LizaGazdija

Az ovis témából akkora katyvasz lett, hogy nincs is kedvem foglalkozni vele. Arra az álláspontra jutottam, hogy beszéljék meg az ovik a céggel, aki engem kiközvetít nekik, aztán velem közölje valaki az eredményt, és meg majd alkalmazkodom. (Plusz a cég álláspontja is az, hogy velem csak ne egyezkedjen senki, mert nekik van döntési joguk, nekem meg nincs.) Mindenesetre a cég elöljáróban annyit írt, hogy ha a problémázó ovi nem tudja befejezni a problémázást, akkor tőlem elveszik a másik ovit, hogy az egyik ovi problémázására legyen időm. (Miközben persze nem lesz, mert ha azt szeretnék, hogy 8:30-kor kezdjek, 3 órát tartsak, és 11-kor már ne legyek az oviban, akkor nem jön ki a matek.) A suli is egy katyvasz. Az új csoportomban három ember van, akinek túl magas ez a szint, alacsonyabb kell neki. Az egyiken én nem érzem, ő mondta, hogy át szeretne menni egy kezdő csoportba, a másik kettőt viszont én raktam be ide. Az egyiknél most sem értem, hogyan lehetséges az, hogy ennyire hozzá sem...

- Az egyik oviban három, a másikban egy csoportnál voltam. Ebből kettőnél nem tudtam angolt tartani, mert az egyiknél alig volt gyerek 8 és 8:45 között, a másiknál meg szakmai gyakorlaton van egy hallgató. (Itt jegyzem meg, hogy egy harmadiknál is szakmai gyakorlaton van egy hallgató, de ennél a csoportnál ez nem volt probléma.) Az ovi után a számomra tökre nem optimális helyi közlekedésnek köszönhetően fél óra helyett kerek egy órát vett igénybe, hogy eljussak a suliba, és hát ez hosszú távon nem lesz tartható, sajnos. Nem fog menni, hogy negyed órával az órakezdés előtt essek be az iskolába, mert fénymásolni és ebédelni is kell. Ma fénymásolni pont nem kellett, de ez kivételes alkalom volt, viszont ebédelni sem volt időm rendesen. Amúgy mindkét ovi variál: az egyikbe ne menjek fél 9 előtt, mert még nincsenek gyerekek, viszont menjek el onnan 11-kor legkésőbb, mert akkor mennek az udvarra, a másikba meg menjek korábban, mert 11-kor már az udvarra szeretnének menni. (Jelenleg 3/4 11-re...

Nem volt olyan gáz ez a nap, mint amennyire tartottam tőle, de azért nyilván nem volt zökkenőmentes. Az oviban azzal fogadtak, hogy nem 8-ra kellett volna mennem, hanem 8:30-ra, és különben sem lehet úgy, ahogy tavaly volt, hogy hétfőn 4 csoport, kedden 2, hanem mindkét nap 3-3, amúgy meg kedden 9:30-ra menjek. Kerekedett a szemem rendesen. Arról egy fél szót sem szólt senki, hogy nem 8-ra kell mennem mostantól, azt meg ugyan megírta az óvodavezető, hogy 3-3 órát akar, de én meg visszaírtam múlt héten szerdán vagy csütörtökön, hogy nem fog menni. Azért nem fog menni, mert kedden még egy másik oviba is mennem kell, ami gyalog fél óra, kocsim nincs, busz félóránként jár, de pont negyed órával elcsúsztatva ahhoz képest, ahogy nekem kellene. Mivel a törvény szerint délig lehet oktatni az oviban, ki lehet matekozni, hogy ha 11-ig az egyik oviban vagyok, és fél órát gyalogolok, akkor nincs már 60 percem délig a másik oviban. Meg amúgy hiába lehetne fél 1-ig angolozni, nekem fél 1-kor már a...

Meghalt A muzsika hangja első főszereplője, Lisa (Liesl). 73 éves volt és beteg. Nagyon sajnálom, elszomorított a hír :(   I Am Sixteen, Going On Seventeen   So Long, Farewell

Végre minden olyan tárgy elkerült az itthoni lakásból, ami nem az enyém. Minden. Azonnal megváltozott az eddig idegen tárgyakat őrizgető helyiség hangulata, mintha arrébb úszott volna róla egy sötét felhő. Végre!

Nem tudom, miért kell nekem ilyen sokszor olyan dolgokat csinálni, amikről már az elején lehet tudni, hogy később nem fogok nekik örülni. Most épp az van, hogy hétfőn indul az új csoportom, és mivel kb. a felét én osztottam be magamhoz a múlt heti szintfelmérőt, vannak félelmeim, meg hát egy új csoport mindig eleve némi stresszel jár. De hát ezen önmagában még nem paráznék sokat, mert a tanítás a természetes közegem, és tudom, hogy majd megoldom valahogy, még ha nem is lesz könnyű. Csakhogy hétfőn indul az ovi is. Megint hétfőn és kedden megyek Bécs mellé reggel 8-ra, ami azt jelenti, hogy ezen a két napon 6-kor kelek, 7-kor kell elhagynom a lakást, és onnantól kezdve délután 5-ig nem lesz megállás, de annyi sem, hogy egyek. Ráadásul mindig feszültséget okozott bennem az előző körben, hogy ki tudok-e találni jó óratervet a gyerekeknek, élvezni fogják-e, és mit fognak szólni az óvónők. Igazából már nyáron meg kellett volna mondani a két ovinak meg a cégnek, amelyik küld hozzájuk, hogy...

Gyönyörű dokumentumfilm a szigetemről, Filfláról 30 percben erre: