LizaGazdija

Rengeteg munka és stressz volt benne (az egész családunk részéről), mégsem sikerült összeveszni egyszer sem. Tomi szerint ezt úgysem hiszi el nekünk senki, de az nem baj, a lényeg, hogy így volt. Elég idegesek voltunk mindketten, de végül minden nagyon jól alakult. A szertartások közben voltak bénázások (pl. egyikünk ujjára sem jött fel rendesen a gyűrű, ami pár nappal korábban és pár nappal később is tökéletesen jó ránk, valamint a polgárin ugye egyetlen dalunkat sem találták el), de ezen kívül minden nagyon szép lett. Tomi húgai készültek néptáncos fellépéssel meg tánctanítással, amivel eléggé megdobták a buli hangulatát, volt menyasszonytánc, amit szintén nagyon élveztem, mert minden vendégünkkel lehetett táncolni (és nagyon meghatódtam, mert közben Tomi, az öccse, Máté és Dani őrizték az étterem kijáratait, nehogy valaki úgy döntsön, most van itt a menyasszonyrablás ideje), szép volt a menyasszonyi torta, főleg a tetején a dísz, gyönyörű, kreatív ajándékokat kaptunk a családunktól ...

1. Feldobta a bakancsot a telefonom. Kedden kezdte 40%-os akkutöltöttségnél, hogy újraindul, beütöm a PIN-kódot, majd amint megnyitok bármit, újraindul, és így tovább, da capo al fine. Ha a PIN-kód után semmit sem csináltam vele mondjuk egy órán át, akkor működött órákig is akár, telefonálni is tudtam rajta. Tegnap aztán szintet lépett, és most 100% töltöttség mellett azt játssza, hogy bekapcsolom, megjelenik a kijelzőn az LG logó, majd újraindul, megjelenik rajta az LG logó, majd újraindul, da capo al fine. Marha vicces, tényleg. Kedden még legalább akkor normálisan működött, ha feltettem töltőre, most már ez sem segít rajta. Mindenféléket nyomkodtam, amiket az internet bugyrai szerint ilyenkor kell, el is jutottam a recovery screenig, rá is nyomtam, hogy gyári beállítások visszaállítása, bár sajnálnám a képet, amit arról a tortáról lőttem vele, amit Tomi nagymamája sütött nekünk, de semmi gond, a visszaállítás közben is újraindult, és azóta is újraindul, amint a logó megjelenik a kij...

Ezt választotta Tomi bevonulózenének: Ezt én: Ezt választottuk az aláíráshoz: Sajnos az anyakönyvvezetőnél egyet sem találtak el. Tomi az enyémre vonult be, én az aláírósra, és nem tudom, Tomié egyáltalán elhangzott-e. Azért az ötlet szerintem jó volt.

Nem az van, hogy befeküdtünk a pszichiátriára, csak még egy perc nyugtunk sem akadt az esküvő óta. Fogok mesélni, lesznek képek is, de egyelőre csak Kavafisz versét mutatom meg, amit egy máltai barátom küldött ajándékba, és nagyon ül: ITHAKA Ha majd elindulsz Ithaka felé, válaszd hozzá a leghosszabb utat, mely csupa kaland és felfedezés. A Küklopszoktól és Laisztrügónóktól, s a haragvó Poszeidontól ne félj. Nem kell magad védened ellenük, ha gondolatod tiszta és egyetlen izgalom fűti tested s lelkedet. A Laisztrügónokkal, Küklopszokkal, a bősz Poszeidónnal sosem találkozol, hacsak lelkedben nem hordozod őket, hacsak lelked nem áll velük utadba. Válaszd hozzá a leghosszabb utat. Legyen minél több nyári hajnalod, mikor – mily hálás örömmel! – először szállhatsz ki sose-látott kikötőkben. Állj meg a föníciai pultok előtt, válogass a jó portékák között, ébent, gyöngyházat, borostyánt, korallt, és mindennemű édes illatot, minél többet az édes illatokból. Járj be minél több egyiptomi vár...

Tomi az esküvőszervezés viszontagságaival kapcsolatban: "Sümegen van pszichiátria, oda be is tudunk feküdni utána." Másik beszélgetésben: Tomi: "Ezüstlakodalmat inkább mégse tartsunk." Én: "Dehogynem! Majd a gyerekek megszervezik." Evil laughter :D (Nem teszünk ilyet a gyerekeinkkel, szeretni fogjuk őket :P )

Vagy inkább betegek. Nem akarok lehangolni senkit, csak egész nap ez járt a fejemben, és muszáj leírnom. A sokat emlegetett videó címét nem mondom meg, semmilyen konkrétum nem lesz. Aki szeretne sokkolódni, az majd rákeres. Reggel belefutottam egy sztoriba, hogy az USA-ban elvették egy ötgyerekes pár két nevelt gyerekét, miután a két gyerek igazi anyja rábukkant a szülők youtube csatornájára, megnézett néhány videót, majd értesítette a rendőrséget. A két észlény "csínyeket" eszelt ki a gyerekek "megőrjítésére", ezeket meg a gyerekek reakcióit felvette, és még pénzt is keresett ezzel. Nem olyan csínyekre kell gondolni, hogy a gyerek a várva várt Akármi helyett egy penészes kiflit talál a karácsonyi csomagban, és akkor levág egy ordítva bőgős hisztit, bár már ez is elég messze van attól, ami szerintem vicces, meg amit szerintem egy szülő megcsinálhat a gyerekével. (Vagy bárki bárkivel.) Ezeknek a szülőknek az a humor, hogy összeveretik egymást a gyerekekkel, egy...

Nem volt már vonatjegy, a buszjegy elképesztően drága lett volna, drágább, mint normál esetben oda-vissza, úgyhogy telekocsival jöttem. Tiszta kellemetlen, Győr után már lassult a forgalom, a határon 2 km-es sor volt, a kis határon 1,5 (arra jöttünk végül). Aztán az A4-en megint majdnem Bécsig dugó, kisebb szünetekkel. De a lényeg, hogy a végén csak hazaértünk, csak szegény sofőr volt elkeseredve, mert 2 óra alatt itt szeretett volna lenni, mert reggel korán kel. Hazafelé meg az volt a napi kaland, hogy a 9 órás busszal indultam, éjfél előtt húsz perccel értünk a Népligetbe, és már nem volt metró. Péntek este. Ezen teljesen ledöbbentem, hozzászokott az agyam ahhoz, hogy negyed 1-ig megy a metró, mert itt így van. (Most azért lecsekkoltam, és tényleg.) A Népliget tőlem fél óra séta, és nem szeretem azt a környéket sötétben, egyedül, ráadásul ennyire későn, amikor a madár se jár arra. Mármint kocsi van elég, de több gyalogossal jobban érezném magam. Elsétáltam a Heim Pálig, előtte áll ...