LizaGazdija

Április 19. van, és Bécsben óriási pelyhekben szakad a hó. Meg van hülyülve ez az április. Nem túl vicces hozadék: minden S-Bahn késik, lehet izgulni, vajon én is elkésem-e emiatt.

Egyes politikusok húsvétkor sem képesek befogni a szájukat, akkor is meg kell nyilvánulniuk. A híroldalak ünnepekkor, például húsvétkor sem tudnak leállni a politikai hírek ontásával, ennek egyenes következményeként húsvétkor sem a piros tojások, idétlen locsolóversek, virágok meg sonkák képe dől a Facebookomból, hanem durván gyűlölködő emberek egymást alázó, véresszájú, ocsmány hozzászólásai. Ez most már tényleg betegség szerintem, és rettenetesen szomorú, hogy ez van otthon. (Nem tudom, itt mi van, helyi híroldalakat nem követek. Nem tudom, miért nem, Máltán követtem.) Pedig én tényleg csak leültem egy kicsit a gép elé, miután összeraktam a húsvéti reggelit, amit majd délután tartunk, mert Tomi reggel ment dolgozni, és nem nagyon szeretett volna egy órával előbb kelni, ami érthető. És akkor milyen politikamentes hír tud bekerülni a hírfolyamba? Az, hogy Kasza Tibi élő adásban kérte meg a barátnője kezét. Hát ez meg vérciki szerintem. De azért csak ott sorakozik 6-7 különféle oldal ...

Utánanéztem, hányszor volt már húsvétkor a szülinapom. Sokszor. 1990-ben hétfőn, 1995-ben vasárnap, 2001-ben hétfőn (erre emlékszem is), 2006-ban vasárnap (erre nagyon halványan), és majd 2028-ban is vasárnap lesz, juhú!   Húsvéti reggeli otthon   Az évek alatt felgyülemlett húsvéti tojások, nem egy megvan már 18-20 éves is.   Főtt csokitorta, aminek a receptje a dédnagymamámtól jön. Meg egy fél Bence és apu keze. Anyu gyűjtött néhány képet az eddigi 30 évemből. Mivel kis túlzással a fél gyerekkorom úgy telt, hogy ültem a fényképes szekrényben, és a fotókat nézegettem, kevés új volt köztük, viszont a többségét nagyon régen láttam már utoljára. Néhányat beszkenneltünk, megmutatom ezeket.   Ez az első képem, és mindig jól szórakozom rajta. Egy napja élek, de már milyen elégedetlen vagyok.    2 hónaposan, és nem kizárt, hogy pont azt a nyuszit hagytam el egy-másfél évvel később a Rám-szakadékban. Anyu ezt a feltételezést sem mege...

Nem került fel a rendszerbe az összes eredmény, ezért nem kaptak oklevelet, ezért kedden be kell menniük a suliba. Senki sem örült, de egyikük reakciója lejegyzésre érdemes. - Neki azért nem fizet a tanfolyamot szervező hivatal, hogy még egyszer idejöjjön. - Messze lakik, ő még egyszer nem jön ide. - Benne van világosan a kurzusleírásban, hogy a tanfolyam utolsó napja a mai, felháborító, hogy be kell jönnie plusz egy napon. (Nem volt hatásos az az érvelés, hogy a vizsgát szervező intézmény eleve azt tudja vállalni, hogy a kurzus vége utáni első munkanapra állítja ki az oklevelet, az csak mázli, ha már az utolsó napra megvan.) - Neki ez két vonaljegyébe kerül, ami költség, amit neki senki sem fog kifizetni. - Inkább vegyem át én az oklevelet, és küldjem el neki postán, kifizeti. Aztán persze óra végéig duzzogás. Kedden új csoport jön. Kicsit azért reménykedem.

A vizsga előtt húsz percet töltök azzal, hogy a számítógépteremben bekapcsolok tíz gépet, mindegyiken egyesével tesztelem, hogy működik-e a fülhallgató, ami kelleni fog a hallás utáni szövegértéshez, és ha működik, akkor elindítom a vizsgaprogramot, ami elég jól észrevehető - rikító zöld -, és már csak a személyes kódot kell beleírni, hogy kezdődhessen a móka. Mellesleg szerdán már látták ezt a programot, szóval még csütörtökön is biztos felismerik. Ezek után bejön a tíz ember, elmondom nekik, hogy olyan géphez üljenek, ami már be van kapcsolva, és látszik rajta a vizsgaprogram. Miközben elfoglalják a helyüket, bekapcsolom a tanári gépet is, és elindítom azt a programot, amin majd látni fogom, ki melyik részfeladatot csinálja, és a rendszer rögzíti-e azt, amit csinál. Pár perc múlva ketten is panaszkodnak, hogy nekik nem működik a fülhallgató. A kérdésemre, hogy olyan gépnél ülnek-e, ami már be volt kapcsolva, az a válasz, hogy nem. Azt már inkább meg sem kérdezem, miért nem. De azér...

Mivel Arany János idén 200 éve született, gondoltam, tőle választok verset mára, de most olyat, amit eddig nem ismertem. Ezt találtam, tetszik: Arany János:Juliska elbújdosása Egyszer egy kis leány mit tett fel magába? Azt, hogy ő biz' elmegy széles e világba, Elbujdosik messze, a határon végig, A mező párkányán leboruló égig, Túl a három nyárfán, a tanyákon is túl. Fele sem bolondság, mert már épen indul; Látszik, hogy korántsem tréfa volt a terve; Szegénykét, vajon mi indíthatta erre? - Hát bizony gyakorta megesik, nem újság A gyerek-szobában az ily háborúság: A fiú vagy lányka tisztjét megfeledi: Papa megdorgálja s a mama megfeddi, Sőt, ha nagy a vétség s nagyon rossz a gyermek, Az se hallatlan, hogy valakit megvernek, Azzal kényszerítik a maga javára, Melynek egy-két könnycsepp nem olyan nagy ára. A mi kis lányunkat vereség nem érte: De fájt neki a szó s megneheztelt érte; Félreül duzzogni, csinál képet, hosszút, Töri fejét nagyba, mikép álljon bosszút. Mellé sompolyog a ci...

Szombat délelőtt 11-kor szálltunk fel Pestről, Amszterdamban kevés várakozás után felszálltunk a pekingi gépre, és otthoni idő szerint éjfélre oda is értünk Pekingbe, ahol ekkor vasárnap reggel 6 óra volt. Szóval elmaradt az éjszaka, ami nagyon furcsa élmény volt, főleg úgy, hogy nem tudtunk aludni a gépen, mert egyrészt nagyon zúgott, másrészt én a magam részéről mindig felriadtam félálomból, amikor lehúzták a vécét. 8-ra jutottunk ki a reptérről, Blanka szülei már vártak minket, és javasolták, hogy először menjünk el a piacra, ahová minden hétvégén kijárnak. Zseniális hely, minden van, de ezt szó szerint értsétek. Szerintem nem is lehetne olyat kitalálni, ami nincs nekik, és nyilván egy csomó olyan dolog is volt, amit vagy sosem láttam még, vagy csak képen, pl. sárkánygyümölcs.   A piacozás után hazamentünk, lepakoltunk, lezuhanyoztunk, fogat mostunk, ilyenek, de Ági és Zoli azt javasolták, ne feküdjünk le aludni, mert akkor nem fogunk átállni ottani időre, hanem menjünk ...