LizaGazdija

de kettőt azért mesélek, na, jó, hármat. 1. Voltunk a Normafánál csúszkálni popsitepsivel, és bár kicsit szomorú voltam, mert nincs is rendes hótakaró a lejtőn, ezért nem csupa hó lettem, hanem csupa sár és gaz, azért mégis csúszkáltam, ettem túrós rétest (a következményeket már viselem), és gyönyörű havas képeket lőttem. Ilyen a Normafa. Nem lehet azt mondani, hogy ne lenne csodaszép. Ez a szánkópálya. Höhö. Azért bátran lecsúsztunk a lejtőn, pedig a ködben először abban sem voltam biztos, hogy ez az, de aztán egy bokorról felismertem csúszás közben :D Ez meg én vagyok, és azt hiszem, csúnyán nézek. Ez meg a zúzmara Ez meg a kakukktojás, mert ez meg az udvar itthon. És nagyon örülök, hogy ma is esett a hó. 2. Voltam az optikában, megtanították, hogyan kell betenni meg kivenni a kontaktlencsét, és egyrészt megdicsértek, hogy milyen gyorsan ment, másrészt nem is olyan szörnyű, mint gondoltam. Most négy napig van kontaktlencsém, ez a próba, és ha nem e...

December 7-én adtam be a telefonomat, mert két hónap után a dual SIM-es mobil közölte, hogy akkor ő az egyik SIM-et soha többet nem tudja érzékelni. A két ünnep között írtam nekik, hogy mégis mi történik, kérem vissza a telefonomat. Írták, nem tudják, majd hétfőn nyit a szerviz, akkor megkérdezik. (Mert én a boltban adtam le, ahol vettem.) Tegnap nyilván nem érkezett semmiféle tájékoztatás, szóval ma írtam nekik, hogy helló, mi van már. Erre felhív a pasi, hogy a szerviz kéri a telefonom akksiját, be tudom-e vinni ma. Azt hittem, ledobja az agyam az ékszíjat. Úgy vették el tőlem a telefont, hogy visszaadták az akkumulátort, mondván, az nem fog kelleni. És akkor van pofájuk egy hónap alatt kideríteni, hogy mégis kell, anélkül nem tudnak kezdeni vele semmit? Fúúúú.....

Végeláthatatlanul hosszú hazudozás, mellébeszélés és kifogáskeresés után ma reggel megérkezett a számlámra a tartozás utolsó (nem kicsi) részlete is. Szabad vagyok! Szabad vagyok! Szabad vagyok!* Jó, még nem teljesen, mert még nálam van két doboznyi holmija, de amint az elszállíttatja innen... Ó, de szép is lesz! Meg már most is ó, de szép is! *Mint Kevin a Reszkessetek, betörők!-ben :)

Tegnap este belefutottam egy szép képbe, ami egy kanyargós erdei utat ábrázol, keresztbe rajta a következő szöveg: "Az egyenes utak nem nevelnek ügyes sofőröket. - Paulo Coelho" Jé, de ismerős! "A békés tenger nem nevel ügyes hajósokat. - Afrikai közmondás" Jól van akkor.

Például az, hogy éjjel nem átallott felbukkanni az álmaimban a CELTA. A legutolsó, 8. órám érkezett el, fel is álltam, amikor sorra kerültem, és akkor jöttem rá, hogy nem töltöttem ki sem az óraterves táblázatot, sem bármelyik másik kötelező papírt, és kicsit megijedtem, hogy bár az oktató jófej, ezért tuti megbuktat, és haragudtam magamra, hogy lehetek ilyen hülye. A tanfolyamnak amúgy két és fél hete vége, azóta volt egy teljes karácsony meg szilveszter, Pécs, miegymás, és még mindig bírok ezzel álmodni. Ez a nem semmi.

Szerintem a tél addig nem tél, amíg nincs hó, csak hideg. A hideg meg önmagában nem olyan szórakoztató. De most van hó, juhú! Alaposan dokumentáltam is, ki tudja, reggel még itt lesz-e. A Boráros téren kb. öt percre hajtottam hátra a kesztyűt az ujjaimról, ennyi idő alatt olyan mértékben fagytak el, hogy utána lüktettek, és toporogni kellett, hogy valahogy kibírjam a fájdalmat. Nincs meleg odakint. Ide ültünk be melegedni Gyöngyvérrel, akit a Cserpesből ismerek. Ez meg a belső udvar. Majd csinálok róla képet világosban is, ha még lesz hó, csak nem akartam vakuval havat fényképezni.

jó dolgokat fogok tenni magammal, csupa olyat, amitől jól fogom érezni magam. Például megyek megint hótalpas túrára, mert három éve voltam, és annyira szuper volt, hogy minden évben akarom, csak 2014-ben nem volt hó (még a Tátrában sem :O, legalábbis akkor nem, amikor a túra volt), 2015-ben meg Máltán voltam, ahonnan nem lehet csak úgy hazaruccanni egy szombati túra erejéig. No de idén! Csak hó legyen. (Kirándulás akkor is van, ha hó nincs, csak akkor nem hótalpas, hanem bakancsos, ami nem rossz, de nem is olyan különleges, mint a hótalpas. Meg akkor nincs hó.) Aztán megyek teljesítménytúrára. Még sosem csináltam ilyet egyedül, mindig Tomival jártunk, meg annyira igazából nem is szeretem, mert rohanni kell, hogy ki ne csússzunk az időből, és mégis mindig kicsúszunk. Bár az utolsó néhány túrát már élveztem, és már nem érdekelt, időben célba érünk-e. Azt még nem tudom, hogyan fogok egy péntek délután/szombat este Bécsből Gyöngyösre teleportálni, de majd kitalálok valamit. Biztos az O...