Seinfeld

Gyakran hasonlítják hozzá a Jóbarátokat, a regényben, amit éppen fordítok, szintén utalnak rá, ráadásul a Blossom végére értem*, úgyhogy új sorozat kellett, ennek örömére most már a Seinfeldig is eljutottam. Csak az első részt néztem meg, de az mindjárt nagyon tetszett. Normális humor, normális szereplők (eddig legalábbis), mindenki szépen, lassan, artikuláltan beszél. A suliban a kollégák a Mind your language-re esküsznek, és én is megnéztem már belőle három részt a csoporttal, de egyszerűen feszengek, amikor nézzük, mert annyira brutálisan rasszista. Igaz, a harmadik epizódban már szintet lépett a sorozat, egy egész részen át tudta sértegetni a molett nőket, ami szintén nagyon gáz. No de most, hogy rátaláltam a Seinfeldre, ezt fogjuk nézni. Remélem, a csoport is vevő lesz rá, meg azt is, hogy az első évadnak mind az öt része normális és nézhető, tekintve, hogy még öt hetünk van hátra, és heti egyszer filmezünk.


*Csak öt évad készült belőle, de annyi pont elég is volt. Az első három még jó volt, aztán megindult lefelé a lejtőn a sorozat. Blossom már nem volt aranyos, viszont irritálóan beképzelt lett, Tony elhagyta a szülői házat, tehát ritkábban bukkant fel, ami szintén nem tett jót a műsornak, és hát Nick új felesége és az ő kislánya nagyon nem kellett volna. Azért persze örülök, hogy ezt is végignéztem, jó emlék gyerekkoromból az első pár rész. Közben beugrott, hogy a Torkelsonék is a Disney-délután része volt, szóval majd a Seinfeld után arra is sort kerítek, ha fellelhető a youtube-on viszonylag normális minőségben.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai