LizaGazdija

A tegnapi összejövetel két máltai résztvevője bejelölt a Facebookon, így most látom, miket posztolnak. Érdekes betekintést nyerni abba, hogyan állnak ők a hazai politikához. Azt már eddig is tudtam, hogy pont annyira utálják a politikusaikat meg a rendőreiket, mint nálunk szokás, de ez most kicsit árnyaltabb kép. Remélem, semelyik bolygón nem fedeznek fel életet, mert holtbiztos, hogy akkor a kormány oda is pénzt fog küldeni.

Hír: Ebolával fertőződött egy amerikai orvos, ezek után különlegesen átalakított repülőgéppel szállították haza kezelésre. Kommentek: Idióta barmok; hagyni kellett volna Afrikában megdögleni, úgysem lehet rajta segíteni; reméljük, lezuhannak a tenger felett; érthető, hiszen Amerikának érdekében áll a világméretű járvány elindítása; Amerika ezt azért csinálta, hogy kifejleszthesse az új biológiai fegyverét, amit reméljük, Irakban vet be. Kemény dolgok ezek.

Ez úgy, ahogy van, rettentően ijesztő. Attól kezdve, hogy több nyelven beszélő, jogot végzett emberről van szó, azon át, hogy súlyos betegsége ellenére szabadon mászkál az utcán, egészen odáig, hogy ez ezek szerint bárkivel, bármikor megtörténhet. Jó lenne, ha lenne megint valami OPNI-szerűség, ahol ezek az emberek el lennének zárva a külvilágtól, és lenne rá esélyük, hogy majd valamikor jobban lesznek.

Vannak emberek, akik valami döbbenetes mértékig kényesek arra, hogy senki meg ne tudja a korukat. Megkérdeztem Rubent, mennyi idős, azt mondta, az titok, mert ha megmondja, máshogy fogok ránézni, és máshogy fogok viselkedni vele, és a kor csak egy szám, teljesen lényegtelen, ezért a couchsurfinges oldalára is csak egy random számot írt be. Ezek után megnéztem, ez a random szám a 28, hát, ezt nyilván egy percig sem hiszem el. Szerintem 40 körül lehet. Ami érdekes, hogy éppen csak megbeszéltük ezt a problémát a couchsurfinges találkozón, amikor a Ruben mellett ülő, máltai srác, bizonyos Reuben (ejtése Ruben) megkérdezte, ki mennyi idős. És Ruben meg a másik máltai részt vevő, Borg elszabotálták a kezdeményezést, egymás szavába vágva mondogatták, mennyire lényegtelen ez a kérdés. Annyira fura ez nekem, de most komolyan. Pláne férfiaktól. Én szeretem tudni, ki hány éves, gyerekkorom óta mindig érdekelt, aztán kiszámolgattam, mennyi idősek voltak a szülők, amikor megszületett a gyerekük, me...

A múlt hetin az volt az üzenet: "Just have a good time." A tegnapin: "Hang on to your smile." Valahogy mindkettő nekem szólt.

Este összefutottunk, és beszélgettünk egy kicsit. Majdnem egy órát. Többek között arról, miért és mennyire vagyunk képtelenek pihenni. Megkérdeztem, idén volt-e már szabadságon. On holiday. Ez azt is jelenti, hogy nyaralni, és ő így értelmezte, ezért mondta, hogy az egyetem óta nem volt, innen is csak haza szokott menni Szicíliába, és az nem pihenés, mert akkor végig kell látogatni minden rokont és barátot. Kérdeztem, mikor volt otthon utoljára, azt mondta, talán egy éve, és nem is tervez menni, a szüleit csábítgatja inkább ide, bár ők sem tudnak pihenni, mert amikor itt voltak egy hetet, akkor hat napig a lakásban végeztek kisebb javításokat, meg anyukája kimosta és kivasalta az ő összes ruháját, aztán a hetedik napon lementek a tengerpartra (hosszas könyörgés után), és megállapították, hogy szép. Másnap meg hazautaztak. Azt mondta, most, hogy ezt megkérdeztem, elgondolkodott, hogy tényleg kéne pihenni, és lehet, hogy a közeljövőben ki is vesz két-három nap szabit, és itthon fog a...

Itt eddig még nem álmodtam, pontosabban nem emlékszem egy álmomra sem, mióta beköltöztem a lakásba (3 hete). Na, de ma! Egyrészt megjelent az álmomban Liza. Egy idős pasi sétáltatott egy kutyát, én meg mondtam a velem lévő valakinek, hogy jé, de édes, pont olyan, mint Liza. Erre a valaki megkérdezte, Liza mennyi idős, mire mondtam, pont ennyi, és a következő pillanatban leesett, hogy az a kutya azért hasonlít annyira Lizára, mert konkrétan Liza. Aztán úsztam. A tengerben. Sokakkal. Egy barlangrendszerben, ahol időnként alá kellett merülni, hogy egyik teremből a másikba jussunk. Én nagyon elvoltam a gondolataimmal meg a tenger illatával, amit imádok, amikor egyszer csak, az egyik terembe való átúszás közben egy srác megragadta a karomat, és felhúzott a víz alól. Én elsőre nem értettem, miért csinálta, aztán megértettem, mondtam, köszi, aranyos vagy, de nem voltam bajban, aztán elgondolkodtam - lehet, hogy annyira elmerültem a gondolataimban, hogy elfelejtettem feljönni a víz alól, é...