LizaGazdija

Nagy nehezen kivakartam magam az ágyból reggel, kicsit magamhoz tértem, majd elballagtam a postára, hogy elkérjem a bankkártyám PIN-kódját, meg betegyem a kauciót, amit tegnap készpénzben visszakaptam. Sikerrel jártam, szuper. Nem mintha a lány válaszolt volna a hajnali 1-kor elküldött levelemre, szóval közel sem biztos az a szoba. Nem baj, mostanra meggyőztem magam, hogy a 350 eurós sok szempontból jobb lesz: - csak ketten leszünk, nem öten - szebb a lakás és a szoba is - két házra van egy Hofer (ami otthon Aldi), a házzal szemben nyílik hamarosan a Billa, plusz egy aluljárón átballagva egy hatalmas Intersparban találom magam, ráadásul van egy zöldséges is valamelyik szomszéd házban, és 1,49-ért adja a csodaszép alma kilóját (igen, egy zöldséges megítélésekor szempont, hogy legyen csodaszép almája, lehetőleg ne aranyáron) - pillanatok alatt elérem a vonatot, mivel a lakás a pályaudvar tőszomszédságában van - a buszpályaudvart szinte ugyanannyi idő alatt lehet megközelíteni, mint ...

Alvás helyett, nagyon okos. De majd mindjárt alszom is, csak egyelőre kicsit nehezen kapok levegőt, meg csíp az orrom alatt, a szám fölött. Az orrom helyén egy piros krumpli van. - Mi lehet annak az oka, hogy szeptember óta most már sokadszor vagyok megfázva? Az éves átlagom egy betegség. Oké, hogy most is kinyírtam a torokfájást már a legelső napon két Sterpsils segítségével, de ez a nátha sem jellemző rám, és elmúlhatna már. Nem akadályoz igazán semmiben, nem érzem rosszul magam, elfunkcionálok, csak ha könnyebben kapnék levegőt, az király lenne. - Visszaírt a tegnapi nő, akiről azt gondoltam, nem voltam szimpatikus neki, enyém a szoba. Igen ám, csakhogy egy másik, nagyon-nagyon olcsó szoba tulajdonosa is írt, hogy elmehetnék megnézni, én meg elmentem. És az a baj, hogy tetszik. Kb. feleakkora, mint a mostani, feleannyi tárolóhellyel jár, és nem egy lakótárs van, hanem négy. De a négyből ketten otthon voltak, jófejek, fiatalok (a másik helyen kicsit idősebb nálam a nő), nem zavar...

csak közben nagyon sok a feszültség meg a stressz, és képtelen vagyok a jóról írni. Pedig ami jó, az nagyon jó. Ami viszont nem jó, hát... Úgy érzem, Nevena a fejemen ugrál, hogy költözzek már el, pedig enélkül is épp elég stresszes szobát találni Bécsben. Tegnap megnéztem egyet, ma hármat, ebből kettőbe költöznék be, de az egyikben nem tetszettem a lakótársnak, a másikban meg kicsit sok pénzt kéne kiköhögni egyszerre, és hát jelenleg nincs pénzem. Nemsokára lesz, mert az egyik fordításért napokon belül kapok, a másiknál meg már csak kb. egy hét, hogy leadjam, és utána egy héten belül jön az átutalás, meg aztán ha az ovi már fizet, akkor jobb lesz, csak pont most pont nem annyira jó. Viszont szeretnék tényleg május 1-jével kiköltözni, mert arra nincs szükségem, hogy naponta kérdezgesse a lakótárs egyre idegesebben, hogy mikor megyek, pedig fogja, mert el kell adnia minden bútort az én szobámból is. A munka meg... Elküldtem az igazolást a nyelviskolának még múlt pénteken, azon meleg...

    A szülinapomra - "Találtam egy csokrot, ami már majdnem fele olyan szép, mint te vagy, úgyhogy elhoztam." (Instant olvadás)   Csak úgy Kartitschból, mert megtetszett neki, és gondolta, elhozza nekem :)

Ma is voltam a tegnapi oviban két csoportnál, és ma megdicsértek az óvónők, hogy tök jó volt a foglalkozás, élvezték a gyerekek, csak így tovább. Remélem, az óvodavezetőnek is ezt mondják, és örülök, hogy a jelek szerint sikerült a tegnapi első két óra után rátalálni a helyes csapásirányra. Bőven lesz hova fejlődni, de így most lelkesen tudok a jövőbe tekinteni, ma pl. hazafelé végig azt tervezgettem, jövő héten mi legyen a téma, milyen játékokat vigyek, mit csináljunk, hogy csináljuk. Nagyon helyesek a gyerekek, tiszta boldogsághormon-löket volt köztük lenni. Ez meglep, mert azt gondoltam, kettőnél több 10 éven aluli nagyon megterhelő élmény lesz nekem. Hozzáteszem, nem maradhatok velük egyedül, a szerződésemben szerepel, és szerintem valamilyen vonatkozó törvényben is benne lehet, hogy az óvoda területén mindenkor az óvónők a felelősek a gyerekekért, nekik folyamatosan jelen kell lenniük, akkor is, ha az angoltanár foglalkozást tart. Így aztán az óvónők nagyon sokat segítettek, sőt...

Tegnap majdnem egy órát késett a vonat felsővezeték-szakadás miatt, így jól elcsúsztam az esti programmal, az ovira való készüléssel (minden megvolt már, csak nyomtatni, ragasztani, vágni kellett, plusz letölteni a dalokat, amiket kiválasztottam), fél 12-kor feküdtem 10 helyett. Ennek megfelelően ma jó fáradtan kezdtem a napot, de azért túléltem, csak az a kár, hogy negyed 4-kor lefeküdtem fél órára, és negyed 7-kor keltem fel :/ Így most későig fordíthatok, de hát ez van, így jártam. Két oviba kell majd járnom, ma az egyikben voltam négy csoportnál. Iszonyú sok gyereket láttam, a harmadának sem tudtam megjegyezni a nevét, aminek nem örülök, de remélem, hogy pár hét alatt mindenkiét fogom tudni. Az óvodavezető minden csoport legalább egyik óvónőjének bemutatott, és elmondta, hogy ovisokkal ma dolgozom először, szóval a többség sejtette, mire számítson. A készülésnél persze figyelembe vettem, hogy pici gyerekekről van szó, de még annál is picibbek, mint amire számítottam. Legalábbis a...

Óratervet kéne gyártanom ezerrel, és csinálom is félgőzzel, de muszáj írnom, hogy ne a fejemben legyenek a gondolatok meg az élmények. (UPDATE: Közben találtam már kész óraterveket, egyet ki is választottam, átalakítottam gondolatban, úgyhogy holnap már csak kb. egy órát kell vele foglalkozni. Most megnyugodtam. És mindjárt elmesélem, milyen óratervről is van szó.) Csütörtökön hazajöttem, és aznap meg pénteken végig rohantam. Csütörtökön - titkos küldetésen voltam, - be kellett vásárolni a Tescóban, aztán - elmentem edzésre is, mert ha csütörtök este itt vagyok, akkor nem tudok nem menni, ez függőség nálam. Pénteken délelőtt - voltam az egyik kiadóban, átvettem a két most megjelent könyvem tiszteletpéldányát, - voltam a másik kiadóban, adtam számlát, kapok pénzt, - voltam a nyelviskolában, hogy a harmadik igazolást is elkérjem, mert a bécsi suli mindig kitalál valami újat. Kíváncsi leszek, erre most mit lépnek, jó-e már. Délután - még egy kicsit vásároltam, - otthon villá...