LizaGazdija

Megtudtam magamról, hogy felháborít és sért, ha férfiak megstírölnek nőket. Ez úgy derült ki, hogy talpaltunk Londonban, és ha szép lányt látott, Dani megfordult, és utánanézett, jól végigmérte tetőtől talpig. Ettől bennem olyan feszültség keletkezett, hogy magam is meglepődtem. Mert ez olyan, mint a húspiacon, és a nő nem egy darab hús, hogy csak így stírölgessék. Azért furcsa ez, mert én nem vagyok feminista, viszont úgy nagyjából és egészében idegesít a feminizmus, ki nem állhattam amerikanisztikán a feministás kurzusokat, a világból ki tudtam volna szaladni tőlük. Gondolkodtam, mi billenthetett át, mi válthatta ki belőlem ezt az iszonyú erős ellenkezést eme jelenség ellen. Azt hiszem, a közelmúlt eseményei. Mert így kezdődött az az egész tavaszon és fél nyáron át tartó történet, ami eléggé kiütött. Pontosan így: utánam fordult és megnézett az illető, majd kommunikálni, beszélgetni, flörtölgetni kezdett, és amikor már azt hittem, hogy lesz valami, akkor hirtelen kiderült, hogy úgy...

Ha bezárul egy ajtó, kinyílik egy ablak? Nagyon úgy néz ki, hogy a nyelviskola ajtaja bezárult számomra, de ezzel egy időben két ablak is kinyílt. Nem akarok elkiabálni semmit, ezért nem is mondok semmi többet, csak ha biztos lesz bármi is. De azért kicsit örülök.

megint nem voltam egyedül, és nagyon szerettek. Bárcsak.

Az elmúlt héten időzített posztokat olvastatok, hogy ne legyen üresség, amíg nem vagyok itthon. Merthogy fogtuk magunkat az unokaöcsémmel, Danival, és elrepültünk Londonba. Na jó, azért ennél több szervezés előzte meg a nagy kalandot, de a lényeg, hogy láttuk Londont és Dovert, és nagyon-nagyon jól éreztük magunkat. Lesznek bejegyzések is minden napról, de még nem tudom, mikor, ahogy azt sem, mennyi szöveg és mennyi kép lesz bennük. Annyi az élmény és a hatás, hogy nem lehet leírni mindet, és több, mint ezer fényképet készítettünk, amiből ugyan a Facebookra kiválogattam 93 darabot, de nem tudom, hogy ha szöveget írok, ugyanazok a szöveg mellé is jók lesznek-e, vagy újra kell válogatni mindent, vagy csak egy részét, vagy mi lesz. De majd menet közben kialakul. Mivel munkám még egy darabig nem lesz*, úgy néz ki, ráérek ezzel szötymörögni. Kiegészítés néhány órával később:  Írom az első napot, és úgy néz ki, sok lesz a kép is meg a szöveg is. Hátha lesz, aki átrágja magát rajta. Ha ...

zavar, amikor a villamoson/buszon/metrón egymásra csavarodnak párocskák, csókolgatják egymás nyakát, letolják a nyelvüket a másik torkán, vagy akár belenyúlkálnak egymás nadrágjába. Gondolkodtam rajta, vajon jobban zavar-e, mint a kosz és bűz, amit szintén naponta tapasztalok ezeken a járműveken, és lehet, hogy igen. Annyira kulturálatlannak tartom. Nagyon szép a szerelem meg minden, de nem lehetne valahogy konszolidáltabban jelezni a külvilág felé, hogy ők nagyon szeretik egymást? És nem az irigység beszél belőlem, egyetlen barátommal sem voltam hajlandó nyilvánosan édelegni, mert el tudtam képzelni, mást mennyire zavarhat. Főleg a tömött villamoson, amikor egy méterre sincs a fejük az enyémtől, most komolyan. Jobban belegondolva azon is lehidaltam, amikor a Vidámparkban várakoztunk a Hullámvasútnál vagy fél órát, és az előttünk álldogáló párocska fiú tagja egyszer csak nekiállt a mutatóujjával a lány melltartójában matatni. Egy hatéves szeme láttára. Az milyen? Később mondjuk a bar...

És akkor hallhatnám a csodálatos dalokat, például ezt, ami olyan jó, de olyan... Guilty

Remixelve is. Amikor először hallottam edzésen, nagyon furcsa volt, de most már mindig várom, hátha sorra kerül. Az tetszik benne a legjobban, hogy az "I got my red dress on tonight"-tal indul.