Énkép és másokról alkotott kép
Amíg a Triq Bonavitában laktam, mindig csukva tartottam a szobám ajtaját, mert úgy éreztem, rendetlenség van nálam. Csak akkor hagytam nyitva résnyire (!), ha éppen rendrakás után voltam. Ennek az volt az oka, hogy nem akartam, hogy a lakótársak jártukban-keltükben benézzenek, aztán megállapítsák, hogy milyen egy trehány némber is vagyok én.
Most Holly lakik abban a szobában. Mindig nyitva van az ajtó. A szobában olyan állapotok uralkodnak, hogy Sheldon Cooper, aki Penny lakására azt mondta, "this is a swirling vortex of entropy"*, feltehetőleg azonnal szívrohamot kapna, ha meglátná. De tényleg óriási kupi van bent.
Magamba néztem, mert kíváncsi voltam, bennem, mint odalátogató kívülállóban milyen érzéseket kelt, hogy a nyitott ajtón át megláttam a szoba állapotát. És azt találtam, hogy semmilyeneket. Az ő szobája? Az ő szobája. A közös tereket rendben hagyja ott maga után? Igen. Van közöm ahhoz, mi van a szobájában? Semmi. Negatívan/pozitívan befolyásolja a Hollyról alkotott véleményemet az, hogy mi van a szobájában? Nem. Akkor ezt megbeszéltük.
Ez új perspektívába helyezte az állandó problémámat, miszerint vajon mit gondolnak rólam mások. Ez a probléma nem úgy van jelen az életemben, hogy folyamatosan és tudatosan ezen görcsölök, de tudom, hogy sokszor ez vezet, amikor valamit csinálok vagy valamilyen helyzetben valahogyan reagálok. És nagyon megnyugtató, hogy jó eséllyel mások is pont annyira jönnek izgalomba attól, hogy én milyen rendben tartom a szobámat, mit gondolok dolgokról, illetve miket mondok, mint én attól, hogy mások mit csinálnak, gondolnak vagy mondanak. Na jó, az bánt, ha kiderül számomra valakiről, hogy nem bír, de aztán azon is túlteszem magam, mert nem szerethet mindenki, mint ahogy én sem szeretek mindenkit.
*2:14-től látható a lényeg.
Most Holly lakik abban a szobában. Mindig nyitva van az ajtó. A szobában olyan állapotok uralkodnak, hogy Sheldon Cooper, aki Penny lakására azt mondta, "this is a swirling vortex of entropy"*, feltehetőleg azonnal szívrohamot kapna, ha meglátná. De tényleg óriási kupi van bent.
Magamba néztem, mert kíváncsi voltam, bennem, mint odalátogató kívülállóban milyen érzéseket kelt, hogy a nyitott ajtón át megláttam a szoba állapotát. És azt találtam, hogy semmilyeneket. Az ő szobája? Az ő szobája. A közös tereket rendben hagyja ott maga után? Igen. Van közöm ahhoz, mi van a szobájában? Semmi. Negatívan/pozitívan befolyásolja a Hollyról alkotott véleményemet az, hogy mi van a szobájában? Nem. Akkor ezt megbeszéltük.
Ez új perspektívába helyezte az állandó problémámat, miszerint vajon mit gondolnak rólam mások. Ez a probléma nem úgy van jelen az életemben, hogy folyamatosan és tudatosan ezen görcsölök, de tudom, hogy sokszor ez vezet, amikor valamit csinálok vagy valamilyen helyzetben valahogyan reagálok. És nagyon megnyugtató, hogy jó eséllyel mások is pont annyira jönnek izgalomba attól, hogy én milyen rendben tartom a szobámat, mit gondolok dolgokról, illetve miket mondok, mint én attól, hogy mások mit csinálnak, gondolnak vagy mondanak. Na jó, az bánt, ha kiderül számomra valakiről, hogy nem bír, de aztán azon is túlteszem magam, mert nem szerethet mindenki, mint ahogy én sem szeretek mindenkit.
*2:14-től látható a lényeg.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése