LizaGazdija

Csak elég sűrűre sikerült a hét, és úgy nézem, ez mindig ilyen lesz, legalábbis amíg kezdő csoportom van. A tankönyvünk használhatatlan, eleve teljesen nélkülöz minden logikát a felépítése, és ennél már csak az nagyobb gáz, hogy miután hozzávagdos a kedves nyelvtanulóhoz kb. minden magyarázat nélkül ilyen aprócska témákat, hogy there is / there are, Present Simple, stb., még csak be sem gyakoroltatja ezeket. Ez viszont azt jelenti, hogy nekem rettenetesen sok kiegészítő anyagot kell előtúrnom a nem kis tárházamból, szóval kb. öt-hat könyvből próbálok összegyúrni egy használható órát, ami bizony nem kevés idő. Ráadásul napi 4x50 perc heti ötször bizony nem kevés, és hiába gyakoroltatok agyon mindent, még így is rengeteg minden belefér, szóval szegényeknek zsong a fejük, amit nem csodálok. Mondjuk, erre azért számíthattak, amikor bevállalták a heti 20 órás tanfolyamot. A lakást még mindig nem szeretem, sem a lakótársat. Idegesít, hogy minden nyikorog és/vagy szétesik abban a nyomorult ...

Öt éve kellett elaltatni Lizát, szintén egy hétfői napon. Ezt a képet tettem ki akkor róla: Durva, milyen gyorsan telik az idő, és már öt éve nincs kis Lizánk.

Tomi többnyire dolgozott, és én is. Fordítottam 15 oldalt, aztán összeraktam a holnapi óra kiegészítő anyagait aszerint, hogy mit szeretnék kinyomtatni, és mit szeretnék kivetíteni. Tomi fél 4-kor elborult arccal jött haza, azt hittem, nagyon fáradt, de nem, illetve nem csak - nagyon ki volt akadva. Ugyanis közölte vele a szálloda tulaja 11-kor, hogy még ma át kell költöznie egy egyszemélyes szobába, két szobalány (akik nem rokonok, csak ismerik egymást, együtt érkeztek, ja, egyikük 35, másikuk 50 éves) beköltözik az ő franciaágyas szobájába, és mindezt azért, mert holnap érkezik egy új dolgozó, akinek kell egy egyágyas szoba. Szerintem ez nem normális dolog. Csak jó lenne, ha nem aznap szólnának, hogy a Zimmerstundét nem lehet pihenésre fordítani, mert költözni kell, és szerintem az sem oké, hogy két felnőtt nőt egy szobába, ráadásul egy franciaágyba költöztetnek azon az alapon, hogy úgyis ismerik egymást. Végül is kb. másfél óra alatt áthordtuk Tomi dolgait a másik szobába, majd ...

Elkészült az oklevelem, gondoltam, megmutatom.

Tök jó volt az első hét. Az első két napon információs napot tartottunk meg szintfelmértünk az egyik (magyar) kolléganőmmel, a második két napon órát látogattam egy szerb kolléganőnél, aki megmutatta, miket kell majd csinálnom a tanításon kívül minden egyes nap. Nem olyan sok mindent, és külön tetszik, hogy mindent számítógépen, szóval nem lesz majd napló, amit néha elfelejtek kitölteni. Tetszik a suli, szimpatikusak a kollégák, jól szervezettnek tűnik az egész. Egyedül a tankönyv gagyi, de szerencsére nem kötelező kizárólag azt használni, úgyhogy majd főleg a New English File-lal fogom kiegészíteni, amit nagyon szeretek. Eleinte azt gondoltam, a heti 20 angolórára majd hétvégén fogok felkészülni, ahogy azt 2011-2013-ban csináltam a szívem csücske csoportom esetében. De már látom, hogy nem. Egyrészt közben rájöttem, hogy velük nem 20 órám volt, hanem 15, másrészt talán kijöhettem a gyakorlatból, de miután csütörtökön megírtam az első nap vázlatát, ma meg még kettőt, úgy érzem, elpusz...

Újabban olyan szomjas vagyok, hogy a nap nagyobb részében úgy érzem, szomjan fogok pusztulni. Ezt úgy, hogy pl. ma az ébrenlétem első fél órájában megittam 7,5 dl vizet, majd utána még kb. 2 litert, hogy az összesen mintegy fél liter kakaóról, 2 dl tejről és 2 dl narancsléről ne is beszéljünk. És még most is olyan szomjas vagyok, hogy simán le tudnék dönteni további 7,5 dl vizet. (Ekkora az az üveg, amiben most magam mellett tartom a vizemet itthon.) Ha ez nem lenne elég baj, annak ellenére, hogy most már kb. visszaálltam a normál étkezésre, amihez még a hotel előtt hozzászoktam, vagyis egyáltalán nem eszem sokat, folyamatosan puffadok, és feszül a hasam. Mi lehet ez, de most tényleg? Egyáltalán köze van egymáshoz a két dolognak? Nem lesz ez így jó... Fogok írni a munkáról is, tényleg, csak előbb alszom egyet, várhatóan szombaton. Egyelőre olyan vagyok, mint akit agyonvertek.

Belevinni egy országot valami olyanba, ami nem lesz neki annyira jó, majd angolosan távozni, mondván, kérjük vissza az életünket, tahóság. Farage egy tahó. Ez eddig sem volt titok, de most már legalább abban biztos lehetek, hogy ilyen sztorit a Monty Python sem tud írni, akárhogy igyekszik, szóval akkor ez tényleg maga a valóság.