LizaGazdija

Kicsit szomorkodtam, hogy elfelejtettem szaloncukor-kötözőt venni, mert tök macerás cérnával kötözni a szaloncukrot, illetve leginkább nagyon időigényes. Itt meg ilyesmi nyilván nincs, mert szaloncukor sincs, nem ismerik, nem használják. De sebaj, még idejében rájöttem a bakira (már vasárnap), gondoltam, karácsonyig majd kisebb adagokban megkötözgetem a szaloncukrokat. Erre tegnap, amikor ajándékkísérőt kerestem a kollégáim és a csoportom jelképes ajándékának alapjához, a következő jött szembe a Sparban: gömbdísz-lógató. És az konkrétan a szaloncukor-kötöző, csak nem szögletesre, hanem gömbölyűre hajlítják a drótot hozzá, és 100 darabja kb. 200 forintnyi eurocent. Juhú, idén mégsem szívunk! (Tavaly volt kötöző, de nem találtam meg, csak miután cérnával megkötözgettük az összes szaloncukrot. Vicces volt. Ja, arra nem emlékszem, utána mi lett a kötöző sorsa, vagy egyáltalán hol kellene keresni, ezért az egyszerűség kedvéért úgy vettem, hogy nincs itthon ilyenünk.)

A munkahelyemre úgy járok általában, hogy villamossal vagy S-Bahnnal utazom, amire ugyanabban a megállóban kell felszállni, de pont a munkahelyemnél kettéválik az útvonaluk, és a villamos az utca egyik, az S-Bahn az utca másik végén áll meg. Távolság szempontjából tök mindegy, de a villamosmegállót akkor sem szeretem, mert hülyén van kialakítva, át kell menni a megállóban bent álló villamos előtt, és nem tudom észrevenni, ha esetleg valami marha úgy dönt, hogy előzi a villamost - röviden az a lényeg, hogy veszélyesnek érzem azt az átkelőt, míg az S-Bahntól teljes biztonságban lehet eljutni a suliig. Hétfőn ezért direkt megvártam a közös megállóban az S-Bahnt, bár a villamos korábban odaért, gondoltam, legyen egy olyan napom, amikor nem izgulok kicsit sem az átkelés miatt. (Valamiért mindig úgy jön ki a lépés, hogy a villamos van ott előbb, idejét sem tudom, mikor érkeztem S-Bahnnal dolgozni.) Fel is szálltam, el is indultunk, majd a következőt mondta be a vezető: forgalmi akadály mia...

Leizzadós rémálom, az az igazi, jófajta. A benne szereplő biztos megdöbbenne, ha tudná, hogy ilyen félelmetes nyomot hagyott a tudatalattimban. Eltartott pár másodpercig, mire rájöttem, hogy itthon vagyok, Tomi is itt van, az illető viszont sehol sincs, minden oké.

Tominak most a péntek szabadnap, és a héten nekem is az lett, mert Ausztriában december 8. ünnep, plusz Tominak átpakolták kicsit a beosztását, így felszabadult a szombatja. Ezt kihasználva pénteken hazamentünk Pestre, aztán ő tegnap jött vissza, én meg ma. Pénteken voltunk a Cirkuszban, megnéztük a Csodagömb című előadást, ami ismét nagyon igényes, nagyon szép, nagyon tetszett. Egyetlen apró problémám volt vele, hogy szerepeltek olyan állatok, akik szerintem ezt a szereplést nem szeretik, de tényleg látszik a Cirkuszon, hogy igyekeznek minimálisra venni az állatos számokat, és ha mégis bekerül egy-egy, az is inkább kutyás, a kutyák meg szeretnek játszani. Most is készült rengeteg kép, majd mutatok, csak nem most. A Cirkusz után elmentünk a Móriczra szakadó esőben, ott találkoztunk Rékával, aki még nem ismerte Tomit, mert nem volt az esküvőn. Most bepótoltuk a megismerkedést, és szerintem jól sikerült. Rékától nászajándékba egy Feldobox élménykupont kaptunk, amelynek keretében vala...

Ennyire biztos nem voltam jó, a Mikulás durván elfogult ❤ Az adventi naptár, ami jól illusztrálja többek között, hogy Tomi mennyivel kreatívabb, mint én. Én napokig bújtam a Guglit, miközben azon agyaltam, mibe tegyem majd a meglepetéseket, és úgy akadtam a házikós ötletre. Ehhez képest ő csak úgy kitalálta és megcsinálta ezt. Nem kell ám mindent túlbonyolítani, ahogy én szoktam :) Imádom. (A férjemet is meg a naptárt is.) A számok mellett mindig van egy kis rajz vagy üzenet, belül pedig eddig minden nap volt egy idézet szeretetről, karácsonyról, ünnepről, plusz odacelluxozva egy csoki, vagy ha nem csokis nap volt, akkor kuponos, ma pl. egy hátmasszázst nyertem, ami telitalálat, eléggé be van állva a vállam/hátam.

Idén extrém korán elkészültem mindennel, ami ajándék. Ma legyártottam az utolsó legyártandókat, és amit vettem, azt is már csak átvenni kell holnap. Ilyen szerintem még sosem volt. Meg olyan sem, hogy ilyen keveset aggódtam volna azon, hogy XY-nak még nincs semmi, de még csak ötletem se, mit csináljak. Jó, tavaly például nem is kapkodtam nagyon, mert még valahogy dec. 18-21-ig otthon voltam, és ráértem egy csomó mindent akkor beszerezni, de idén úgy alakult, hogy most hétvégén megyek/megyünk utoljára karácsony előtt, és egy csomó mindent jobban szeretek otthon intézni, mint itt. Lényeg a lényegben: nagyon megkönnyebbültem :) Az sem kizárt, hogy holnap be is csomagolom, ami már megvan, de jó lesz! Meg kép is készült a kézzel gyártott szekció nagyobb részéről, de azt nem teszem fel, majd csak karácsony után, nehogy valaki belefusson a meglepetésébe, mert akkor oda a meglepetés. Azért persze az adventi időszak további két és fél hetében sem fogok unatkozni, mert még mindig kell takarítani...

Idén is megvettem a bérletet, ami négy ünnepi kiállításra szólt, ahogy tavaly is tettem, Ferenc József halálának századik évfordulója kapcsán. Tavaly nem szívtam meg, idén igen. Tavaly úgy volt, hogy három bécsi és egy alsó-ausztriai múzeum adott otthont a kiállításoknak, és úgy, hogy az alsó-ausztriaiba nem jutottam el, még mindig simán megérte a bérlet. Azt hittem, idén is így van, és ebből az sem zökkentett ki, hogy többször is elolvastam a honlapot, valamiért minden alkalommal úgy értelmeztem, hogy három bécsi és egy alsó-ausztriai múzeumról van szó, pedig csak az volt odaírva, hogy négy bécsi és alsó-ausztriai múzeum. Lényeg a lényegben, hogy most két bécsi és két alsó-ausztriai múzeum volt, és én az alsó-ausztriaiak egyikébe sem jutottam el, így aztán kicsit buktam a bérleten, de azért nem vészes, meg tanulópénz is, hogy sokkal figyelmesebben kell olvasni, akkor is, ha valamiért azt hiszem, tudom, mi van odaírva. Mindenesetre múlt szerdán, az utolsó napon még elmentem Schönbrun...