LizaGazdija

5 km, kicsit kevesebb, mint egy szigetkör otthon. Kb. ötven induló volt, ami nekem nagyon kevésnek tűnt, nem is értettem igazán, mert azért eléggé reklámozták az eseményt. Lehet, hogy igaz, amit már több helyen olvastam, és az itteniek tényleg ennyire nem szeretnek sportolni? Amúgy meg... Hát, ez nagyon kemény volt. Először kellett futni egy és egyharmad kört a sportpályán (kb. 550 m). Ott még nem volt baj, az sík terep. De ami utána következett, hajjaj! Fel kellett futni az egyetemi körútra (400 m). Fel. Aztán az egyetemi körúton három kör (körönként 1,1 km), vissza a pályára, még egy kör és cél. (Ez így nem 5 km, nem tudom, mit mértem rosszul.) Na most az egyetemi körút úgy néz ki, hogy a háromnegyedében felfelé futsz, a negyedében lefelé. És az derült ki, hogy én még mindig nem tudok hegynek felfelé futni. Most az sem volt, ami a félmaratonnál, hogy visz a tömeg, miután nem volt tömeg :) Nagyon sokat sétáltam sajnos. Otthon 5 km-t azért lefutok megállás nélkül, és többször előfordul...

Jó, ez így gonosz is meg nagyképű is, elnézést. Ha egy pasi megkörnyékez, és utal rá, hogy fel kellene pörgetni az eseményeket, és erre te azt mondod, hogy jó lenne kicsit lassítani, mert nem kell mindent a közepén kezdeni, és erre ő azt reagálja, hogy persze, persze, nem is jutott eszébe ilyesmi, majd sosem hallasz róla többet, akkor 1. de, nagyon is eszébe jutott, sőt más sem jutott eszébe, 2. nem veszítettél sokat az eltűnésével.

Ugye, otthon teljesen kivagyunk a BKV-ra, hogy drága, koszos, büdös, folyton tömve van, ráadásul kétnaponta kigyullad valamelyik jármű. Akkor most abba gondoljunk bele, hogy még ennél is van lejjebb! Itt ugyan nem annyira koszos és büdös a buszok többsége, meg nem is szokott kigyulladni, viszont nem is jön. Van menetrend, de azt senki sem nézi, mert teljesen felesleges, a busz majd jön, ha olyanja lesz. Ha egy órán át nincs olyanja, akkor hiába van kiírva, hogy 15 percenként jön, nem fog jönni. Akkor sem, ha munkanap reggele van, és pont fél 9, amikor az emberek többsége szeretne eljutni a munkahelyére. És ehhez nem kell dugó, itt a busznak tök mindegy, van-e dugó vagy nincs, nem jön és kész. Szóval tényleg minden relatív, és van az a helyzet, amikor még a BKV-t is megtanulod értékelni, sőt kicsit hiányolod is. Ettől függetlenül persze Máltát nagyon szeretem, és meg merem kockáztatni, hogy jobb itt, mint otthon (ha a szeretteim hiányát nem számítom), de azért semmi sem lehet tökéle...

Mama 1935. október 24-én született. Ma lenne 79 éves. De már két és fél éve nem él. Ibolya néni 2008. október 24-én, 51 évesen halt meg. Már 6 éve.

Volt egyszer Fábrynál vagy Friderikusznál, már nem emlékszem, hogy meghívták Gerard Depardieu-t, és borokat kóstoltattak vele, többek között a saját borát is. Ő persze nem tudta, hogy a saját borát kóstolja, és jól elmondta mindenféle lőrének. Na, az egy elég kellemetlen jelenet volt. Erről a cikkről jutott eszembe. Ez is milyen ciki!

1. Van egy csoport a Facebookon, a Budapest régi képeken . Kicsit nehéz követni, mert bárki tehet fel képet, úgyhogy rengetegen élnek a lehetőséggel, viszont nagyon-nagyon jó. Én imádom a régi dolgokat is, a régi korokat is, Budapestet is, úgyhogy teljesen nekem való a dolog. Néha vannak képek a környékemről is, egyszer már a házat is láttam, amiben lakom :) A mai nap csúcspontja a csoport szempontjából az volt számomra, amikor felkerült ez a kép: Én nem találtam volna ki, de ez bizony a Corvin Mozi 1922-ben, amikor megnyílt. Ez meg a Corvin Mozi ma: Hát ez, hát ez... Azt mondtam már, hogy imádom a régi dolgokat és a régi korokat? Aztán az egyik máltai ismerősöm kitette ezt a linket, és ezzel nekem legalább öt perc felhőtlen örömet okozott. Arról szól a kis összeállítás, milyen érzés utálni a sportot. Imádnivaló!

Először ezen a versen forrt fel többek agya: Lackfi János: Véletlen csomizom a ruciba a habtestem tinibugyi gumija bemélyedten kukisali parival az étrendem szoli moci tekila az én trendem koviubi pörivel a kedvencem lekipali csokival jaj vétkeztem fusizik a fatim is a műhelyben vegyigyümi üviben a sparhelten depizik a szaniban a mutterchen dobi cigi dugiba a farzsebben könyi szivi nehari ha tévedtem lityi-lötyi pasival azt végleg nem vidikazi zacsiban a víkendem csörizi a telimet a véletlen Merthogy bekerült egy irodalom tankönyvbe. Nekem is van olyan ismerősöm, aki felháborodva írta, hogy ő ugyan iskolába sem engedi a gyerekét, ha ilyeneket kell tanulnia, mert ez fertő, ez iszonyú, úristen. És nem sikerült észrevenni, hogy ez egy paródia. Hogy ez a vers kifigurázza azokat, akik képtelenek már máshogy beszélni, csak ilyenek jönnek ki a szájukon, hogy koviubi meg pöri. Ezek főként a tinik, így külön jó helyen van az a vers abban a tankönyvben. Görbe tükör, az sosem árt. De ráadásul...