LizaGazdija

A héten helyettesítenem kellett, és még hétfőn is kell, mert egy kolléganőmnek hirtelen haza kellett utaznia valamilyen családi krízis miatt. Egy életvidám, mindig mosolygós, hangosan és sokat nevető nőről van szó. Aztán most megláttam a csoportját, és nem irigylem. Én ilyen sótlan, savanyú társaságot még életemben nem láttam. Olyan passzívak, hogy az szinte elképzelhetetlen, nem reagálnak semmire, se kérdésre, se poénra, csak ülnek unott fejjel, faarccal, és néznek vádlón. A kilenc emberből legalább három nem csinál semmit az órán, már persze a telefonnyomkodáson kívül. Elképesztően rossz hangulatúak náluk az órák, és miután kicsit körbekérdeztem, kiderült, hogy ezt mindenki így érzi, aki volt már bent. Most tök hálás vagyok azért, hogy még azok a csoportjaim sem voltak ilyenek, akik nagyon idegesítettek.

Szóval az van, hogy 20 éves lett a Harry Potter. Én minden bizonnyal 18 éve ismertem meg (akkor adták ki magyarul), de hát azért... Durva. Ez egyébként az egyetlen olyan könyvsorozat, amit kétszer is elolvastam. Az tőlem nagyon szép, mert nagyon kevés könyvet olvasok el kétszer.

Mivel annyira kiakadtam, gondoltam, szólok, hogy változott a helyzet. Egyik nap megjelent a beállítások között az is, hogy csak a családtagnak jelölt ismerősök lássák, hol vagyok, ami már több fokkal kellemesebb, mint az eredeti felállás, aztán tegnap este a 24 órás szüneteltetés után nem indult újra a funkció, most is ki van kapcsolva. Juhú!

- Nagyon barátságos emberek. Mindenkire mosolyognak, segítőkészek, vidámak. - Mindenki tud angolul. A rendőrtől a bolti eladón át a vécésnéniig mindenki. Nem mindenki egyformán jól, van, akinek nehéz megérteni a kiejtését, viszont mindenki tud kommunikálni. De szép lenne, ha mi is itt tartanánk. (Nekik részben talán azért sikerülhetett, mert a gyerekfilmeken kívül nem mutatnak be szinkronizált filmeket, minden eredeti nyelven megy. Nem tudom, ez csak a mozikra vonatkozik-e, vagy a tévével is így van, de ha előbbi, már az is elég lehet.) - Nagyon büszkék az ókori emlékeikre, nagyon vigyáznak is rájuk. Az Akropoliszon van egy tábla, amin irtó hosszan sorolják, mi tilos. Csak amire emlékszem belőle: tilos bármit összefirkálni vagy bármibe belevésni bármit, tilos enni, inni, kivéve vizet, tilos bármit is elvinni onnan, legyen bár akármilyen aprócska, szuvenírt vegyél a szuvenírboltban. - Jófejek, mert szinte mindenhol lehet fényképezni, még a templomokban is (csak egy olyat láttam, a...

Úgy új iskola, hogy ugyanaz a cég, csak elköltöztünk másik épületbe. Az új projektben később kezdünk, tovább dolgozunk (mi, délutániak, a délelőttiek ezt nem szívták meg), és mivel kb. 10-15 perccel megnőtt az utazási időm (de még próbálom farigcsálni, egy csomó útvonalat kipróbálok majd a következő pár hétben, és remélem, lesz olyan, amivel nem kell hosszabban utaznom, mint eddig), jelentősen lerövidült az estém. Eddig fél 6-ra voltam itthon, ma negyed 7-re, ami elég jelentős rövidülés, tekintve, hogy máskor a lézengés után 7-kor, de legkésőbb 8-kor már el tudok kezdeni dolgozni, ha kell csinálni valamit (óraterv, fordítás, mikor mi), most meg negyed 10, és még alig csináltam valamit. Amúgy az új hely szép, csak fura, hogy nagyon csendes, mert az egész emelet a miénk, az angolosokon kívül nem járkál ott más, és mivel még csak három délutános költözött át, alig van ott valaki. (Az előző projekt fokozatosan fut ki, és mindig akinek kimegy az utolsó régi típusú csoportja, az átköltözik a...

tiszta érdekes. Persze a történelem általában az, de most pont a görögöké (azon belül az athéniaké) nyűgözött le, mert pont náluk voltam. - Időszámításunk előtt 490 környékén lerohanják őket a perzsák, porig rombolnak mindent, amit érnek, többek között az Akropoliszt, olyan szinten, hogy a kimenekített, majd a háború után visszatérő civil lakosság sokkot kap, és vagy egy évszázadig (?) nem nagyon nyúl a romokhoz (az a terv, hogy örökre úgy hagyják mementóul az utókornak). Azt hiszem, a perzsák voltak azok, akik a gyönyörű szobrokat úgy próbálták ellopni a Parthenonból, hogy lehajigálták őket a dombról, amin az épület áll. Kitalálható, mennyi maradt azokból. - Eltelik ötven év, a spártaiak megharagszanak, mert gyanúsak ezek az athéniak a demokráciájukkal, tiszta veszélyes kísérlet ez, ezért lerohanják őket. Szövetségesnek a perzsákat kérik fel, akik ellen ötven évvel korábban az athéniakkal karöltve harcoltak. A politika tök gusztustalan, bár emlékszem, gyerekkoromban, amikor ezt tö...

Ma 3 éve érkeztem meg Máltára, Sliemába, a Corner Hostelbe,ami fél perc sétára volt a tengertől. Milyen izgalmas volt! Előtte 10 napnál hosszabb időt nem voltam külföldön.   Az első nap körbesétáltam Sliema partját. Már nem emlékszem sajnos, meddig jutottam, de ez a szobor (?) már akkor is tetszett, és aztán is mindig örültem, amikor láttam. (Ez nagyon gyakran volt.)   Az első testközeli találkozásom a máltai tengerrel! És csak másnap estére gyűjtöttem be életem első medúzacsípését :D Azon kívül még kettőt sikerült a kb. egy év alatt, egész jól megúsztam, és egyiknek sem lett maradandó nyoma, pedig tud. És itt még nem hagytam kint két órára száradni a kedvenc nadrágomat a napon, ezért még szép, erős színe van. Az ominózus eset óta fakó, kb. alig látszik, de azért hordom, mert továbbra is (egyik) kedvenc nadrág.