LizaGazdija

Szépséges hely, nagyon szeretem. Kétszer voltam ott, bármikor visszamennék. De lehet, hogy sietni kell, mert a jelek szerint már nem sokáig lesz ott. A Facebookon találtam az összehasonlítást, az első kép az 1890-es években készült róla, a második 2016-ban. Szomorú, nagyon szomorú.

Természetesen a hó nagy része reggelre átment latyakba, de azért tudtam fényképezni. Végül nem a Margitról, hanem a Petőfiről, de onnan is szép a város, szóval nem baj.   Ez még tegnap esti, a Móriczon lőttem.    És Bécs:   Ezen nem látszik a hó, viszont nagyon szeretem ezt a kirakatot.  

Egy-két hete még elég mérges voltam, hogy ha Pesten vagyok, Bécsben havazik, ha Bécsben vagyok, akkor Pesten. De szerencsére múlt hét végére megtanulta a hó, hogy ezt úgy kell, hogy ha Bécsben vagyok, ott esik, ha meg Pesten, akkor itt. Bécsben szombaton esett, a nagy hidegben meg is maradt, mára lett csak latyak. Nem véletlenül ért fülig a szám, amikor ma délelőtt olvastam, hogy itthon hamarosan szakadni fog. Nagyon szeretek havazásban sétálni, ma este is jólesett. Holnap meg megyek, aztán fényképezek jégtáblákat a Dunán, ha még ott vannak, ha meg nincsenek, akkor legalább havas Budapestet, mert imádom.

Ez is tegnap történt, csak az asztalra csapós történet kiverte a fejemből, pedig ez sokkal jobb. Megkérdezte, diplomás mérnök vagyok-e. Visszakérdeztem. Megismételte, hogy diplomás mérnök. Mondtam, nem értem a kérdést. Diplomás mérnök!!! Mondtam, azt értem, de hogy mi van a diplomás mérnökkel, azt nem. Hát hogy én az vagyok-e. Mondtam, nem, én tanár vagyok. De diplomával tanítok vagy csak úgy. Diplomával. De akkor nem vagyok diplomás mérnök? Ekkor értettem meg - egy csomó ember neve előtt látja a "diplomás mérnök" rövidítését, és azt hitte szerencsétlen, hogy aki diplomás, az mind mérnök. Wow.

Múlt héten örültem, amikor kiderült, hogy az egyik legnehezebb diák kikerül a csoportomból, mert talált munkát. Most hétfőn az az öröm ért, hogy megtudtam, a legbunkóbb is távozik ugyanezen oknál fogva, és ez az utolsó hete. Hétfőn azt játszotta, hogy aludt az órámon, ami már úgy eleve is parasztság, de nem zavartam meg, mert úgy vagyok vele, hogy nem érdekel, mit csinál, nem fogom azért megszakítani az órát, hogy neki elmagyarázhassam, hogyan illik viselkedni emberek között. (Azért a szünetben megkértem, hogy ne aludjon, amire közölte, hogy az lehetetlenség, mert ő álmos :D :D :D) Azt azért gyönyörűnek találtam, hogy amikor utoljára láttam, valamikor egy hónapja, még azon hisztériázott, mikor készülünk már a vizsgára (mondtam, ahhoz még át kell vennünk néhány igeidőt, bővítenünk kell egy kicsit a szókincset, ezen kiborult), aztán amikor most intenzíven készülünk ugyanerre a vizsgára, akkor bejön aludni. Hilarious, mondaná a művelt angol. Két napig nem jött, nem is nagyon sírtunk u...

Kodály Zoltán találta ki, hogy a műkorcsolyázók zenére adják elő a koreográfiájukat, így egy magyar sportolónő, a négyszeres világbajnok Kronberger Lily volt az első, aki ezt meg is tette egy világversenyen.

Az tök jó, hogy én már találtam ruhát (még ez sem 100%, de szombaton megyek felpróbálni), de azért ennél nagyságrendekkel fontosabb pl., hogy legyen helyszín. Kértünk is árajánlatot a kiszemelt éttermektől/szállodáktól. Arra számítottunk, 3-5000 Ft / fő közti árat fognak mondani, ehhez képest az első két helyről jött egy 11 ezer valahányszázas meg egy 16500-as ajánlat. Per fő. Köpni-nyelni nem tudtam, amikor megláttam. Ezek egyébként még csak nem is valami nagyon puccos, pesti helyszínek, hanem vidéken vannak, és nem a lehető legpuccosabbak. Nagyon-nagyon durva. Végül egy harmadik hely az előre belőtt kategóriában mondott árat, úgyhogy a jelek szerint meg is van a nyertesünk. Már csak annyi kell, hogy legyen szabad időpontjuk május-június környékére.