LizaGazdija

amikor evidenciában tartanak. Társkeresőről ismerem a srácot, akartunk találkozni kb. másfél hónapja, de lemondta, közben összejött egy lánnyal, de a lány dohányzik, ami őt zavarja, ezért aztán - most figyeljetek! - engem is megpróbál függésben tartani, hogy ha a barátnővel nem lesz semmi, akkor átnyergelhessen rám. Kapom a bókokat ezerrel, annak ellenére, hogy kértem, hogy ezt ne csinálja, mert a barátnője valószínűleg nem örülne neki. A válasz az volt, hogy a barátnője nem fogja megtudni. Ez nekem elég rossz válasznak tűnik, mert nem azért nem csinálunk dolgokat, mert mi van, ha a másik megtudja, hanem azért, mert tiszteljük őt annyira, hogy nem csapjuk a szelet a háta mögött másoknak. Igazából ezt az egész történetet csak azért mesélem el, mert döbbenetes számomra, hogy rendszeresen beszél a lányról olyan stílusban, ami a lánynak rosszul esne, ha olvasná, a lány háta mögött próbálja fenntartani az érdeklődésemet (ami nincs, de ez neki még nem tűnt fel), és azt gondolja, hogy ha a lá...

Annyira jó lenne, ha azok, akik iszonyú okosak, és iszonyú jól tudnak angolul, ellentétben a mostani érettségizőkkel, előbb végigolvasnák a hanganyagot ért kritikát, aztán elolvasnák a feladatlapot, majd meghallgatnák a hanganyagot, és megpróbálnák megoldani a feladatot. Azonnal rájönnének, mi a mostani érettségizők meg nem kevés angoltanár problémája. Ezt most csak azért, mert egy ismerősöm kiírta az üzenőfalára, hogy ő meghallgatta, és aki ezt nem érti, az nem tud angolul, egy másik meg rám írt chaten, hogy szerintem is nehéz-e, mert ő meghallgatta, és ezek tök hülyék, garantáltan nem hallottak még franciát angolul beszélni, mert ő bezzeg azt is érti, és ahhoz képest ez kiskutya füle. Előbbire nem reagáltam, utóbbitól megkérdeztem, megpróbálta-e kitölteni a feladatlapot, mire mondta, hogy nem, de nem is az a lényeg, hanem az, hogy ez a szöveg teljesen érthető. Mintha teljesen érthető szöveghez nem lehetne teljesen nehéz, helyenként teljesen nem B2 szintű feladatot kreálni. Ettől a ...

A Sherlock továbbra is nagyon jó, a 2. évad 1. része annyira ütős volt, hogy nem jutottam szóhoz (egy évad három rész, hozom fel védelmemre, amiért ilyen gyorsan haladok vele). Régóta nézegetem a The Hound of Baskerville című regényt, csak mivel a magyar címe A sátán kutyája, nem mertem belevágni. A sorozat 2. évadának 2. része ezt a címet viseli, és ma megnéztem, és amellett, hogy iszonyú horrorisztikus, most már tudom, mi a poén, mert hiába modernizálták a sztorit, a lényeg változatlan, legalábbis azt sejtem. Akkor most töprenghetek, hogy elolvassam-e vagy felesleges.

Egy óra alatt elolvasható, könnyű kis történet. Fényévekkel jobb, mint a Maczkó úr, el sem hiszem, hogy ugyanaz a két mű írója. Dörmögő Dömötör története humoros, fordulatos, érdekes – még nekem is, aki nem is szeretem a focit. Szerethető volt a főszereplő, mindenféle elképesztő ármánykodásba keveredett, a mellékszereplők is jópofák voltak. Öt csillag. Már csak azt szeretném tudni, hogyan tudott négy év eltéréssel két ennyire különböző mesét írni ez a jó Sebők Zsigmond. De komolyan.

Nagyon szeretem a régi gyerekkönyveket, meséket, és nagyon szerettem volna, ha ez is tetszik, de sajnos nem így lett. Tetszett az ízes magyar nyelv, amin íródott, és az, hogy az egyik történet Budapestet, a másik a Balatont mutatja be részletesen. Jó volt betekintést nyerni a korabeli (eredeti megjelenés éve: 1907) Magyarország mindennapjaiba, látni a Városligetet, az Állatkertet, a Vidámparkot, a fogadókat, a vendéglőket, a fürdőházakat, a balatoni településeket. Ezen kívül Mühlbeck Károly rajzai nagyon szépek. Ezzel a résszel nem volt problémám. A mesének fontos része a humor, ami itt is megtalálható, de többnyire valahogy nem ül. A szóviccek erőltetettek, a legtöbb poén inkább kegyetlen, mint vicces. Az első mesében azért volt olyan jelenet, amin hangosan nevettem, de legtöbbször inkább csak értetlenül néztem, hogy ezeket a dolgokat ki és miért tarthatja viccesnek. Ennél sokkal nagyon bajom volt viszont Maczkó úrral. Az egy dolog, hogy beképzelt és pökhendi, elvégre dzsen...

Aggódnom kéne, ha a múlt hétfői beverés után még mindig fáj a fejem? Lehet, hogy meg kéne látogatni egy orvost? Miért kell nekem félni az orvosoktól?

Annyira nincs kedvem ehhez, hogy szavakba sem tudom önteni. Nem mintha csalódtam volna valakiben, vagy valami rossz történt volna velem, egyszerűen csak végtelenül fáraszt az egész. Semmi kedvem vadidegenekkel jópofizni, mesélni magamról, végigolvasni, ők mit mesélnek magukról, randit szervezni, a randira elmenni. Nem, nem. Az lesz, hogy az egyik oldalon lemondom az előfizetésemet, és nem lépek be, a másikról törlöm magam, a harmadikra meg csak úgy nem megyek fel többet (ott nem kell fizetni, cserébe az a leggagyibb a három közül). Azt szeretném, ha a végzet valahogy máshogy találna utat hozzám. Én nyitva tartom a szemem, megígérem, kivéve, ha valaki valami mást kér. De nem fogok kutatni, mert fárasztó és unalmas, és akkor még ott van az is, hogy nem játszunk a másik bizalmával. A héten az az érdekes történt, hogy majdnem két hónap után ismét felhívott Levi. Nem árulta el, mit szeretne, csak nagyon kedvesen érdeklődött, mi újság, meg mondta, hogy találkozhatnánk, megihatnánk valamit....