LizaGazdija

Azon töprengtem, hogy semmi sincs véletlenül vagy csak úgy, viszont ha ez igaz, akkor mindennek oka van, vagy legalábbis valamire tanít. Felmerült a kérdés, mire tanít engem az, hogy a vártnál korábban érkezett a pici lány. A következő az egyik lehetséges üzenet: "A halogatás rossz, értem?" Már ha csak belegondolok, mennyi hivatalos ügy maradt elintézetlenül*, ami most már nem is fog elintéződni időre, és időn túl sem úgy, ahogy terveztem, csak kompromisszumos megoldásokkal, mert a normális megoldáshoz Pestre kéne menni, az meg nem mostanában lesz, még akkor sem, ha egy-két hét múlva remélhetőleg már nem akkora lépésekkel haladok, mint egy galamb, és ülni is tudok. Ugyanitt párbeszéd Tomival: - Elvileg egy-két hét múlva már jó lesz, már meg tudok ülni a fenekemen. - Na, az valami új lesz, ez eddig nem volt jellemző. :) Ja, azt is hittem egy pár órán át, hogy a szülés után rettenthetetlen lettem, de legalábbis többet egy vérvétel meg se kottyan, észre se veszem. Hahaha...

Eletem elso korhazi tartozkodasa harom napig tartott, es nagyon pozitiv volt. Segitokesz es kedves volt mindenki, az osszes orvos es nover. A kaja tok finom, raadasul annyi, amennyit eselyem sem volt megenni. Megis orultem, amikor ma reggel mondtak, hogy elmehetek, es ez attol volt, hogy a szobaban kicsit magasra nott a stressz-szint, igy ket ejjel alatt kb. 8 orat aludtam. Negyen voltunk, ketten meg terhesek, mindkettonel komplikacio, ketten meg mar szultunk, es a masik nonel ott lehetett a babaja. Az egyik terhes holgy sokat sirdogalt, mert feltette a babajat, a masiknak szornyen fajt a rengeteg kezeles, amit kapott. Tegnap delutan elobbi holgy, legyen A., elbodult, amikor a kisbaba felsirt, hogy az anya vigye mar el a csecsemosokhoz, mert igy nem lehet pihenni. Az anya nyilvannem vitte. A. este is orditott egyszer ugyanezert, pedig amugy a baba ritkan es keveset sirt, es nekem inkabb volt megnyugtato a hangja, mint idegesito. A masodik kiabalas utan mar viszont minden nyekkenesre go...

Tinikoromtól kezdve időről időre eszembe jutott, mi van, ha pont az a nap, amit akkor élek, lesz majd a gyerekem születésnapja. Fogok-e emlékezni rá, hogy azon a napon, csak évekkel korábban, ezen gondolkodtam? És arra, hogy aznap mik történtek velem? És egyébként is milyen furcsa, hogy élem ezt a teljesen átlagos napot, és egyszer majd az év egyik legfontosabbja lesz, piros betűs ünnep. Nem emlékszem, évekkel korábban gondolkodtam-e pont ezen a napon ezeken a kérdéseken, és így hirtelen nem rémlik semmilyen különleges esemény erről a napról korábbi évekből. De most már tudom, hogy ez lett a kislányunk születésnapja. Itt van, megérkezett, nagyon büszkék vagyunk rá. Még erősödnie kell egy kicsit, de reméljük, ez lehetőség szerint gyorsan sikerül neki.

Tegnap gondoltam, ma délelőtt majd lemegyek a boltba tejszínért, hogy tudjak főzni tejszínes csirkét, meg tejért, hogy tudjunk inni bőven kakaót meg kávét a hétvégén. Aztán este 10 után jöttem rá, hogy január 6. errefelé ünnep, ezért aztán minden, de minden zárva lesz. Nem tudom, miért ilyen nehéz megszoknom pont ezt az ünnepnapot, de emlékeim szerint már tavaly is váratlanul ért. Sebaj, cserébe jövőre vasárnapra esik, amikor egyébként sincs nyitva semmi.

Egy furcsa ember pancsolt alkoholt készített mérgező anyaggal, a cikkekből azt veszem ki, tudta is, mit csinál, aztán a löttyöt népszerű piák üvegébe öntötte, majd - zárjegy híján - olcsón eladta. Neki köszönhetően huszonpár ember kötött ki a kórházban karácsony előtt, és két telitalálatot is sikerült bevinni, ketten ugyanis belehaltak ebbe a poénba. Egyikük egy 18 éves lány, aki három gyereket hagyott magára. És akkor a reakciók: persze, hogy rejtett erőforrás, milyen igénytelen már, hogy 18 évesen három gyereke volt, meg is érdemli, nem is kár érte. Mert ha 30 éves lett volna, akkor kár lenne érte? És ha 18 éves, gyermektelen? Miért számít a bőre színe (amiről semmit sem tudunk, talán azért sem, mert totálisan irreveláns az ügy szempontjából) akkor, amikor eldöntjük, sajnálatra méltó-e, amiért gyakorlatilag megölték? Ha véletlenül nem hófehér volt a bőre, akkor már megérdemli a halált, és a gyerekei is megérdemlik, hogy az anyjuk nélkül karácsonyoztak, és most már minden napjuk az an...

Az itteni dm nagyon örül, hogy törzsvásárlói kártyát igényeltem (ez az a kártya, amiből rengeteget őrzök az irattartómban, de szinte soha nem jut eszembe elővenni, meh), ezért a kártya érkezése után hetekkel küldött egy levelet is, benne egy egész oldalnyi szuper kuponnal. A levél ma futott be, a kuponok lejárata 2017. december 30. Hehe. Könnyekig meg vagyok hatva :)

Holnapra terveztem az utolsó húsz oldalt, de már ma legyűrtem, juhú! Ez az utolsó negyven oldal pillanatok alatt eltűnt. Most nagyon örülök, mert ezzel teljesen ledolgoztam a lemaradásomat. Holnap elkezdem az újraolvasást: 146 A4-es oldalt kell kétszer elolvasnom, ez minden bizonnyal menni fog maximum hat nap alatt, de ha ügyes vagyok, akkor öt is elég lesz. Így valószínűleg a határidő előtt két héttel már le is tudom adni, ami azért király, mert eleve kérték, hogy próbáljak meg pár nappal gyorsabb lenni, mint amiben megállapodtunk, mert egy elég népszerű szerző nagyon várt könyvét fordítom éppen, és szeretnék minél előbb megjelentetni. Szóval: juhú!