LizaGazdija

hogy van baj bőven, kb. az élet minden területe fölé jut mostanában valami sötét felleg. Közben van az, hogy Levivel ma elértük a két hónapot, meg az, hogy mértéktelen Jóbarátok-fogyasztó lettem. Egyéb pozitívumot most nem nagyon tudok említeni.

Igazából nem a mi edzésünkön megy (K. szerintem be is hányna egy ilyentől, végül is pasiból van), hanem az előttünk lévő aerobik végén, a nyújtás alatt. Most elég rossz a kedvem, úgyhogy elég jól megy a hangulatomhoz. Ilyenkor mindig eszembe jut, lesz-e még jó kedvem ebben az életben. De mindig lesz. Úgyhogy most is, csak ki kell bekkelni. Addig is hallgatok ilyen szomorú számokat, és közben azzal biztatom magam, hogy apunak a fordításom 290 oldalán kb. 4 megjegyzése volt (mind tök jogos, mindet át is írtam), és azt mondta, egész jó a fordítás, egész jó volt olvasni. Christina Perri - Jar of Hearts (Who Do You Think You Are)

Nem érdekelt különösebben, amíg meg nem tudtam, hogy tankönyvnek szánták. Akkor már tudni akartam, milyen lehet. 2012 karácsonyára megkaptam a szüleimtől, mostanra sorra is került. (Szánom-bánom, de nálam így megy ez: még szerencsésnek mondhatja magát, hogy csak egy évet kellett várnia a polcomon.) Nagyon szerettem iskolába járni, tanulni, szinte minden érdekelt, bár nem mindenben voltam jó, persze. Két dolgot utáltam rettenetesen: a kémiát és a földrajzot. A kémiát azért, mert hiába erőlködtem, szinte sosem értettem, mi történik az órán, a földrajzot meg azért, mert halálosan untam. Amikor topográfiáztunk, és lehetett nézegetni a térképet, az még csak elment, de a többitől hányingerem volt. Földrajzból még a könyvet sem bírtam bemagolni. Egyszerűen nem tudott lekötni, hogy itt ezt termesztik, ott azt tenyésztik, száraz volt az egész, pfuj. De ha lúdháton repülve járhattam volna be Magyarországot, mindjárt más lett volna a helyzet! Nagyon nagy ötlet volt megkérni egy írónőt, ...

Egyszerűen érthetetlen számomra, miért csinálják ezt magukkal a lányok. Van ismerősöm, aki akkora melleket műttetett magára, mint a feje. Őszintén érdekelne, szerinte szép-e az eredmény, illetve mi baja volt az eredeti melleivel, amik egyébként sosem voltak kicsik. Van olyan ismerősöm is, aki az arca egyes részeit szabatta át. Annyira szeretnék neki megmutatni magáról egy fél évvel ezelőtti és egy mostani fényképet, és megkérdezni tőle, tényleg szebbnek látja-e a mostani külsejét. Sőt olyan ismerősöm is van, aki gyomorgyűrű felhelyezésén gondolkodik, hátha így fogyhat. Ne már! Tök kellemetlen, tényleg, de attól még ez az igazság: fogyni helyes táplálkozással és mozgással lehet. Nem azért mondom ezt, mintha én tökéletesnek tartanám magam. Nagyon nem. Elég sok bajom van magammal, szenvedek is ettől éppen eleget. Még ha egy nap alatt hárman mondják is, hogy sokat fogytam, akkor sem ezt mondja a tükör, nekem akkor sem tetszik, amit látok. Tudom, hogy addig nem leszek elégedett maga...

A francia elnök körüli botrány is bizonyítja, hogy nem érdemes időt szánni olyan kapcsolatra, ami úgy kezdődik, hogy elhagynak értünk valakit, mert az a kapcsolat úgy is fog véget érni, hogy elhagynak minket valakiért.

Robert Burns: John Anderson, szivem, John John Anderson, szivem, John, kezdetben, valaha hajad koromsötét volt s a homlokod sima. Ráncos ma homlokod, John, hajad leng deresen, de áldás ősz fejedre, John Anderson, szivem. John Anderson, szivem, John, együtt vágtunk a hegynek, volt víg napunk elég, John, szép emlék két öregnek. Lefelé ballagunk már kéz-kézben csöndesen, s lent együtt pihenünk majd, John Anderson, szivem. (Szabó Lőrinc fordítása) Mennyire szerettem ezt a verset a gimiben! Hányszor elolvastam! Most a Moly címlapján találkoztam vele újra, mert ma van a költő születésének 255. évfordulója, amiről a Moly ezzel a verssel emlékezik meg. Nekem meg kicsit belesajdult a szívem, és arra gondolok, mennyire szeretném én is megtalálni a magam John Anderson, szívem, Johnját. 

Annyira rohadtul egyedül érzem magam ma, hogy ráfanyalodtam egy facebookos játékra. Arra azért figyeltem, hogy ne kelljen hozzá lájkolni semmit, és ne posztolgasson az oldalamra semmit, legalábbis mások számára láthatóan ne. Mivel kedvenc játékom a keresgélős, ezt választottam. Gyilkossági ügyeket kell megoldani. 1. gázos pont: véres hullákat, illetve véres testrészeket kell keresgélni a helyszíneken. 2. gázos pont: a véres hulláktól és testrészektől eltekintve olyan az egész, mintha óvodások csinálták volna óvodásoknak. Van tíz tárgy a képen, és ebből találj meg hatot, hát, úristen, tövig ne rágjam a körmömet! 3. gázos pont: elküldhetem boncolásra a hullát, de 24 percig tart a móka. Tarthat persze kevesebb ideig is, amennyiben hajlandó vagyok kicsengetni néhány dollárt. A felmerülő kérdés: Ti teljesen hülyék vagytok? És engem teljesen hülyének néztek? Azt hiszitek, fizetni fogok egy gagyi játékért, ami egyébként ingyenes? Ne vicceljünk már! Tanulság: Sose játsszunk Facebook-játé...