhány napot, vonattal mentünk és jöttünk. Mindig úgy szoktam csinálni, hogy két helyjegyet veszek, ne üljön mellénk senki, mert akkor nem férünk el rendesen a gyerekkel, meg ne kelljen úgy szoptatnom, hogy mellettünk van egy idegen, akkor se, ha amúgy van egy óriási kendőm, ami mindent eltakar. Szoptatnom 100%-ig biztosan kell, mert Flóra kb. 3 óránként kér enni, a 3 óra az előző szoptatás elejétől számolódik, a Keleti a szüleimtől fél óra autózásra van (mindig kivisznek minket, ill. értünk jönnek, mert nagyon rendesek), a bécsi pályaudvartól 20-25 perc az utunk hazáig, és a vonatút maga 2 és negyed óra. Szóval ebből ki lehet számolni, hogy van benne etetési idő. Hazafelé megkaptam életem első, második és többedik beszólását is a babával utazás miatt. Most nem volt szerencsém, nem tudtam lefoglalni a mellettem lévő ülést (az enyémet az Elvira sorsolta). Egy idősebb hölgy ült mellettünk, az ablaknál, nekünk a folyosó melletti hely jutott. Mikor felszá...

Pontosan hat hónapja született meg a gyerek. Elképesztő, milyen gyorsan elröppent ennyi idő. Amit tud: egyik oldaláról a másikra fordul, ezt majdnem egész nap gyakorolja is; át tud fordulni hátról hasra, de nem túl gyakran akar egyelőre; többször sikerült már hasról visszafordulnia is; egyre ügyesebben fog meg dolgokat; tárgyakért nyúl, elveszi őket a kezünkből Amit szeret: pancsolni, aludni, rázni a csörgőt, mesekönyvet nézegetni, mesekönyvben lapozni, a sípoló játékok hangját, azt, ha énekelek neki, az esti rutin keretében felhúzni a zenélő baglyot (ami Brahms Altatóját adja elő), valamint megnézni a tükörben a babát, és mosolyogni rá. Nagyon sok dal szerepel a repertoárban, csak néhány ezek közül, amelyekre különösen élénken reagál: Bóbita, Brahms Altatója szöveggel, Alma, alma, piros alma kezdetű, Te kis juhász, A pisztráng, Brumm, brumm, Brúnó, A part alatt, Által mennék én a Tiszán, Kengurumama, Lencsilány, a Vaianából az Ahol csillan a távoli fény. Plusz a mondókákat is szer...

A szoptatás nem csak játék és mese, sajnos. Marhára tud fájni. Ha fáj, az nem feature, hanem bug, megyünk is majd szoptatási ambulanciára, de addig is vannak konfliktusok a gyerekkel. Lehet, hogy nem is kisbabánk, hanem kis cápánk van. Akkorákat harap, hogy már többször felvisítottam, pedig nincs is foga. Ez már eleve sem lenne jó, de én még ki is vagyok sebesedve, így különösen durva. Eleinte azt mondtam neki az első harapásnál, hogy a következőnél elveszem, és most is ezt mondom, csak most az elején szólok, hogy az elsőnél befejeztük. Tudom, hogy nem direkt csinálja, nem tehet róla, viszont én sem tehetek arról, hogy fáj. Így aztán tényleg elveszem, ha megharap. Akkor aztán van némi sírás, közben simogatom, megölelem, és mondom, hogy igen, ez most nem jó, de nekem nagyon fáj, amit csinál, és szóltam előre. Pár perc után abbamarad a sírás, mosolygás van meg játék. Hátha előbb-utóbb le lehet szoktatni a harapásról. Kicsit azért remegek, mi lesz, ha már foga is lesz...

Éppen négy éve repültem el először Máltára. Ennek örömére végigpörgettem az aznap készült képeimet. De szép is volt! Jövőre itt nyaralunk, reményeim szerint Sliemában. Alig várom, hogy megmutathassam a kis családomnak, milyen csodaszép hely Málta! Mondjuk nem júliusban, hanem ősszel, amikor már meg lehet maradni a melegtől.

Vagy valami olyasmi. Van egy család, ahol a gyerekekkel nem foglalkoznak külön, nem játszanak velük, nem énekelnek nekik (na, tessék, csak van ilyen is), nem kapnak papucsot, hiába hideg a padló télen, és hiába vannak nonstop megfázva ősztől tavaszig, nem törlik meg az orrukat, és orvoshoz sem kerülnek. Az egyiknek egyszer csontja tört, két nap múlva vitték orvoshoz, és meglepődtek rajta, hogy ordít a doki - én azon jobban, hogy nem értesült az esetről a gyámügy. Szerencsétlen gyerek jól megtanulhatta, kire számíthat, ha baj van, a világon senkire egész konkrétan. A szülőknek az a magyarázatuk erre a sok meredek dologra, hogy nem kell a gyereket tutujgatni, fontos a természethez minél közelebb élni, és a gyereket régen, a természetben sem tutujgatták, ami szerintem nettó hülyeség. Felnőnek azok maguktól is. Szegény gyerekek, nagyon kemény lehet így felnőni. A szülőket meg nem értem. Nem szeretik a gyerekeket? De akkor miért vállalták őket? Ha viszont mégis szeretik, mi lehet az a sze...