LizaGazdija

Hát ez mennyire aranyos ötlet volt! Remélem, nagy becsben őrzi a ruhát a kedves színésznő, akinek amúgy nem nagyon bírom a fejét.

Ezen nagyon nevetek, pedig nagyon csúnya. "How to break up with someone? Give them a sock and tell them they are a free elf now." Van ott még, ahonnan ez jött.

Enyhíti azt az érzést, hogy nem hiányzom otthonról, amikor az anyukám azt meséli nekem Skype-on, hogy apu volt a házban, és a szomszédok azt üzenik, hogy izgulnak értem, szeretnek és várnak haza. (Mostanában egyébként nem gyötrődöm azon, hogy nem hiányzom, csak időszakosan tör elő belőlem, legutóbb akkor, amikor itt írtam róla.)

Robbie Williams biztosan azt hiszi, hogy vicces gyerek , de azért én megsajnáltam a feleségét. Beleképzeltem magam a helyébe... Hát... Bennem biztosan felmerülne a kérdés, hogy biztos ennek az embernek szülök-e gyereket...

5 km, kicsit kevesebb, mint egy szigetkör otthon. Kb. ötven induló volt, ami nekem nagyon kevésnek tűnt, nem is értettem igazán, mert azért eléggé reklámozták az eseményt. Lehet, hogy igaz, amit már több helyen olvastam, és az itteniek tényleg ennyire nem szeretnek sportolni? Amúgy meg... Hát, ez nagyon kemény volt. Először kellett futni egy és egyharmad kört a sportpályán (kb. 550 m). Ott még nem volt baj, az sík terep. De ami utána következett, hajjaj! Fel kellett futni az egyetemi körútra (400 m). Fel. Aztán az egyetemi körúton három kör (körönként 1,1 km), vissza a pályára, még egy kör és cél. (Ez így nem 5 km, nem tudom, mit mértem rosszul.) Na most az egyetemi körút úgy néz ki, hogy a háromnegyedében felfelé futsz, a negyedében lefelé. És az derült ki, hogy én még mindig nem tudok hegynek felfelé futni. Most az sem volt, ami a félmaratonnál, hogy visz a tömeg, miután nem volt tömeg :) Nagyon sokat sétáltam sajnos. Otthon 5 km-t azért lefutok megállás nélkül, és többször előfordul...

Jó, ez így gonosz is meg nagyképű is, elnézést. Ha egy pasi megkörnyékez, és utal rá, hogy fel kellene pörgetni az eseményeket, és erre te azt mondod, hogy jó lenne kicsit lassítani, mert nem kell mindent a közepén kezdeni, és erre ő azt reagálja, hogy persze, persze, nem is jutott eszébe ilyesmi, majd sosem hallasz róla többet, akkor 1. de, nagyon is eszébe jutott, sőt más sem jutott eszébe, 2. nem veszítettél sokat az eltűnésével.

Ugye, otthon teljesen kivagyunk a BKV-ra, hogy drága, koszos, büdös, folyton tömve van, ráadásul kétnaponta kigyullad valamelyik jármű. Akkor most abba gondoljunk bele, hogy még ennél is van lejjebb! Itt ugyan nem annyira koszos és büdös a buszok többsége, meg nem is szokott kigyulladni, viszont nem is jön. Van menetrend, de azt senki sem nézi, mert teljesen felesleges, a busz majd jön, ha olyanja lesz. Ha egy órán át nincs olyanja, akkor hiába van kiírva, hogy 15 percenként jön, nem fog jönni. Akkor sem, ha munkanap reggele van, és pont fél 9, amikor az emberek többsége szeretne eljutni a munkahelyére. És ehhez nem kell dugó, itt a busznak tök mindegy, van-e dugó vagy nincs, nem jön és kész. Szóval tényleg minden relatív, és van az a helyzet, amikor még a BKV-t is megtanulod értékelni, sőt kicsit hiányolod is. Ettől függetlenül persze Máltát nagyon szeretem, és meg merem kockáztatni, hogy jobb itt, mint otthon (ha a szeretteim hiányát nem számítom), de azért semmi sem lehet tökéle...