LizaGazdija

A nagypapám ma lenne 85 éves. 85. Az azért már nem kevés. És néhány hete volt 17 éve, hogy meghalt. Ilyen szép nagypapám meg nagymamám volt, bizony.

Tegnap ebédidőben beszaladtam a Mammutba, hogy nézzék meg, így három hónap szemcseppezés és krémezés után végre jó-e már a szemem egy pár kontaktlencsére. És jó! Meg is rendelték a próbalencsét, két hét múlva lesz itt kb., akkor kezdődik az öt napig tartó tesztidőszak. És azt mondta a pasi, egyáltalán semmi elváltozást nem lát már a szememen, ezért, bár szemcseppezni most már mindig kell, kezdetben is 6 órát bent lehet majd a kontaktlencse, később nyolcat, végül akár egész nap. Juhú! Öröm-boldogság.

Hétfőn kedvesen megírtam emberünknek, hogy lejárt a kölcsönadási szerződésben foglalt határidő, plusz a türelmi idő is, amit kért, úgyhogy örömteli lenne, ha utalná a pénzemet, mindketten úgy járnánk jobban. Kedden reggel már írt is, hogy utalt, és a számlámon van a pénz. Tegnap este nem tudtam belépni az online bankba, valamiért nem jött az SMS a kóddal. De most reggel sikerült. Izgatottan nyitottam meg az egyenleg részleteit, és mit láttam? Utalta a fennálló tartozása felét, az egész összeg (második) harmadát (se). Ha most itt lenne, biztos megtépném. Ezt a pofátlanságot... Update: Hát elszámolta magát, azt hitte, már a teljes összeget utalta. Ennyit hazudni, basszus...

Nem volt időm feltenni a karácsonyi dekorációt az előszobai szekrényre, pedig azt mindig évszak elsején szoktam, de legalább megtaláltam a vicces adventi naptárat, amit vettem magamnak Bécsben. Errefelé lehet belelapozni. A díszeket meg majd holnap felrakom. Remélem. Megállíthatatlanul közeleg a karácsony. Izgalmas.

Szőke srác, lehet vagy 20 éves, a haverjával beszélget: - Én is rendőr akartam lenni, csak kicsit sok lett a priusz. De mondtam a rendőr haveromnak, hogy higgye el, sokkal többet keresek ezekkel a bűntényekkel meg ilyenekkel, mint ő valaha is fog.

Még a régi, szép (höhö) sportfogadási időkből bukkant fel ez az emlék, és olyan vicces, hogy megosztom veletek. Besétál egy pasi a boltba, odajön a pulthoz, első kérdése: - Magyar vagy? [Persze németül.] - Igen. Honnan tudtad? - A szemedből. Akinek ilyen szép szeme van, az csak magyar lehet. A magyar lányok legendásan szépek. - Ó, köszönöm, nagyon kedves vagy. - Munka után megiszunk egy kávét? - Köszönöm, nem, van barátom. [Muszáj néha füllenteni.] - De hát bókoltam! :D

Szombaton 10 éves érettségi találkozón voltam. Érdekes volt látni a többieket 10 év elteltével, főleg, hogy a többséget érettségi óta nem láttam. Furcsa élmény is volt, olyan, ami után az ember szívesen odabújna a párjához. (Ez most nem depizés, csak megpróbáltam körülírni, hogyan hatott rám a találkozó.) Vannak páran, akik nagyon szimpatikus felnőttek lettek, mások annyira nem, de hát ilyen ez az élet. A kedvenc részem az volt, amikor mindenki mesélt magáról valamit, szépen, egyesével. De előtte meg utána a beszélgetések is jók voltak. Volt pár dolog, ami szíven ütött, de ezeket a dolgokat igyekszem gyorsan elfelejteni. A kínos pillanatokkal együtt. (Szerencsére most nem én égtem, legalább ennyi!) A legfurább perceket akkor éltem át, amikor az egyik srác, akinek a felesége most várja a harmadik gyereket, megkérdezte, nem kellene-e már megállapodni, mert ahogy idősödik az ember, egyre kevesebb lesz a türelme a gyerekekhez. Aztán amikor mondtam, hogy nem akarok már itthon élni, attól el...