LizaGazdija

Olvastam, hogy otthon egy faluban meg kell ismételni a vasárnapi szavazást, mert a szavazatszámláló bizottság úgy döntött, senkitől nem kér személyazonosító okmányt, hiszen mindenki ismer mindenkit. Azon túl, hogy ez végtelenül vicces (amíg bele nem gondolok, mennyire nem olcsó mulatság ez), nem igazán értem, mennyivel nagyobb munka elkérni a személyit, mint nem elkérni. Az emberek furák.

Bár már többször bebizonyosodott, hogy tökre értelmetlen a Badoon ismerkedni emberekkel, vagy nem tanulok semmiből, vagy sikeresen internalizáltam azt, amit egy bölcs ember mondott, miszerint addig is történik valami, addig sem érzem magam teljesen egyedül. Így történt, hogy pár nap beszélgetés után ma délelőtt találkoztam egy spanyol sráccal, aki öt hétre jött, hogy anyagot gyűjtsön az egyik itteni nyelviskoláról írandó cikkéhez. Okos, értelmes, egész jól is néz ki, 33 éves, szóval nem indult rosszul a dolog. Jó, az elég nagy mínusz, hogy nem itt él, de ugye nem megyünk úgy neki egy találkozónak, hogy most aztán ő lesz a párunk, mert az ijesztő is meg hülyeség is. Két óra alatt szépen végigsétáltuk a környéket Spinola Baytől a kompig, majd Balluta Bayig, ami jó 7-8 km. Közben rengeteg mindenről beszélgettünk. Elmesélte, pontosan miből áll a munkája, kiderült, hogy általában két hónapot otthon tölt Spanyolországban, két hónapot utazik. Eredetileg programozó, de megunta, ezért megtanu...

Mármint "terramaska". Festákon használták hangulatfokozónak, általában nyolc dalt tudott. Ez itt az utolsó darab Máltán, és 1929-ben készült. A felvétel minőségért elnézést kérek.

El vagyok kámpicsorodva. Nem jó egyedül lenni. Bár Irinával tök jól megvoltunk, úgy néz ki, el fogunk távolodni egymástól, mert mióta másik részlegen dolgozik, neki vannak hétvégéi, ezért el tud járni a két német lánnyal ide-oda, nekem meg nincsenek hétvégéim, sőt estéim sem, és mindenből kimaradok. Azért ma elmegyünk laser tagezni Irinával, de na. Teljesen az az érzésem, hogy egyáltalán nem hiányzom otthonról. Persze, amikor ír valaki otthoni, akkor érzem a kedvességet meg a szeretetet, de nem jött hozzám senki, pedig 3 hónapja itt vagyok, és egyáltalán. Többen vannak, akik másfél/két/két és fél hónapja egy mukkot sem reagáltak a legutóbbi üzenetemre, amit pedig láttak. Nem esik jól. Paolo elköltözik decemberben, és akkor én leszek a főlakó, vagyis mindent nekem kell majd intéznem, ami a lakással kapcsolatos. Úgy kell ez nekem, mint púp a hátamra, és ezen az sem segít, hogy tudom, Paolo is utálja csinálni, csak hát valakinek muszáj. Honvágyam van. Pedig otthon hideg van, ros...

Van ez a Stephen Collins, aki a Hetedik mennyországban játszott, amit én nagyon szerettem. Most kiderült róla, hogy a '70-es években szexuálisan zaklatott három kislányt. Konkrétan oda tette a kezüket, ahová nagyon nem kellett volna. Erről a felesége mintegy 15 éve tud, de eddig nem szólt semmit. Most viszont, hogy válnak, úgy gondolta, itt az alkalom, hogy jóval több pénzt szerezzen az ügyön, mint amennyi járna neki, ezért felvette, ahogy a férje a párterápián, tehát egy pszichológus rendelőjében ezekről a tetteiről beszél, majd megzsarolta: ha nem fizet, kikerül a hanganyag. És a férfi nem fizetett, és a hanganyag kikerült, aminek nyilván az a következménye, hogy a pasi élete egy pillanat alatt romba dőlt, mindenhonnan kirúgták, ahonnan nem, onnan ő lépett ki, és még a Hetedik mennyországot is azonnali hatállyal levették a műsorról. Hát, igen, amit Collins csinált, az büntetőjogi kategória, meg ha nem lenne az, akkor is teljesen beteg, és csak ront a dolgon, hogy évekig egy ...

Egyik általános iskolai osztálytársam fogta és megosztott egy képet, amin azt fejti ki az intelligens alkotó, hogy Szlovákia egy semmi, bezzeg Magyarország. Anyám, mi lakik emberekben! A posztot mindenesetre jelentettem, a csajt meg kikövettem. Eddig sem volt túl érdekfeszítő a működése, de erre aztán végképp semmi szükségem.

Kicsit kirántott a depiből, hogy ma milyen pörgés volt a munkahelyen. (48 e-mailt várnak el per nap, én ma 98-at írtam meg, és bent maradt a végén 31, igaz, ezeket mind megnéztem, és mindnél úgy láttam, hogy nem tudok vele mit kezdeni.) Azon meg nagyon megdöbbentem, amikor este 10 körül megszólalt a magyar mobilom, és Levi keresett. Fel is vettem azonnal, mert meglepetésemben ezt tudtam reagálni. Megkérdezte, hogy vagyok, van-e valami komolyabb kapcsolatom, és akarunk-e találkozni. Heheee. Amúgy nem tudom, emlékeztek-e Levire, tavaly novemberben jött oda hozzám a villamoson egyszer edzés után, aztán összejöttünk, és egy darabig játszotta, hogy velem akar lenni, de közben meg tökre nem csinált úgy, mintha akarna, meg jó eséllyel volt neki otthon, vidéken barátnője, esetleg több is, aztán végül Valentin-nap előtt mondtam neki, hogy akkor nekem ennyi elég volt, aztán meg elég sokáig sírtam utána. Egy darabig még járt utánam, aztán áprilisban egyszer felhívott, de nem vettem fel, és azót...