LizaGazdija

Ez az új könyv címe (szinte), és most értem az utolsó oldal aljára. Juhú! Holnap és pénteken nem fogok foglalkozni vele, de hétvégén elkezdem az újraolvasást, és reményeim szerint legkésőbb Halloweenre meg is leszek vele, ami azt jelenti, hogy jóval előbb le tudom adni, mint ahogy a határidőm lenne. Annyira jó ez a könyv, remélem, az olvasók is szeretni fogják.

1. Megrendeltem a kettlebell golyómat, és legközelebb, amikor hazamegyek, át is veszem a lakástól kb. 200 méterre. Ráadásul találtam Jillian Michaels-videót, amihez lehet használni kettlebellt is, ami külön öröm. 2. Jelentkeztem aerial silkre. Még nem fizettem be, jövő hétfőig kell, addig még kicsit gondolkodom, tényleg akarom-e. Illetve az biztos, hogy akarom, csak ha előre kell kifizetni egy csomó alkalmat, mindig attól tartok, hátha közbejön valami. De azért remélem, arra fogok jutni, hogy vállalom ezt a kockázatot. A tanfolyam csak január második hetében indul, de nagyon izgatottan fogom várni. De jó lesz újra mozogni, alig várom!

Ma az egyik óvónő egyszer csak felpattant, és közölte, hogy neki ez már túl sok, megy a tornaterembe lemozgatni a gyerekeket, mert elviselhetetlenek. Az volt a durva, hogy az én érzékelésem szerint konkrétan semmi sem történt, ami indokolta volna, hogy kiboruljon. Később büntetésbe helyezte az egyik 3 éves kisfiút (kivette a többiek közül, és a terem másik végébe ültette, ahol én is ültem), mert a gyerek amúgy tényleg égetnivalóan rossz, és képtelen szót fogadni. Szegénykém nagyon vissza akart menni a többiekhez, ő is akart játszani, de hát nem engedtem el, mindig mondtam, hogy üljön vissza, mert úgy gondoltam, az óvónő mondhatja neki, hogy mehet. Az egyik ilyen után mondtam neki, ne szomorkodjon, majd ha kicsit nagyobb lesz, tud majd utasításokat követni, tudja azt csinálni, amit mond az óvónő, és akkor majd mindig játszhat a többiekkel. Ezt németül mondtam neki, és annyira aranyos volt, mert nézett rám, és nagy komolyan bólogatott :D Két hete az volt a projekt az egyik csoportban, ...

Addig gyötrődtem azon, menjek-e kirándulni az Alfatoursszal hétvégén, hogy betelt a program, és már nem lehet jelentkezni. Meh. Ezért aztán most megnéztem, Taferl közelében milyen hosszabb túraútvonal van, találtam is egy 8,5 km-eset, és el is fogok rá menni szombaton. Vagy vasárnap, ezt még kitalálom. És kicsit szomorú vagyok, mert nagyon szeretem az Alfatourst meg a kirándulásaikat, és még sosem voltam a Kócs-hegységben. Meg vettem új bakancsot is ahelyett, ami kb. 10 éve minden túrán rommá töri a lábamat, de valahogy eddig nem volt érkezésem a lecserélésére. Persze nem mintha panaszkodni akarnék, az a bakancs Taferlben is szuper lesz, és utána is bakancs marad, szóval nem volt kár megvenni. Na, sebaj, ezt az Alfatours-túrát most buktam, cserébe mindenképp megyek valamelyik hótalpas túrájukra jövő év elején.

Gyakran hasonlítják hozzá a Jóbarátokat, a regényben, amit éppen fordítok, szintén utalnak rá, ráadásul a Blossom végére értem*, úgyhogy új sorozat kellett, ennek örömére most már a Seinfeldig is eljutottam. Csak az első részt néztem meg, de az mindjárt nagyon tetszett. Normális humor, normális szereplők (eddig legalábbis), mindenki szépen, lassan, artikuláltan beszél. A suliban a kollégák a Mind your language-re esküsznek, és én is megnéztem már belőle három részt a csoporttal, de egyszerűen feszengek, amikor nézzük, mert annyira brutálisan rasszista. Igaz, a harmadik epizódban már szintet lépett a sorozat, egy egész részen át tudta sértegetni a molett nőket, ami szintén nagyon gáz. No de most, hogy rátaláltam a Seinfeldre, ezt fogjuk nézni. Remélem, a csoport is vevő lesz rá, meg azt is, hogy az első évadnak mind az öt része normális és nézhető, tekintve, hogy még öt hetünk van hátra, és heti egyszer filmezünk. *Csak öt évad készült belőle, de annyi pont elég is volt. Az első háro...

A Fővárosi Nagycirkusz új ötlettel állt elő, olyan előadást álmodott meg és állított porondra, amely egy történetet mesél el, nevezetesen a Lúdas Matyit. Most már öt éve minden műsorukat megnézem legalább egyszer, ezt sem lehetett kihagyni. Pedig érdemes lett volna. Ez ugyanis most nem sikerült, nem volt jó. Ha valamelyik színházban adják elő, kihangsúlyozva, hogy gyerekelőadás, akkor nem lett volna gondom vele. De, lett volna, de jóval kevesebb. Ez így viszont nagyon nem tetszett. Eddig egyszer fordult elő, hogy úgy jöttem ki a műsor végén a Cirkuszból, hogy hát, ez most kicsit gyenge volt, remélem, a következő jobb lesz. Olyan viszont még sosem esett meg, hogy konkrétan kiakadjak. Most már erre is van példa. A történetmesélés olyannyira túlsúlyban volt az előadásban, hogy konkrétan kb. öt cirkuszi szám fért bele a két órába, ebből egy volt a ludakat játszó légtornászok száma, a többi zsonglőrködés. Egy csomó cél nélküli elem is belefért sajnos a műsorba, például nem értettem, mi ...

És azt fedeztem fel (pontosabban Blanka fedezte fel előbb), hogy apu befűtött. Boldogság! Meleg van. 21 fok, és meleg kezem-lábam, végre. Köszönöm!