LizaGazdija

Az érzés folyamatos, de csak egy példát hozok fel*. A közeli templomban mise vagy koncert van, gyönyörűen énekelnek, elhangzik többek között a Halleluja, amit én a Shrekből ismerek. Léleksimogató háttérzene a fordításhoz, azon gondolkodom, hogy amint végére érek a mára kijelölt adagnak, odamegyek a fényképezőgépemmel, hogy megörökítsem ezt a csodát. És akkor ő felpattan, és hisztizik és csapkod, hogy a kurva életért kell ráerőltetniük a hülye vallásukat, őt ne térítse meg senki, nem érdekli, és milyen parasztság ez, és mi van, ha errefelé élnek arabok vagy zsidók, esetleg valaki komponálna (ez utóbbi ő), és nem igaz, hogy ilyen kurva hangosra kell csinálni a templomaikat is, és ő majd bemegy egy ilyen misére sátánista pólóban, aztán meglátjuk, mennyire fogják értékelni. Majd becsukja a teraszajtót, hogy ne halljuk a zenét. Ilyenkor úgy érzem, tökre elkerültük egymást. Egy darabig egymás felé haladtunk, aztán találkozási pont elrepesztettünk egymás mellett százzal. Kellemetlen. ...

Ő itt Reese Lightning , aki egy család három kutyájának egyike. Tacskó, igazi Pöttöm Panna, és "olyan cuki, hogy belehalok". Ez a repülő füles kép... Ezt lementettem, annyira aranyos. Keleti Éva fotója egy budapesti fürdőből, 1958-ból. Úszásoktatás jobb későn, mint soha alapon. Az a mosoly...

a The Times of Malta. Elég alacsony színvonalon művelik az újságírást, ilyesmit nyújthat nálunk pl. a Blikk, csak ez az itteni újság komoly lapnak tartja magát. Akkor sikerült elérni mindennek a legalját, amikor nemrég halálra gázoltak egy 10 év körüli kisfiút pár méterre a legközelebbi zebrától. Ezt a hírt  a Facebookon képpel hozták le. A képen szerepelt a gyereket elgázoló autó, amelynek nem takarták ki a rendszámát, valamint egy elég nagy vérfolt. Szerencsére a máltaiaknak lenne igényük ennél tisztességesebb tudósításra, ami abból derült ki, hogy öt percen belül száz komment érkezett a következő tartalommal: nyugodjon békében a kisfiú, ti meg szégyelljétek el magatokat nagyon mélyen, amiért ilyen képet tesztek ki, bele sem gondoltok, milyen érzés ezt látni a gyerek szüleinek. Nagyon gyorsan lekerült a kép, ennyi pozitívum legalább volt a történetben. De már az ötlet is, az, hogy valakiben felmerült, hogy ki kellene rakni ezt a fotót...

A Facebook minden francia, svéd, német, stb. nyelvű szövegnél megkérdezi, akarom-e, hogy lefordítsa. Svédnél meg franciánál szoktam akarni, ha éppen érdekel, adott anyanyelvű vagy nyelvterületen élő ismerősöm mit mond. Csak egyet nem ajánl fel soha: a máltai kiírások és hozzászólások lefordítását. Ezt csak úgy tudom értelmezni, hogy a máltai nyelv annyira nehéz, hogy meg sem próbálkozik vele, úgyis beletörne a bicskája. Amúgy a szupermarketben árulnak mindenféle népszerű mesekönyvet máltaiul. Sok kép, óriási betűk. Még nem sikerült kideríteni, mennyibe kerülnek, de az lesz a vége, hogy hirtelen megveszem valamelyiket. A Péter és a farkasból pl. sikerült megértenek egy mondatot az első oldalon, tök büszke voltam magamra. A könyvön kívül két szuvenír fog örökké emlékeztetni a Máltán eltöltött hónapokra: lesz egy olyan bögrém, amilyen a lakótársunknak, Stankónak van (rajta Ozirisz szeme szép színesben, a fülén meg egy I <3 Malta felirat), valamint lesz egy olyan gyűrűm, amit még szep...

Hogy ez milyen aranyos!

Gyanítom, fura, hogy ha látok valami helyes állatos videót, amiben macskák/kutyák/egyéb cuki állatok csinálnak cuki dolgokat, egyik első gondolatom, hogy ezek az állatok pár év múlva már nem fognak élni, és a gazdi csak beszélni fog róluk: "Emlékszel, amikor még élt az XY, és mindig azt csinálta, hogy...?" Igen, ez egész biztosan fura. Miért gondolok ilyen furákat?

Amíg a Triq Bonavitában laktam, mindig csukva tartottam a szobám ajtaját, mert úgy éreztem, rendetlenség van nálam. Csak akkor hagytam nyitva résnyire (!), ha éppen rendrakás után voltam. Ennek az volt az oka, hogy nem akartam, hogy a lakótársak jártukban-keltükben benézzenek, aztán megállapítsák, hogy milyen egy trehány némber is vagyok én. Most Holly lakik abban a szobában. Mindig nyitva van az ajtó. A szobában olyan állapotok uralkodnak, hogy Sheldon Cooper, aki Penny lakására azt mondta, "this is a swirling vortex of entropy" *, feltehetőleg azonnal szívrohamot kapna, ha meglátná. De tényleg óriási kupi van bent. Magamba néztem, mert kíváncsi voltam, bennem, mint odalátogató kívülállóban milyen érzéseket kelt, hogy a nyitott ajtón át megláttam a szoba állapotát. És azt találtam, hogy semmilyeneket. Az ő szobája? Az ő szobája. A közös tereket rendben hagyja ott maga után? Igen. Van közöm ahhoz, mi van a szobájában? Semmi. Negatívan/pozitívan befolyásolja a Hollyról alk...