LizaGazdija

Először tök jó volt, aztán kicsit rossz, aztán nagyon rossz, aztán kicsit jó, most megint kicsit rossz. Nem kellene, hogy ennyire nagy hatással legyenek dolgok a hangulatomra, de nem nagyon tudok mit csinálni magammal. Talán ha minden elrendeződik körülöttem, könnyebb lesz. Addig meg lehangol, hogy fogy a pénz, hogy nem úgy alakul a szombat estém, ahogy elképzeltem, és hogy kedd óta nem sikerült válaszolnia valakinek, akitől azért várnám a választ. Basszus, hogy lehetek ilyen?

Csütörtökön voltam kozmetikusnál. Azt a kezelést kértem, amit otthon szoktam, és már az előkészületekből sejtettem, hogy ezt nem fogom szeretni. És lőn. Az otthonihoz képest ez leginkább hentelésnek tűnt. Nagyon fáj, alig vártam, hogy vége legyen. Viszont a kozmetikus helyi lakos, Marsaskalán él, úgyhogy kicsit kifaggattam. Leginkább arra voltam kíváncsi, mikor találkoznak először az angol nyelvvel a máltai gyerekek, merthogy Máltán második anyanyelv szerepe van, és most kiderült, hogy csak az iskolában. Persze ez jó, mert így tudják megvédeni a saját anyanyelvüket, a máltait. A legérdekesebb pedig az volt, hogy kiderült, itt is van olyasmi ellentét, mint nálunk a városi-vidéki (bizonyos körökben). Marsaskala egy picike halászfalu jóval délebbre Sliemától, és nyilván nincs annyi turistájuk sem, mint Sliemának. A nő véleménye: Sliemában beképzelt, felfuvalkodott hólyagok élnek, akik otthon is az angolt használják, mert azt hiszik, ettől menőbbek. Amúgy ebben nem feltétlenül van igaza, m...

Nem takarítja maga után sem a fürdőkádat (tegnap este centi vastag homokréteget sikáltam ki belőle), sem a vécét (ezt inkább nem fejtem ki bővebben), a mosogatást mondjuk megcsinálja, de azt is úgy, hogy mióta itt vagyok, egyszer sem pakolt el a szárítóról. Én itt máshogy viselkedem, másmilyen szokásaim vannak, mint otthon, ahol teljesen egyedül élek, és tényleg azt csinálok, amit csak akarok - itt használat után azonnal mosogatás következik, mosogatás után meg azonnal törölgetés és pakolás. Tegnap egész nap itt volt Claire barátnője, ültek a teraszon, a nappaliban, a tetőn, a konyhában, mikor hol, de ha elmentem mellettük, Claire úgy nézett rám, mint a véres rongyra. A buli emlékét ma egy eldobott, üres sörösdoboz őrzi a nappaliban, ami számomra megdöbbentő, viszont nem fogom összeszedni, mert csak. Ha Claire jófej csaj lenne, összeszedném, így nem. Legfeljebb akkor, ha holnap reggel úgy húz el, hogy azt otthagyja. Nagyon későn értem haza, éjfélkor. Lábujjhegyen közlekedtem, nehog...

Meséltem, mennyire nem tetszett az, ahogy a srác nyitott. Ma írta, hogy este találkozhatnánk esetleg, beülhetnénk az egyik bárba, aztán mehetnénk tovább, neki vannak ötletei, kacsintás. Erre én azonnal visszakérdeztem, például milyen ötletei lennének, amire azt válaszolta, nagyon szép partszakaszok vannak itt Sliemában, meg van egy csomó pad. Ettől megnyugodtam, és úgy döntöttem, találkozzunk, miért ne, legfeljebb megismerek egy új embert. Azért Pannának megírtam, hová megyünk, és megkértem, hogy valamikor az este folyamán hívjon majd fel, hogy lássuk, megvagyok-e még. Fel is hívott, tök rendes volt tőle :) És minden rendben volt. Élőben nem nyomatta ezt a Don Juan-szöveget a srác, ami annyira idegesít engem. Sokat beszélgettünk, sokat sétáltunk, sokat ültünk egy tök jó parkban, ami tele van macskával, majd le is fényképezem egyszer világosban. Láttunk hullócsillagot, azonnal kívántam is, hátha. Van egy-két "red flag", de úgy gondolom, hogy majd kiderül, mi mennyire gáz, ha m...

Ma főleg itthon ültem és próbáltam fordítani, több-kevesebb sikerrel. Arra jöttem rá, hogy ha lenne végre munkám, ez is könnyebben menne, ami azért szívás, mert ha lesz munkám, akkor időből lesz kevesebb. De hát így vagyok összerakva. Azért nagyon igyekszem, nagyon szeretném mielőbb leadni a fordításomat. Amúgy meg folyton fáradt vagyok - ma pl. ledőltem délután fél órára, és egyszerűen nem bírtam kinyitni a szememet, amikor kelni kellett volna, úgyhogy végül másfél óra lett belőle. Szörnyű... Utcakép, alján a tenger Ryan kedvenc mondása itt is menő: "Ha fogsz nekem egy halat, ma már nem leszek éhes. Ha megtanítasz horgászni, mindig lesz mit ennem." A virágok alatt kezdődik az utcánk Oroszlános kopogtatónk van, bár azt nem tudom, minek, mert garantáltan nem hallja meg senki a kopogást... Viszont szép. Még egy oroszlán, ezúttal egy kerítés tetején. Ilyenből ezret látni, mert az itteniek nagyon vallásosak. Végre találtam egy igazán jó szupermark...

Írt egy bosnyák pasi, aki egy "külföldiek Máltán" jellegű oldalon bukkant rám, és megörült, mert egy településen élünk. Tök helyes, meg elsőre szimpatikus is volt. Elsőre. Beszélgettünk arról, ki mit sportol, ő nem sokat mozog, de mondta, hogy nyitott a javaslatokra. Beszélgettünk arról is, ki hova jár szórakozni, mondtam, én leginkább sehova, de visszautalva mondtam, nyitott vagyok a javaslatokra. Azzal búcsúztunk, hogy majd este beszélünk. Hazaértem az edzésről, láttam, hogy nem keresett, és úgy voltam vele, én ugyan többet pasinak nem írok, hogy adjon életjelet, már a nulladik pillanatban sem, mert írjon magától. Írt ő magától éjfélkor. Többször elmondta, mennyire szép vagyok, ami jólesik ugyan, de rossz jel. Aztán azt mondta, szerinte felesleges edzőterembe járni, egyedül is meg lehet oldani az edzést. Mondtam, a stepet nem annyira, és én azt nagyon szeretem*. Erre ő, hogy majd mutat ő nekem olyan programot, ami jobban fog tetszeni. Kérdeztem, mégis mi lesz az, erre ő, ho...

Claire itthonról dolgozik, egész nap a szobájában ül, magára zárja az ajtót. A konyhához meg a fürdőhöz a szobám előtt vezet az útja, és bár egész nap nyitva volt az ajtóm, egyszer sem köszönt be. Amikor egyszer kimentem hozzá a konyhába, nagyon rövidre zárta a beszélgetést. Nem tudom, hogy ő ilyen, vagy velem van valami baj, vagy csak nem akar már megismerni senkit, mert vasárnap költözik, de ez így nekem nagyon fura. Paolo eljár dolgozni, 9-től fél 6-ig tart a munkaideje. Reggel összefutottunk, de nem nagyon villanyozta fel, hogy lehetősége van beszélgetni. Megkérdeztem, jól van-e már a háta, mondta, hogy nem, és kapott rá gyógyszert, de attól rosszul lett, ezért vesz majd egy másikat, csak az jóval drágább. A gyógyszerek nevét is megosztotta velem, de én ezeket már a következő pillanatra elfelejtem, meg aztán a lényeg szempontjából teljesen mindegy is. Ezek után elment dolgozni. Fogalmam sincs, mikor jött haza, ha egyáltalán hazajött, ahogy tegnap sem tudtam. Valószínűleg egyből b...