LizaGazdija

Kedden munka után meglátogattuk Györgyiéket, és velük töltöttünk egy tök jó estét. Volt sok beszélgetés, finom süti (gluténmentes, btw), valamint megismerkedtünk a Wii-vel. Teniszeztünk meg bowlingoztunk, nagyon szórakoztató volt mindkettő. Képek sajnos nem készültek, pedig. Tomival mindketten nagyon fellelkesültünk, és szuper társasozós estéket is látunk a jövőnkben :)

Hat éve kellett elaltatni. Egészen hihetetlen, hogy már olyan régen, és az is, hogy azóta mennyi minden történt. Ez a kép nem akkortájt készült, hanem még sokkal korábban, 2007 februárjában, amikor Liza az első műtétre készülődött. Akkor szedték ki az első daganatát. Még emlékszem arra is, hogy anyu bejött a szobámba, miközben a fotókat gyártottuk (mert ez egy egész sorozat ám), és azt kérdezte: "Szerintetek nem fogja túlélni?" Hát, no, kicsit tartottam tőle, hogy ottmarad, de szerencsére nem tette, sőt utána még több műtétet is hősiesen kibírt. Végül azért döntöttünk az elaltatása mellett családilag, mert már nagyon sok betegsége volt, nagyon fájt neki minden mozdulat, nem tudott rendesen enni-inni, és nem volt kedve semmihez. Az orvos azt mondta, még pár hónapig életben tudja tartani gyógyszerekkel, de nem akartuk, mert a kutya egyértelműen jelezte, hogy neki ehhez már nincs cérnája, és inkább menne. Azért csak eltöltött mellettünk 15 és fél évet, és már akkor se...

Idén kihagytam, mert a vasárnap nekem már necces, ha hétfőn reggel 8-ra Bécsben kell lennem, ha törik, ha szakad, de sebaj, majd jövőre megint bevállalom. Ugyanitt nagy dolog történt: az anyukám életében először átúszta a Balatont :) 31 éve már majdnem összejött neki, de akkor az esemény előtt nem sokkal kiderült, hogy leszek, és már nem javasolta az orvos ezt a mókát, azóta meg sokáig nem is gondolt rá, aztán többször nem úgy alakult. Most viszont minden együtt volt, apuval lementek Révfülöpre reggel, és anyu elúszott Balatonboglárig. Nagyon büszke vagyok rá! Meg ő is magára, és nagyon örül is. Olyan jó, hogy vállalta, és meg is csinálta! Juhú!

A héten helyettesítenem kellett, és még hétfőn is kell, mert egy kolléganőmnek hirtelen haza kellett utaznia valamilyen családi krízis miatt. Egy életvidám, mindig mosolygós, hangosan és sokat nevető nőről van szó. Aztán most megláttam a csoportját, és nem irigylem. Én ilyen sótlan, savanyú társaságot még életemben nem láttam. Olyan passzívak, hogy az szinte elképzelhetetlen, nem reagálnak semmire, se kérdésre, se poénra, csak ülnek unott fejjel, faarccal, és néznek vádlón. A kilenc emberből legalább három nem csinál semmit az órán, már persze a telefonnyomkodáson kívül. Elképesztően rossz hangulatúak náluk az órák, és miután kicsit körbekérdeztem, kiderült, hogy ezt mindenki így érzi, aki volt már bent. Most tök hálás vagyok azért, hogy még azok a csoportjaim sem voltak ilyenek, akik nagyon idegesítettek.

Szóval az van, hogy 20 éves lett a Harry Potter. Én minden bizonnyal 18 éve ismertem meg (akkor adták ki magyarul), de hát azért... Durva. Ez egyébként az egyetlen olyan könyvsorozat, amit kétszer is elolvastam. Az tőlem nagyon szép, mert nagyon kevés könyvet olvasok el kétszer.

Mivel annyira kiakadtam, gondoltam, szólok, hogy változott a helyzet. Egyik nap megjelent a beállítások között az is, hogy csak a családtagnak jelölt ismerősök lássák, hol vagyok, ami már több fokkal kellemesebb, mint az eredeti felállás, aztán tegnap este a 24 órás szüneteltetés után nem indult újra a funkció, most is ki van kapcsolva. Juhú!

- Nagyon barátságos emberek. Mindenkire mosolyognak, segítőkészek, vidámak. - Mindenki tud angolul. A rendőrtől a bolti eladón át a vécésnéniig mindenki. Nem mindenki egyformán jól, van, akinek nehéz megérteni a kiejtését, viszont mindenki tud kommunikálni. De szép lenne, ha mi is itt tartanánk. (Nekik részben talán azért sikerülhetett, mert a gyerekfilmeken kívül nem mutatnak be szinkronizált filmeket, minden eredeti nyelven megy. Nem tudom, ez csak a mozikra vonatkozik-e, vagy a tévével is így van, de ha előbbi, már az is elég lehet.) - Nagyon büszkék az ókori emlékeikre, nagyon vigyáznak is rájuk. Az Akropoliszon van egy tábla, amin irtó hosszan sorolják, mi tilos. Csak amire emlékszem belőle: tilos bármit összefirkálni vagy bármibe belevésni bármit, tilos enni, inni, kivéve vizet, tilos bármit is elvinni onnan, legyen bár akármilyen aprócska, szuvenírt vegyél a szuvenírboltban. - Jófejek, mert szinte mindenhol lehet fényképezni, még a templomokban is (csak egy olyat láttam, a...