LizaGazdija

Tominak szabadnap volt, nekem munkaszüneti nap, úgyhogy jól megpakoltuk programmal. Közössel. A görög étteremről nincs kép, túlságosan lekötött az evés. Strauss egykori lakásában karikatúra Straussról, akinek a neve többek között struccot is jelent. Strauss hegedűje. Saját kezű kottája. Felmentünk a Donauturmba, ahonnan gyönyörű a kilátás, plusz forog a kávézó, szóval ha az ember eltölt egy negyed órát, a teljes körpanorámát megtekintheti úgy, hogy egyszer sem kell felállnia. Végül csónakáztunk is egyet. Majdnem hajótöröttek lettünk, de Tomi hős, és megoldotta a problémát, így végül mégsem. Amúgy nem a mi hibánk volt, csak túl sok hínár meg egyéb izé úszik a víz színén.

Az a témakör, amiről röviden írtam a nyaralós posztokban, csak nem ismertem ennyire részletesen a sztorit. Pedig érdekes/vicces. Szóval a királyság intézménye Görögországban és a népszavazás erre .

igen furán intézi a rendkívüli helyzeteket. Az egy dolog, hogy ha lehal alattad a metró, biztosra veheted, hogy nem lesz pótlóbusz, hanem keress alternatív útvonalat, de ma még érdekesebbet húztak. Mentem dolgozni, vártam a metrót, ki is volt írva, hogy 4 perc múlva jön. Aztán az, hogy 2 perc múlva. Aztán megjött. A tömeg egy emberként előrébb lépett, viszont a metró csak úgy végighasított a megállón, de nem állt meg, pedig utasok is voltak rajta, akik nem vágtak meglepett fejet, amiért ebben a forgalnas csomópontban nem álltak meg, szóval ők kaptak infót. Néztem a kijelzőt, addigra kiírták rá, hogy ez a megálló kimarad. De nem mondtak be semmit, a netre se írtak ki semmit. Nem bántam volna, ha legalább megtippelik, hogy akkor ez most öt percig vagy fél óráig tart, vagy bemondják, mi történik. Csak annyit láttam, hogy a másik irányba haladó metró benn áll, rendőrök sétálnak végig mellette, és néha bemondták, hogy abban az irányban rendszertelenül jár a metró, majd a mi oldalunkon meg...

Minden évben viszonylag sokan meghalnak náluk azért, mert bemennek a tengerbe olyankor, amikor nem kellene, pl. túl nagyok a hullámok. Aztán fura dolgok is történnek, például tavaly eltűnt egy német tini, először csak a hátizsákját találták meg a papírjaival meg a telefonjával, és szemtanúk azt mondták, utoljára bringázni látták Dingli környékén. Később meglett a bringa meg ő is, sajnos már csak holtan, de az azóta sem derült ki, mi történt vele, csak annyit lehet tudni, hogy nem a tengerből került elő. Pár napja eltűnt egy máltai meg egy külföldi srác (ez azért lepett meg, mert az ilyen esetek a külföldieket szokták érinteni, talán a három év alatt, amióta követem a máltai híreket, még nem is hallottam olyan máltairól, aki tengerbe fulladt), a hátizsákjuk a papírjaikkal meg a telefonjaikkal előkerült, és szemtanúk azt mondták, utoljára bringázni látták őket, aztán meglett a bringájuk is. Ez azért eléggé hátborzongató volt, elképzelem, mit éreztek a szülők (a máltai srác szülei tuti,...

Ha minden igaz, hat éve ígértem meg magamnak, hogy a Fővárosi Nagycirkusz minden műsorát megnézem legalább egyszer, és ezt azóta is tartom. Elvileg egy maradt ki, amikor Máltán voltam, de több nem. Tegnap is részben azért mentem Pestre, hogy megnézzem az éppen aktuális műsort. Az a különlegessége, hogy szinte minden korcsolyával a lábon történik, miután a porond helyét egy mini jégpálya vette át. A jelek szerint ezt a számomra legalábbis új megközelítést eddig főként orosz és ukrán cirkuszművészek próbálták ki, ami igazából nem meglepő. Nagyon izgalmas, hogy mindent megcsinálnak, amit egyébként szoktak egy cirkuszi előadáson, csak mindent a jégen, korcsolyával.   Azt a trendet nem egészen értem, amikor két artista van a porondon, és mindkettő egymástól függetlenül csinál két tök eltérő mutatványt, mert elvonják egymásról a figyelmet, és mivel próbálom mindkettőt követni, lényegében mindkettőről lemaradok. Remélem, erre nem sokan szoknak rá, szerintem elég zavaró. Azért van remé...

milyen gyorsan átcsaphat valakinek az élete boldogságból iszonyatba. Fiatalon férjhez megy, születik két gyereke, kívülről nézve minden oké. Aztán pár évvel később elválik, ami már eleve nagyon megviselheti az embert, majd nem telik el egy év, és néhány hét leforgása alatt meghal az édesanyja, akivel nagyon közel álltak egymáshoz. (És akkor azt meg sem említettük, mennyire durva, hogy ennyire gyorsan és hirtelen véget tud érni az élet.) Annyira sajnálom, rettenetes lehet ez most neki. Kemény lehet ebből felállni, gondolom, az tud benne segíteni (majd egyszer), hogy ott van neki az édesapja meg a két gyereke.

Tegnap busszal mentem haza Pestre. A kiírt indulás után egy perccel még Erdbergen álltunk, én már olvastam. Egyszer csak megütötte a fülemet a következő mondat: "Pofám leszakad." Felkaptam a fejem, egy pillanattal később pedig eljutott a tudatomig az előző is: "(dühös vihogás) És nincs két hely egymás mellett. Nem hiszem el." Egy akkor felszállt fiatal pár női tagja hisztizett be emígyen. Ekkor azonnal biztossá is vált, hogy nem fogok átülni más mellé, hogy ők egymás mellett ülhessenek. A csaj még pattogott tovább, hogy milyen pofátlan mindenki, majd a következő konklúzióhoz érkezett: "Hát, igen, az emberi önzés határtalan." Majd nagy durcázva ledobta magát mellém. Két megjegyzés: 1. Nem értem, mitől önzés, hogy az ember egy 3 órás utat igyekszik nem idegen mellett ülve tölteni, ha egyedül van, hanem inkább üres duplaülésre csap le, és bízik abban, hogy nem lesz tele a busz, nem kap "padtársat". De ez egy sima BKV járművön is így szokott len...