LizaGazdija

K. még mindig az edzőnk, aki most már hónapok óta szívatja P-t, egyik edzőtársunkat, amiért Thaiföldre ment nászútra. Az esküvő augusztusban volt, a nászút mostanában, kb. két hete jött haza a lány. P. eléggé fehér bőrű, K. meg kreol, mint én. És K. szereti oltogatni az embereket, de aki rendszeresen olvas, ezt már tudja. Ugyanez a K. beharangozta, hogy jövő csütörtökön Mikulás-járás lesz az órán. K.: Mi van, P., Thaiföldön nem sütött a nap? P.: Én barna vagyok! K.: Persze, barna! És akkor én mi vagyok, néger? P.: Jó, de te már öreg vagy. K.: Mi vagyok? P.: Öreg. K.: Ötvennek nézek ki? P.: Nem, de már öreg a bőröd, és nem kopik le a színed, amit nyáron felszedtél. (K. méltatlankodik, egyébként csend, a többiekkel vihogunk.) K.: Te egy kurva nagy virgácsot fogsz kapni jövő héten, azt ugye tudod? Szóval you gotta love K. és edzés.

Először úgy éreztem, megérdemlem, hogy mindig mindenkivel kedves próbálok lenni (és többek szerint szokott is sikerülni). Aztán rájöttem, valójában ő érdemli meg, hogy nem tud mit kezdeni az irányába áradó kedvességgel.

Ma felrémlett előttem az a szörnyű lehetőség, hogy esetleg nem fogok tudni megszabadulni az indexemtől, ami egyébként már nem is létezik. Végre összehoztam a találkozót az egyik célszeméllyel, akinek be kell vésnie az igazolást, hogy minden tárgyat teljesítettem, abszolutóriumot kaphatok, de ő azt mondta, a tanulmányis hölgy rosszul tájékoztatott, már egy éve megváltozott a szabály, és nem is neki kell bevésnie, vagy legalábbis nem azt. Sírok.

Nemrég azt mondta valaki, hogy az én kis életem adrenalinszegény és teljesen izgalommentes, nem is tudná élni, olyan unalmas. Én meg azt mondom, hogy az én kis életem olyan változatos és fordulatos, hogy alig bírom lekövetni a történéseket. Avagy velem mindig történik valami . Nem mindig jó, és most sem lehet még tudni, hogy ez a mai történés nekem jó lesz vagy nem annyira, de hogy egy percig sem unatkozom, az garantált.

Nagyon tetszett a 3. évad 16. része, Ross és Rachel szakítása. Annyira jó volt, ahogy egy fél éjszakán át ültek, és próbálták megbeszélni, mi történt, miért történt, hogyan tovább, és néha volt ugyan egy kis ütleg meg sírás meg kiabálás, de többnyire csendben, intelligensen igyekeztek megoldani a problémát. Megérintett. Ez már a vége, de olyan szép ❤

Húha...

Bementem az egyik nagy könyvesboltba. - Jó napot kívánok! Egy internetes rendelést szeretnék átvenni. Nem önöktől rendeltem, hanem a Kuponvilág Kft-től, de ide szállították ki a csomagot. - Mi nem foglalkozunk internetes rendelésekkel, mi nem vagyunk internetes átvevőhely. - Én nem is önöktől rendeltem, hanem a Kuponvilág Kft-től, és náluk lehetett választani, hogy ide hozzák a csomagot. - Milyen könyvet rendelt? - Nem könyvet rendeltem. Nem önöktől rendeltem, hanem egy másik cégtől, csak ide szállították ki a csomagot. (Türelmetlenül) - De milyen könyvet rendelt? - Nem könyvet rendeltem. - Nem könyvet? Akkor mit? - Egy krémet. - Krémet? Tőlünk? - Mondom, hogy nem önöktől rendeltem, hanem a Kuponvilág Kft-től, csak ide hozták ki a csomagot. Döbbent csend, úgyhogy másik alkalmazotthoz fordultam, akivel szakasztott ugyanezt a beszélgetést folytattam le, míg végül úgy döntöttem, feladom, majd felhívom a Kuponvilág Kft-t, aztán megkérdezem tőlük, szerintük hogyan nyerjem ki e...