LizaGazdija

Ez egy olyan hétvége volt, amit sikerült  teljes egészében  egyedül tölteni. Egyszer-kétszer felcsillant a remény, hogy mégsem így lesz, de a vége mégis ez lett. Igen, jól látjátok, sajnálom magamat, megviselt vagyok, kétségbeestem, és nem tudom, mit kezdjek magammal. Ma már annyira kiborított, hogy embert nem láttam a két nap alatt (jó, tegnap láttam futókat a szigeten, de akkor sem szólt hozzám senki), hogy dolgozni sem bírtam. A fordítással nem haladtam, óraterveim nincsenek, pedig baromira kellene, hogy legyenek, csak azt várom, hogy végre elmehessek aludni. Ez valami brutális. Nem tudom, mennyit kell még várni, hogy ne legyek egyedül, de nem biztos, hogy kibírom.

Időtlen idők óta nem volt ilyen, és nagyon jólesett. Még egy maratoni hosszúságú álom is belefért, egy igazi Váratlan utazás - Anne - Pán Péter crossover, ahol én voltam Anne és Sara, mikor melyik, és Hetty néni terelgetett meg veszekedett velem, amikor Pán Péter irányítása alatt bajt kevertem. Közben vagy háromszor-négyszer felébredtem, de ahányszor visszaaludtam, mindig ott folytatódott az álom, ahol abbamaradt. Jó volt.

Lesz még munkaszüneti nap, amit nem tök egyedül, teljes csendben fogok eltölteni, hanem a párommal, szeretetben, mosolyogva, gondtalanul. Megj.: Nyilván nem szomorkodom amiatt, hogy futottam egy 32 és fél perces kört, meg lefordítottam 28 oldalt, de azért el bírnám viselni, ha valaki lenne itt velem.

amikor a youtube-on két zene között politikai hirdetés a reklám. Nekem egyetlen politikus se susogja már a fülembe, hogy szavazzak rá, mert ő az ász! Fúj, de undorító... Komolyan, minden villamos, busz, hirdetőtábla tele van a politikával, és akkor ha a tévéből nem is ömlik rám ez a szenny, mert évek óta nem kapcsoltam be, majd zenehallgatás közben fognak ezzel letámadni? Ezt nem kéne engedni, viszont érdemes lenne büntetni. Mennyire várom már április 6-át, te jó ég! Egy dolog enyhíti haragomat, ez pedig az, hogy elsőrangú gombapaprikást sikerült rittyentenem, ami szarvacska tésztával mennyei volt. Egészségemre!

Most már azon megy a nyűglődés, hogy melyikünk játékszabályai nyernek. Most már nem adhatom be a derekamat, ha nem akarok segget csinálni a számból. Nem könnyű a történet, azt meg kell hagyni. (Igen, még mindig Leviről van szó. Biztos eljön majd a nap, amikor már nem lesz róla szó.) Kora délután, még a szélvihar érkezte előtt, kiballagtam a szigetre, és futottam egy kört. Azért jó, hogy egy kilenc héttel a verseny előtt kezdtem a készülést egy nyolc hétre készített felkészülési tervvel, mert így a tropa térdem miatt be tudtam iktatni plusz egy laza terhelésű hetet, amikor is kétszer voltam csak futni, mindkétszer egy kört. 32 és fél percet csináltam ma. Nem is volt szörnyű, a térdemnek pl. egy szava sem volt, csak a talpam zsibbadt el nagyon. Ez meg mitől lehet? A fene se érti. Jövő héttől mindenesetre megint rendes futóedzések jönnek, sok jéggel és Voltaren Fortéval. Aztán a félmaraton után majd ellátogatok az ortopédiára.

"Szia Luca! Az adatlapodon olvastam, hogy szeretsz táncolni." Majd egy egész levél arról, hogy az illető mikor, hol, mit táncol(t). Szépséghiba csak egy: az én adatlapomon baromira nem szerepel, hogy szeretek táncolni. A tánc szó úgy egyáltalán nem fordul elő rajta. Küldjünk személyre szabottnak tűnő tucatlevelet lányoknak, biztos tetszeni fog nekik!

Egy órával előbb eljöttem az edzésről, mert fáj a lábam, plusz megbeszéltük Levivel, hogy találkozunk és beszélgetünk. Amikor szálltam fel a villamosra a Blahán, belefutottam Daniba, mármint nem az unokaöcsémbe, hanem abba a srácba, aki sokáig a Cserpesben dolgozott, és nagyon megkedveltem, mert mindig kedves volt, és nagyon jókat beszélgettünk. Megörült nekem, két puszival köszönt, ami már eleve tök jólesett, aztán beszélgettünk, amíg le nem szálltam. Nagyon jó volt látni, teljesen feldobódtam. Egy virágcsokorral a kezében a barátnőjéhez tartott. Milyen jó lehet egy olyan pasi, aki virággal készül az esti randira, nem?