LizaGazdija

Ma (is?) annyira rossz a kedvem (pedig itt volt Livi, és az nagyon jó volt, meg itt volt Marci is, és az is jó volt), hogy nem is írok semmit, csak megosztok két bölcsességet. A kiömlött sót dobjuk át a bal vállunk fölött. Legyen rozmaring a kertkapu mellett. Ültessünk levendulát, mert szerencsét hoz, és legyünk szerelmesek, amikor csak tehetjük. ( Átkozott boszorkák , saját fordítás, mert egyik sem tetszett, amit találtam.)  Attól, hogy a múltad nem úgy alakult, ahogy szeretted volna, a jövőd még jobb is lehet, mint gondolnád. (Blankától kaptam vigasztalásul.)

Nem tudom, hat éve* is így volt-e már, de rám az újdonság erejével hatott, hogy a HÉV-től a Sziget bejáratáig méterenként állt egy ember, aki vagy azt mondogatta, hogy "jegyet veszek, felesleges jegyet veszek" (ki a tököm megy el a Filatorigátig a felesleges Sziget jegyével?!), vagy azt, hogy "jegy eladó, jegy eladó". Ezek az emberek vajon hol élnek? Na, mindegy is, a kedvencem az a párocska volt, akik egy pokrócon ültek, előttük meg volt egy tábla a következő felirattal: "We need money to buy ticket. Just a little :)" Ezen mosolyogtam, de mondjuk pénzt nem adtam nekik. Felkerült a Facebookra egy kép a Quimby tegnapi koncertjéről, alatta meg voltak kommentek, így végre megtaláltam azt a dalt, ami legjobban tetszett, csak nem tudtam rákeresni, mert nem emlékeztem elég nagy részletekre a szövegéből, a refrénből meg semmire, csak a dallamra. (Hát igen, kicsit későn volt nekem az az éjfél, amikorra hazaértem.) Íme: Legyen vörös *Hat éve voltam előszö...

Ez volt a másik nap, amire vettem jegyet, miután egy júliusi napon arra ébredtem, hogy nekem idén muszáj fesztiválra mennem. Nem ismerem a Quimbyt, egy-két számukat hallottam csak korábban, de a program címével és plakátjával megvettek kilóra: Quimby Csodaországban Aki ismer vagy csak olvas már egy ideje, valószínűleg tudja rólam, mennyire szeretem Lewis Carroll zseniális regényét. Nem kicsit, maradjunk annyiban. Ráadásul a fél 9-es koncert elé 4-től mindenféle programokat ígértek, pl. Csodaországot, slam poetryt, minicirkuszt, előzenekart. Ennek örömére megpróbáltam kiérni 4-re, ami ugyan nem jött össze, de azért 16:11-kor már a kapunál voltam, ismét egyedül. A bejutási procedúra időtartama percekben sem volt mérhető, annyira kevesen voltunk még. Negyed öttől kb. hatig kóvályogtam. Körbejártam a Hajógyárit kétszer, részben azért, mert fel akartam térképezni, mik vannak, részben meg azért, mert nagyon kerestem a KultúrZóna nevű helyet, de nem találtam. Illetve megtaláltam, de...

Múlt héten ittam 3 dl almás cidert, és úgy éreztem, végre egy alkoholos ital, ami ízlik, mégsem vagyok abnormális mértékig absztinens. Az azóta eltelt másfél hétben megittam még kétszer 3 dl almás cidert, majd meg kellett állapítanom, hogy de, én abnormális mértékig absztinens vagyok - ugyanis mégsem ízlik a cider sem. Well, whatever.

Én annyira műveletlen vagyok hazai zenében, hogy amíg meg nem halt, nem tudtam, kicsoda Cipő. A Republicot azért ismertem, ne ijedjetek meg, sőt még dalokat is tudtam tőlük, de arról fogalmam sem volt, kik a tagok. Most is csak Cipőt tudom, teszem hozzá. Azért mentem el mégis, mert tudtam, hogy lesznek dalok, amiket ismerek, és mert nagyon jó ötletnek tartottam, hogy úgy búcsúznak el tőle a barátai és kollégái, hogy eléneklik a számait. Végül is egyedül mentem. 7-kor kezdődött a koncert, én szerettem volna negyed 7-re odaérni, mert a hat évvel ezelőtti emlékeim alapján úgy gondoltam, fél és háromnegyed óra közötti sorállásra számíthatok. Végül 6:40-re értem csak oda, viszont 20 perc múlva már bent is voltam. 7 után 7 perccel találtam meg a Nagyszínpadot, akkor már megkezdődött a koncert, de talán az első számnál tarthattak, szóval sok mindenről azért nem maradtam le. Ekkor még elég sok hely volt viszonylag elöl és középen is, úgyhogy beálltam egy olyan lyukba, ahonnan a színpadot meg...

Mostanában annyi rengeteg elválasztási hibát láttam könyvekben, netes cikkekben, egyéb kiírásokban, hogy konkrétan felmerült bennem, hátha én emlékszem rosszul az elválasztás szabályaira. Most utánanéztem, és nem, én tudom jól, és tényleg ennyi rengeteg hibával találkozom. Azért ez valahol sokkoló.

tavaly után idén is felújítást végez, idén is szünnap nélkül folyik a munka, tehát hétfőtől vasárnapig. Nem mondhatnám, hogy hajnalban kezdik a zajongást, mert tegnap, tehát vasárnap 3/4 9-kor, ma meg 9-kor ébredtem fel rá, de mindkét nap fájt azért a szívem, mert fél 10-ig alhattam volna. Szurkolok nekik, hogy mielőbb a munka végére érjenek, bár az alapján, amit tegnap láttam náluk, amikor mentem el itthonról, és nyitva volt náluk az ajtó, igazából nem sok jóra számíthatok. Pedig én annyira szeretnék aludni. Az még megy ebben a hőségben. UPDATE: Furcsa is volt, hogy ennyire szünet nélkül megy a fúrás-faragás. Amikor mentem le a postára csekkeket befizetni, fény derült az okra is: most már mindkét alattam lévő lakásban felújítanak. Yay me! Jó hír viszont, hogy délre befejezték a hangoskodást. Felmerül a kérdés, miért nem délben kezdték, amikor már amúgy sem akartam volna aludni, de hát mindenre nem kaphatok választ. Inkább örülök a kora délutáni csendnek.