LizaGazdija

A sima csecsemőosztályra simán lehet jönni látogatni, felnőtteknek 2-től 6-ig, egészséges testvéreknek és szülőknek bármikor. Mi Tomival azt beszéltük meg, amíg Flóra kórházban van, csak a szüleink jöjjenek be hozzá, hogy minél kevesebb emberrel találkozzon, amíg ilyen picike, aztán ha már kicsit megnő/meghízik, megerősödik, akkor jöhetnek a nagynénik, nagybácsik, rokonok, barátok, üzletfelek. Nyilván nem mindenki van ezzel így. Vannak babák, akiknek minden nap van egy új látogatója. Tomi tegnap mesélte, hogy a Flóra mellett inkubátorban fekvő, kb. 1500 grammos kisfiú apja tegnap megkérdezte az ápolónőt, bejöhet-e a kislánya, aki amúgy beteg, mire az ápolónő megrökönyödve azt válaszolta, hogy nem is érti, hogyan merül fel a kérdés, és nem, természetesen nem jöhet be az osztályra beteg gyerek (vagy felnőtt, ha már - a szülők sima megfázással még igen, ekkor maszkot kell kötni a képükre). Tomi is eléggé ki volt akadva, hogy miért kérdés, bejöhet-e ilyen pici, sérülékeny gyerekek közé v...

Van róla egy kép még új korából (a pici én vagyok, a többiek a nagyszüleim):   És akkor még egyszer a most készült kép:   A színek nem egyformán élénkek, de azért jól össze lehet hasonlítgatni a két állapotot :)

rohamléptekkel fejlődik: már túllépte a két kilót, és ma megvolt az első teljesen önerejéből elfogyasztatott ebédje.* Nagyon kis szorgalmas, gondolom, ő is szeretne már hazajönni. Ma először hallottam őt úgy igazán rázendíteni - annyira nyugodt baba, hogy eddig nem sokat sírt, az elmúlt egy hétben pl. egyszer sem (amikor én ott voltam, bár az ápolónők szerint egyébként sem nagyon szokott). Ma a fürdetést és öltözködést unta meg egy negyed óra után, azért fakadt sírva, így megfigyelhettem, hogy a többi újszülötthöz hasonlóan ő is konkrétan azt mondja, hogy oá-oá :) De nem sokáig figyeltük, mit mond, ommm hatására pillanatok alatt abbahagyta a méltatlankodást. Közben még egy magyarázatot találtam arra, miért érkezett korábban. Ha azt vesszük, előre meghatározott hosszúságú időt tudunk együtt tölteni, mivel Tomival egy bizonyos ideig fogunk élni, és Flóra úgy döntött, ő két hónappal többet szeretne velünk lenni. *Ígértem, hogy nem fogok arról beszélni, mikor mennyit evett, és ezt maj...

Olyan furcsa, hogy fél 8-kor még sötét van, de legalábbis nincs világos, és ötkor meg már nem látni semmit. Nem baj, hogy már hosszabodnak a napok, szeretek 6-kor arra kelni, hogy már világos van.

De legalábbis sokszor. Reggel van, Tomi épphogy felébredt, begyógyult szemmel botorkál a konyhában, próbál kávét főzni. De a telefonján már szól a zene: A következő kicsit talán TMI lehet, bocsi. Tomi szerint veszélyes, ahogy közlekedem a fürdőszobában, ami kicsit úszik a vízben, amit a rendkívül sekély zuhanytálcának köszönhetünk. (Nem értem, ki gyárt ilyet, és ki veszi meg, tényleg.) Tomi: Vigyázz! Elcsúszol, és a homlokodig szakad a gátsebed.

Másodszor nézem végig a sorozatot, a 9. évad végénél járok. Ez a poén már elsőre is jó volt, de másodikra még jobban nevetek. Bernadette sír. Howard: Is it baby hormones or actually sad? Bernadette: I can't tell anymore :D Tegnap reggel (!) megrendeltem Flóra szobájába a tündéri aranyos, baglyos függönyt. Az előbb kopogott vele a futár. Majdnem két hónapja rendeltem meg a mi szobánkba a szintén tündéri aranyos, karácsonyi manós függönyt. Na, azzal azóta se kopogott senki. (Ne legyek igazságtalan, a négy darabból egyet már a két ünnep között leszállítottak, csak hát, ugye, a többi három eléggé hiányzik. Vagy hát majd karácsonykor fog. Bár addig még befuthatnak.)

Régóta megvan az a véleményem, hogy csak a kisbabák és a kutyák tudnak igazán komolyan aludni. És tényleg, Flóra is tud. Ma különösen hangos napunk volt, több gyereknél folyton visított valamelyik vészjelző, és volt kb. fél óra, amikor a szobában elhelyezett öt kicsiből három egyszerre üvöltött megállás nélkül. Flóra sokszor megijed a váratlan hangoktól, és a nagyon hangos, hosszan tartó zajoktól nyugtalanná válik (ráncolja a homlokát, kicsit nyöszörög, próbálja úgy fordítani a fejét, hogy ne hallja), így aztán, amikor visszatettem kicsit az ágyába, felvette a következő, "hagyjatok aludni" pózt: Az a vád ért, hogy a blogra gondolva készülnek olyan képek, amelyeken nem látszik a gyerek arca, de ez rágalom, most is csak órákkal később jutott eszembe, hogy ezt meg szeretném osztani veletek is. A fényképezés pillanatában csak az motivált, hogy milyen hihetetlenül aranyos ez a gyerek, sőt még az is felmerült bennem, hogy ezt a képet is ki fogjuk nyomtatni a Flóra-albumba :) ...