LizaGazdija

Belevinni egy országot valami olyanba, ami nem lesz neki annyira jó, majd angolosan távozni, mondván, kérjük vissza az életünket, tahóság. Farage egy tahó. Ez eddig sem volt titok, de most már legalább abban biztos lehetek, hogy ilyen sztorit a Monty Python sem tud írni, akárhogy igyekszik, szóval akkor ez tényleg maga a valóság.

Három éve Blankával lementünk egy nyári pénteken Révfülöpre, megszálltunk egy panzióban, és egész hétvégén nyaraltunk. Közben én életemben először átúsztam a Balatont 2 óra 43 perc alatt (vagy ilyesmi), Blanka meg szurkolt nekem, és nagyon büszke volt rám. Aztán kirándultunk, strandoltunk, pihentünk, szuper volt. Meg is fogadtuk, hogy ezután minden évben nyaralunk majd együtt, mindig a Balatonnál, és nem bánjuk, ha pont a nyaralásunk idejére esik az átúszás. Ezek után 2014 és 2015 nyarát Máltán töltöttem. Idén viszont már közelebb vagyok, úgyhogy elmentünk az átúszásra, igaz, ez most egynapos nyaralás lett, de azért még nagyon jó volt. Hosszas gondolkodás és mérlegelés után az az ötlet pattant ki a fejemből, hogy menjünk telekocsival, mert úgy a 3000 Ft-os vonatjeggyel szemben csak 1500 Ft az út. Be is társultunk egy sráchoz Blankával, aki péntek este nálam aludt. 7:45-kor indultunk a Deákról. Minden szép és jó lett volna, ha nem lett volna gigadugó az M7-esen egy baleset miatt. De g...

Július 2. fontos nap - 2014-ben ezen a napon mentem először külföldre azzal az elhatározással, hogy ott fogok élni. Szóval éppen két éve már annak, hogy landoltam Máltán. Megérkeztem, becsekkoltam a hostelbe, aztán sétáltam egyet a tengerparton, majd este kimentünk úszni Pannával (akit az utazásra készülve egy máltai magyaros FB-csoportban ismertem meg), és engem mindjárt karon is csípett egy medúza.

Az van, hogy nem nagyon szeretem a nyarat. Legalábbis ebben a nagyon meleg formájában. Ennél már csak az kellemetlenebb, hogy nagyon fáradt vagyok. Éjjel nagyon sokat aludtam, és délután még kétszer lefeküdtem. Az egyik alkalommal azt álmodtam, hogy beszél hozzám valaki, de olyan fáradt vagyok, hogy nem hatol el a tudatomig, mit mond, és beszélni is képtelen vagyok, mert abszolút nem forognak a kerekek, úgyhogy csak nézek rá. Remélem, valamikor kipihent is leszek.

Annyira hiányzik az edzés, és annyira jó mindig, amikor tudok menni.  Robin Schulz - Sugar Ma 6-kor keltem, és ebben a tanévben utoljára elmentem az ovikba. Az egyik helyen az utolsó csoporttól nem tudtam rendesen elköszönni, mert az utolsó pillanatban közölték, hogy ki kell vonulni az aulába, és még a bejelentettnél is 5-6 perccel korábban kivitték a gyerekeket. Ez kissé bosszantott, főleg úgy, hogy eleve elment 20-25 perc az időmből azzal, hogy pont reggel volt a szülinapi evészet a gyerekeknek, de hát nyilván senkit sem érdekel, hogy most akkor az angoltanár elköszön-e vagy sem, persze az angoltanáron kívül. A másik helyen aztán énekeltek nekem, mégpedig a barátságdalukat, ugyanis a barátjukká fogadtak ❤, sőt virágot is kaptam tőlük. Fél 1-re hazaértem, otthon kényelmesen megebédeltem egy jó Family Guy mellé, majd rohantam a buszhoz. 6-ra értem haza, illetve kicsit később, mert késtünk. A buszon a mellettem lévő dupla ülésen egy idős bácsi ült, aki végig telefonál...

Véget ért a sorozatom. Tegnap néztem meg az utolsó részét. Eddig halogattam, mert csak rosszat olvastam róla a neten, és féltem, hogy csalódás lesz. Hát, tényleg kicsit kurtán-furcsán zárták le a történetet, de legalább van lezárás, ráadásul happy end, szóval szavunk nem lehet. Nem lett volna érdemes további évadokon át húzni a sztorit, mert már az utolsó egy-kettő is elég izzadságszagú volt helyenként, például a legutolsó rész utolsóelőtti fordulata is béna volt szerintem. Jó ez így - összefoglalták pár képben, amit a továbbiakról tudni kell, és ennyi. Méltó búcsú volt.

Miután számtalanszor keltették már halálhírét, ma tényleg meghalt :( Nyugodjon békében!   Az egyik kedvenc jelenetem