LizaGazdija

23-án kétszer is előfordult, hogy nem találtam meg valamit, amit én tettem el. A szaloncukorkötöző akkor lett meg, amikor Tomi az utolsó szaloncukorra is feltekerte a cérnát, a mandula meg kb. tíz perc mérgelődés után a bőröndből került elő, amiben kivittem Bécsbe. Nagyon izgalmas nekem magammal, sosem unatkozom.

Ez egy igen jól sikerült, valóban boldog karácsony volt, és ennek nagyon örülök. December 23. Szenteste Bécsben Tomival. Délelőtt még takarítottam, délután leginkább főztem, közben Tomi ott segített, ahol tudott, aztán együtt feldíszítettük a fát, megterítettem, ettünk, majd jött a Jézuska, és mindenféle szépeket hozott nekünk, pl. könyvet meg gyűrűs mappát meg papucsot. Később játszottunk Tomi várfoglalós kártyájával, megnéztük a Family Guy karácsonyi részét, aztán éjfélkor megbeszéltük, hogy rossz lesz nekünk 6-kor kelni. Ennek örömére 3-ig még beszélgettünk, aztán Tomi elaludt, de nekem ugyanez csak 4-kor jött össze. A karácsonyfa alatt aludtunk a vendégágyon, és megbeszéltük, hogy ez január 6-ig így is lesz, mert elsőre is tök jó volt.   Az adventi koszorú, amit együtt csináltunk   Ajándékkísérők Tomi családjának, ketten készítettük őket   Ez nem 23-án volt, hanem 22-én, Schönbrunnban, de az nem baj   Így terítettem, Tominak nagyon tetszett...

Megjött az ünnep. Mivel Tomi munkahelye kicsit keresztbeszervezett nekünk, ma este már Sümegen kell lennünk, ha mindkettőnk családját szeretnénk látni karácsonykor. Viszont fontosnak tartom, hogy kettesben is ünnepeljünk, ezért nálunk tegnap volt szenteste, amiről majd egyszer lesznek képek is, és nagyon jól sikerült. Boldog karácsonyt mindenkinek!

Olyan hétvégém meg hétfőm és keddem volt, hogy ha megpróbálnám leírni, miket csináltam, szerintem lenne egy kilométeres a bejegyzés. Így csak azt sorolom fel, kikkel találkoztam. - Judittal, aki Máltán a randioldal ügyfélszolgálatán volt a kolléganőm, és másfél éve nem láttam, de végre egyszer egyszerre vagyunk Pesten. Annyira jó volt látni, úgy örültem neki, fülig ért a szám végig. - Az Andikkal, akiket mostanában csak sátoros ünnepeken látok, de hát ez van, amikor három ember háromfelé él, egyikük ráadásul egy másik országban. - Danival, aki az unokaöcsém, és most is elfelejtette elhozni a Pán Péter tiszteletpéldányait, viszont engesztelésül kaptam tőle egy hideg habos kakaót meg egy Cserpes trudit, és nagyon örül az eljegyzésnek, és nagyon várja, hogy megismerje Tomit. - Pannával, akivel egy repülőn mentünk Máltára, és aztán abban az egy hónapban, amíg ott volt, jó barátnők lettünk. Vele tök véletlenül futottunk össze a villamosmegállóban, és csak öt percet beszéltünk, de akkor...

Van a csoportomban egy pasi, aki nagyon jófej, kedves meg minden, de olyan bántó tud lenni időnként, hogy az elképesztő. Valamiért hatalmas poénnak érzi, hogy van szex, és vannak ebből élő emberek (most itt a pornósokra kell gondolni)*, úgyhogy imádja ennek megfelelően kiforgatni az ember szavait, főleg azét, akivel párban dolgozik. Egy idősebb nő mellett ült már egy ideje, akit folyamatosan húzott ezzel-azzal, és időnként rettentő udvariatlanul tudott hozzászólni. Többször kértem tőle mosolyogva, hogy barátságosabban kommunikáljon, de valahogy nem értette, mire gondolok. Azt mondjuk nem értettem, a nő miért nem ül el mellőle, amikor szemmel láthatóan nem esett jól neki a pasi stílusa, de mivel ugye már nem tízévesek, állandó érvényű ülésrendet nem nagyon alakíthatok ki, hát azzal próbáltam segíteni, hogy időnként megcsereberéltem a párokat, és ilyenkor a pasi elkerült a nő mellől. Most a héten elértük mindennek a tetejét. Voltak valami kérdések arról, ki mit milyen gyakran csinál. A...

Van nekem egy szintetizátorom, amit 8-9 éves korom körül a Jézuska hozott karácsonyra. Bár anyu úgy emlékszik, alig használtam, valójában rengeteget játszottam rajta, és még meg is lepődtek, hogy új zenéket szereztem, nem elsősorban már létezőeket játszottam. Egy idő után mégis felkerült a padlásra, talán azért, mert elromlott néhány billentyűje. Most lekerült, mert Matyi zongorázni szeretne, és gondolták apuék, hogy a szintetizátoron jól ki tudná próbálni, tetszik-e neki a dolog. Hát, tetszik neki. Az sem zavarja, hogy apu nem tudja megszerelni a billentyűket (pedig mindig mindent meg tud, tehát amit nem, arra tényleg keresztet lehet vetni), nagy vidáman pötyörészik, és olyan elmélyülten, hogy az valami egészen ennivalóan aranyos. (Mesét is úgy hallgat, készült is róla kép, lehet, hogy majd megmutatom.) Ki is találta, hogy ilyet kér a Jézuskától. Tegnap viszont nagy csalódás érte: hiába zenélgetett mély révületben, mégis haza kellett menni anyuéktól, tehát fel kellett állni a szinte...

Megnézek a Facebookon egy random videót , ami egy bécsi barátnőm jóvoltából keveredett a hírfolyamomba (az övébe meg egy híresség faláról), és a kb. tíz főből álló kórusban mindjárt felfedezek két ismerőst, egyikük egy volt csoporttársam, másikuk meg egy volt edzőtársam. Kicsi a világ, ugyebár.