LizaGazdija

nem volt egy jó nap. Szörnyen álmos vagyok, ezért könnyen kiakadok, és mert elég sok negatív hatás ért, ki is akadtam számtalan dolgon. Remélem, holnapra kialszom ezt a nyűgöt. Meg ezt a hányingert, ami délután óta rajtam van. Nagyjából az egyetlen jó volt a mai napban, hogy Matyi szülinapját ünnepeltük. Már négyéves. Nagyon durván rohan az idő. Örül, hogy négyéves lett.

Reggel lementem A Helyre, hogy vegyek egy túró rudit. Igazából induláskor még azt hittem, kakaózni fogok, de mire odaértem, meggondoltam magam. Volt jó nagy sor, meg előttem egy problémás vendég. Egy fiatal srác, aki magyarul egyáltalán nem tudott, angolul se túl jól, és mindennel baja volt. A péksütiből nem egyet kért, hanem kettőt (nem, mert ott voltam, hallottam, egyet kért), a WiFi nem működik a telefonján, miért nem működik, amikor netezni akar (hát jó, ebben igaza van), a tej miért hideg, amikor ő melegen szereti (mert nem mondta, hogy melegen kéri, viszont az orra előtt vették ki a hűtőből). Igazából nem is feltétlenül az volt fura, hogy mindennel baja volt, hanem a stílus, amiben előadta magát. Mindenesetre elfáradtak tőle azok, akik vele foglalkoztak. Amikor sorra kerültem, mondtam a pultban álló dolgozónak, hogy én egyszerű leszek, mert csak egy túró rudit kérek, amire ő a következőt mondta: "A vendégünk voltál." Mire én meglepetten: "De miért?" Mire ő: ...

Pontosabban az egyik ablakról. Ez is bizonyulhat még elkiabálásnak, de ha meg tudom tanulni, amit meg kell, és beválok, akkor jó eséllyel Tomiék kávézójában fogok dolgozni. Pont akkor ment el az egyik lány, amikor kiderült, hogy nekem nem lesznek csoportjaim idén, és Tomi rám gondolt, hátha van kedvem kipróbálni ezt is, és van, már egy ideje gondolkodtam rajta, hogy nem jó, hogy csak tanítani meg fordítani tudok, ki kéne próbálni valami mást is. Ma bent voltam kb. hat órát, és annyi infót kaptam, hogy csak úgy kavarog a fejemben, mint valami sűrű massza. Elég sokféle kávé van, az alkoholnál nem mindegy, mit milyen pohárba öntünk, nem tudom, mi a kis fröccs meg a nagy fröccs, mármint melyikben milyenek az arányok, bőven van még hova fejlődni a sörcsapolásban is, meg kell tanulni kezelni a programot, amivel számlázunk, stb. Úgyhogy jövő héten még megyek párszor tanulni meg gyakorolni, és már most látszik, hogy jó hosszú jegyzetem lesz a tudnivalókról. Aztán ha mindketten úgy gondolják ...

Megtudtam magamról, hogy felháborít és sért, ha férfiak megstírölnek nőket. Ez úgy derült ki, hogy talpaltunk Londonban, és ha szép lányt látott, Dani megfordult, és utánanézett, jól végigmérte tetőtől talpig. Ettől bennem olyan feszültség keletkezett, hogy magam is meglepődtem. Mert ez olyan, mint a húspiacon, és a nő nem egy darab hús, hogy csak így stírölgessék. Azért furcsa ez, mert én nem vagyok feminista, viszont úgy nagyjából és egészében idegesít a feminizmus, ki nem állhattam amerikanisztikán a feministás kurzusokat, a világból ki tudtam volna szaladni tőlük. Gondolkodtam, mi billenthetett át, mi válthatta ki belőlem ezt az iszonyú erős ellenkezést eme jelenség ellen. Azt hiszem, a közelmúlt eseményei. Mert így kezdődött az az egész tavaszon és fél nyáron át tartó történet, ami eléggé kiütött. Pontosan így: utánam fordult és megnézett az illető, majd kommunikálni, beszélgetni, flörtölgetni kezdett, és amikor már azt hittem, hogy lesz valami, akkor hirtelen kiderült, hogy úgy...

Ha bezárul egy ajtó, kinyílik egy ablak? Nagyon úgy néz ki, hogy a nyelviskola ajtaja bezárult számomra, de ezzel egy időben két ablak is kinyílt. Nem akarok elkiabálni semmit, ezért nem is mondok semmi többet, csak ha biztos lesz bármi is. De azért kicsit örülök.

megint nem voltam egyedül, és nagyon szerettek. Bárcsak.

Az elmúlt héten időzített posztokat olvastatok, hogy ne legyen üresség, amíg nem vagyok itthon. Merthogy fogtuk magunkat az unokaöcsémmel, Danival, és elrepültünk Londonba. Na jó, azért ennél több szervezés előzte meg a nagy kalandot, de a lényeg, hogy láttuk Londont és Dovert, és nagyon-nagyon jól éreztük magunkat. Lesznek bejegyzések is minden napról, de még nem tudom, mikor, ahogy azt sem, mennyi szöveg és mennyi kép lesz bennük. Annyi az élmény és a hatás, hogy nem lehet leírni mindet, és több, mint ezer fényképet készítettünk, amiből ugyan a Facebookra kiválogattam 93 darabot, de nem tudom, hogy ha szöveget írok, ugyanazok a szöveg mellé is jók lesznek-e, vagy újra kell válogatni mindent, vagy csak egy részét, vagy mi lesz. De majd menet közben kialakul. Mivel munkám még egy darabig nem lesz*, úgy néz ki, ráérek ezzel szötymörögni. Kiegészítés néhány órával később:  Írom az első napot, és úgy néz ki, sok lesz a kép is meg a szöveg is. Hátha lesz, aki átrágja magát rajta. Ha ...