LizaGazdija

Sophie-t Máltáról ismerem, egy laser tag eseményen találkoztunk, és aztán barátságba kerültünk. Ő svéd, most már öt éve Máltán van, és bár szeretne eljönni, nem olyan egyszerű az, úgyhogy sok a bizonytalanság az életében. Két és fél éve volt Pesten látogatóban, aztán két éve Bécsben is találkoztunk pár napra. Most Prágába ruccant ki (pár havonta elutazik pár napra valamelyik európai városba, ő így használja fel a rendelkezésére álló szabadságot), és ha már ott volt, én meg itt vagyok, átugrott ide hétvégére. Pénteken jött, holnap reggel repül vissza Máltára. Nem akart nálunk aludni, úgyhogy megint abban a hostelben lakik, ahol két éve voltunk. Péntek este együtt vacsoráztunk hárman, Tomival, mert Sophie nem tudott eljönni az esküvőnkre, de kíváncsi volt Tomira. Turistáskodni már nem nagyon akart, mert harmadszor van Bécsben, és az első alkalommal minden híres helyen járt már. Így tegnap sétáltunk egy nagyot délután ill. kora este a belvárosban, ma meg moziba akartunk menni, de nem vett...

Még a legutóbbi nemzeti ünnepen, október 26-án voltunk Tomival a Technikai Múzeumban. Nagyon komoly, igényes kiállításaik vannak, és akkora, hogy nem is sikerült az egészet bejárni másfél óra alatt (ennyi időnk volt). Sok szó esik a fizikáról, a fejlődéséről, a kedvenc részem a témában az volt, hogy a XIX. század végén úgy gondolták, már mindent felfedeztek, ami a fizika terén felfedezhető, és kifújt a tudományág. Haha! Aztán a különböző mozgásokat is részletesen bemutatják, és nagyon sok mindent ki lehet próbálni, az egész múzeum teljesen interaktív. Bemutatják a jelenlegi és jövőbeli városi életet, a hangszerekről is van egy rész, szóval tényleg nagyon szuper az egész, érdemes elmenni. És akkor még a szuvenírboltjukról nem is esett szó, pedig ott aztán szintén tök jó dolgok vannak, egy csomó teljesen értelmes, hasznos, használható dolog, főleg játékok. Másnap, 27-én hazamentem, mert aznap este volt az általános iskolám 100 éves évfordulójának alkalmából rendezett ünnepség. Abban a ...

Ausztriában élve többször eszembe jut, hogy a mi gyerekünk jó eséllyel kétnyelvűként fog felnőni, ha itt maradunk. Ez alapvetően nagyon jó dolog, megkönnyíti például további nyelvek elsajátítását, ami különösen azért jó hír, mert nekem azért van egy icipici problémám azzal, hogy a másik anyanyelve nem az angol lesz, hanem a német. (Nem tudom, hogy tudott bennem így elromlani a német szeretete laza négy és fél év alatt, hihetetlen.) Aztán erről mindig eszembe jut Málta. Ott az emberek túlnyomó többsége kétnyelvű, mivel a máltai és az angol is hivatalos nyelv az országban, így az angol oktatására kicsi kortól fogva nagy hangsúlyt fektetnek. Van is, akinél bejön, de vannak azért ijesztő dolgok. Az egyik napilap komment szekciójában szoktam kemény dolgokat látni, sőt a cikkekben is - rengetegen vannak, akik nem tanulnak meg rendesen angolul, tehát a helyesírás gyatra, igék és melléknevek vonzatát többnyire találgatják, a főneveket hasraütésszerűen képzik igékből és melléknevekből, az ige...

Lassan felkerülnek a közelmúltban összevásárolt polcok is, az elsőt már fel is fúrta Tomi, az lett az esküvős polc. Az volt a koncepció, hogy az esküvői dekorációból kerüljön rá valamennyi, plusz az egyik nászajándék, amit Fruzsi horgolt nekünk, és majd köré feltesszük a képeket is, amiket kaptunk, abból is van négy, mindegyiket nagyon szeretjük, de egyelőre asztalokon meg polcokon támaszkodnak, nem lógnak. Íme az első fázis eredménye:   Remélem, viszonylag jól látszik. Persze még lehet igazgatni, meg kicsit zsúfolt lett, de ezeket az elemeket mindenképp szerettem volna rá. Most úgy örülök neki :)

Tomi évekkel ezelőtt úgy jött ki először Ausztriába az öccsével, hogy előtte otthon elkezdték a németet a nulláról, eljutottak egy alapfokú tudásig, és akkor belevágtak. Azóta Tomi a munkahelyein fejlődik, mert németül kell kommunikálni, plusz hihetetlenül lelkesen tanul itthon. Ez azt jelenti, hogy vannak tankönyvei, amiket szisztematikusan végigvesz, plusz szavakat magol, meg feladatokat csinál a neten. De most úgy érezte (meg két némettanári végzettséggel rendelkező családtag győzködése is hatott talán), hogy mégis kellene egy tanfolyam egy nyelviskolában, ahol rendszerezhetné a tudását, és kontrolláltabb körülmények között gyakorolhatná a beszédet. El is ment egy nyelviskolába, aztán egy másikba, mindkét helyen csináltattak vele szintfelmérőt, és az derült ki, hogy B2.2-es szinten van írásban. Úgy, hogy még sosem foglalkozott vele tanár, tök egyedül jutott el idáig. Azért az teljesítmény. Ennek megfelelően el is kezdett egy ilyen szintű tanfolyamot, a héten volt az első óra. Nagyon...

Az állatokat védeni kell, aki bántja őket, kapja meg méltó büntetését, ezzel egyetértek. Azzal viszont az összes hócipőm tele van, hogy gyanútlanul görgetem lefelé a hírfolyamot a Facebookon, és a legváratlanabb pillanatokban megkínzott, összetört testű (és nyilván lelkű), kinyomott szemű, vérbe fagyott kutyák közeli fényképei jönnek szembe. Baromi igazságtalannak tartom. Nem kell képpel illusztrálni nyomorultak szenvedését, elég annyit írni, hogy megkínoztak egy kutyát, ebből szerintem mindenki elképzeli, mi történt, olyan részletességgel, amit el bír viselni. Nagyon elegem van most már ebből a jellegű állatvédelemből, ami sokkolással operál. Fejezzék be!

Miután vettünk létrát, és azt hazahurcoltuk, Tomi vett égőket is, majd leszedegette azokat a plafonra szerelt izéket, amik csillár helyett vannak nekünk, én elmostam őket, ő kicserélte az égőket, és lőn világosság. Sokkal erősebb égőket vettünk, mint amilyenek eredetileg voltak, így megszűnt az idegesítő félhomály, teljesen normálisak a fényviszonyok. Plusz Tomi szerzett egy tömítőt is, ami végre megfelelő méretű, így fel lehetett szerelni a fürdőszobában a mosdókagyló alatti csonkra, és most nem a vödörbe folyik a víz mosáskor, hanem szépen bent marad a csőben. Ez meg azért szuper, mert nem kell figyelni, hogy elárasztjuk-e a fürdőt vagy sem, és nem kell bazi nehéz vödröt cipelni mosásonként háromszor. Azt azért furcsállom, hogy a "rövid program" egyik változata egy teljes óra, a másik másfél, de ez már teljesen részletkérdés, az a lényeg, hogy végre kényelmesen lehet mosni. Már nézegetjük az új függönyöket is, mert amik most vannak, azokat nem szeretjük. Első körben kar...