LizaGazdija

Biztos bunkó vagyok, de rosszul viselem a facebookos nyáladzást. Azt, amikor párok körbenyalják egymást a hírfolyamban. Rendben, kiírják, hogy kapcsolatban vannak, netán eljegyezték egymást, vagy akár házasok, tesznek fel közös képeket - nem napi egyet, hanem mondjuk heti egyet. Ez rendben van, nincs vele gond. De amikor az egyik kiír a falára valami nyálat, vagy néhány szívecskét, vagy megoszt valami giccses életbölcsességet, nyilván szerelem témájában, és jelöli a posztban a párját, attól én kicsit ideges leszek. Nem kell az arcomba tolni, és a többi néhány száz ismerős arcába sem kell tolni. Láttuk, felfogtuk, örülünk. A turbékolást meg intézzék élőben, ha lehet. Vagy privátban, ha ragaszkodnak a Facebookhoz. Ezzel a történettel szemben nem vagyok toleráns, általában négy-öt ilyen nyálat vagyok hajlandó megvárni, aztán beállítom, hogy többet nem vagyok kíváncsi az illető posztjaira. A rekordot mégis ma sikerült elérni, amikor egy nap alatt jött két ilyen. Piff, már rejtve is van a k...

Tudom, hogy türelmesnek kell lennem, és szokott is menni minden gond nélkül, csak amikor sehogy sem akar az történni, amit én szeretnék, kis dolgokban sem, és ez esetleg verbalizálódik is, akkor el tudok szomorodni. Mint például ma is. Én is elképzeltem valahogy a szombatot. Nem így. És ezen most nehezen teszem túl magam. Az se vidám, amikor visszahallom, mik történnek a hátam mögött. Igazából egészen dühítő. Még mindig a gerincemben érzem az idegességet, pedig órákkal ezelőtt akadtam ki. Ilyenkor aztán különösen jó lenne odabújni. De nem lehet. És ez rossz. Basszus...

azok a tennivalók/szabályok, amikről akkor értesítenek, amikor már régen túl késő, valamint azok a kötelező programok, amiknek a dátumát nem egész egy hétre előre közlik, amikor már régen túl késő, mert mondjuk órám van adott időpontban, vagy mondjuk olyan programom, amit hónapokra előre leszerveztem, és nem biztos, hogy le szeretném mondani csak azért, mert öt nappal előtte kiderült, hogy nekem akkor valami más programon kell részt vennem kötelező jelleggel. Ekkora a fejem. Mutatom is, hogy mekkora, csak nem látjátok.

Múlt héten tűz volt, most meg egy óriási hajón utaztunk, amire felfért kompletten több lakás, úgy értem, minden utas a saját lakásának hajón kialakított másában lakott. Ott volt Réka és anyu, rájuk emlékszem. És akkor süllyedni kezdett a hajó. Pánik, rohangálás, evakuálás, ott ugráltak a fejünkön, hogy pakoljuk össze gyorsan a legszükségesebbeket, és siessünk, mert fél 6-kor leengedik a mentőcsónakokat, nehogy a hajón maradjunk véletlenül. És akkor kezdődött a tökölés, ezt nem találom, azt nem találom, én például nem találtam pulcsit, pedig rövidujjúban voltam, plusz megvolt a farmerdzsekim, de a személyzet egyik tagja, aki a fejünkön ugrált, mondta, hogy nagyon hideg van kint, mindenki keressen pulcsit, de én hiába túrtam a szekrényemben, amit nem is értettem, mert egy csomó pulcsim van. Réka akart adni a sajátjából, de csak óriási nyakkivágású meg vékony darabjai voltak, amikkel nem mentem volna semmire. Aztán fél 6 lett, én teljesen kétségbe estem, hogy még sehogy sem állunk, ...

Néztem Sherlockot, fordítok mesét magyarról angolra, serpenyőben pirítottam medvehagymás stanglit, majd megettem Mackó sajttal, és annyira jó, hogy vennem kell egy kenyérpirítót, és találtam egy csomó zenét, amire ugrálunk edzésen. Clean Bandit - Rather Be feat. Jess Glynne Calvin Harris - Thinking About You Mr. Probz - Waves Calvin Harris feat. Ne-Yo - Let's Go David Guetta - Love Is Gone Avicii - Silhouettes Avicii - You Make Me

Kész, beszippantott, és nem enged. Sherlock-rajongó lettem. Különösen azok után, hogy kicsit utánaolvastam, és kiderült, hogy még annál is pontosabban követik a sorozat készítői Doyle műveit, mint gondoltam. Úgyhogy én most megvettem a Sherlock-összest. Napokon belül lesz 1100 oldalnyi Sherlock Holmesom potom 2500 forintért. Alig várom. Lehet, hogy nem tudom azonnal elkezdeni, pedig nagyon szeretném, de azt most megígérem magamnak, hogy el fogom olvasni egytől egyik az összes Sherlock-sztorit*. Ez valami annyira zseniális alkotás, hogy szavak sincsenek rá. Nem csodálom, hogy a két főszereplő  számára nem is volt megállás Hollywoodig. Nem mellesleg Benedict Cumberbatch miatt kénytelen leszek idézni a Holt költők társaságából: "Ladies swoon." (A hölgyek elalélnak.) *Még A sátán kutyáját is, bár attól a film megtekintése után eléggé fázom.

Tegnap odajött hozzám három külföldi srác a Rákóczi téren, és kérték, mutassam meg a térképen, hol járnak, és ehhez képest hol az Oktogon, és amúgy az Oktogon környékén vannak-e jó kajáldák, mert ennének egy jó pizzát. Kedvesek, aranyosak voltak, kicsit beszélgettünk is, miközben/miután segítettem nekik, aztán mind mentünk a dolgunkra. Ma az Astorián voltam, hogy átvegyek két könyvet, amit rendeltem, és pont ugyanez a három srác ment el mellettem. Nem tudom, ők észrevettek-e, én nem köszöntem rájuk, mert kellemetlen lett volna akkor is, ha emlékeznek rám, mert na és akkor mi van, meg akkor is, ha nem emlékeznek, mert akkor hülyének néznek. Mindenesetre én jót mosolyogtam a dolgon.