Helyettesítés

A héten helyettesítenem kellett, és még hétfőn is kell, mert egy kolléganőmnek hirtelen haza kellett utaznia valamilyen családi krízis miatt. Egy életvidám, mindig mosolygós, hangosan és sokat nevető nőről van szó. Aztán most megláttam a csoportját, és nem irigylem. Én ilyen sótlan, savanyú társaságot még életemben nem láttam. Olyan passzívak, hogy az szinte elképzelhetetlen, nem reagálnak semmire, se kérdésre, se poénra, csak ülnek unott fejjel, faarccal, és néznek vádlón. A kilenc emberből legalább három nem csinál semmit az órán, már persze a telefonnyomkodáson kívül. Elképesztően rossz hangulatúak náluk az órák, és miután kicsit körbekérdeztem, kiderült, hogy ezt mindenki így érzi, aki volt már bent. Most tök hálás vagyok azért, hogy még azok a csoportjaim sem voltak ilyenek, akik nagyon idegesítettek.