LizaGazdija

Az ember csak magára számíthat*. És ez már 11:10-kor megvolt, ez egy ilyen nap. *Meg Blankára, de ő sem tud mindenben segíteni.

A magyar legendásan kegyetlen nép, velünk senki sem akar igazán rosszban lenni. Ez még napjainkban is így van, bizony. Volt például az az eset, amikor kiadtuk az azeri baltás gyilkost a hazájának, de csak azért, mert az azeriek megígérték, hogy náluk is börtönben fog ülni. Nos, a gépe landolását követően nem börtönbe, hanem szabadlábra és nemzeti hősi státuszba került. (Emlékeztetőül: ezt azzal a hősies cselekedettel érte el, hogy baltával agyonvágta éppen alvó, örmény diáktársát Budapesten.) A magyarok persze nagyon megharagudtak, amiért az azeriek átverték őket. Tombolunk dühünkben, iszonyú látvány. Felháborodásunknak hangot is adunk: azeri parkot fogunk építeni valahol Budapesten, valószínűleg a Városligetben. Ez majd örök mementóul szolgál utódainknak: lám, így jár, aki ujjat húz a magyarokkal! A parkba a vajdasági példa alapján kell egy szobor is, úgyhogy én szeretnék javasolni: szerintem az azeri baltás gyilkos szobrát kellene megformálni, hogy unokáink se felejtsék el, honnan ...

- Majd egyszer csinálok egy listát a Castle tíz legjobb részéről, és abban nagyon jó eséllyel benne lesz az 5x17, a Scared to Death (Halálra rémülve). Rég nevettem ennyit és ilyen hangosan Castle-epizódon, bár nagy szerencse, hogy kora délután néztem, különben nem sok alvás várna ma rám. - Volt időm megcsinálni egy rendes takarítást, miután egy programom elmaradt. - Megjelent a könyvem!!! Ezt fordítottam tavaly nyáron. Én most úgy, de úúúgy örülök!!! - Voltam sétálni Marcival, és a Boráros téren leültünk nézni a Dunát. Ezt gyakran csináljuk, szerintem nagyon léleksimogató hatása van, de még tudott dobni az élményen, hogy fújt a szél, és pont végignézhettük, ahogy kiköt egy hajó. Hogy Marci milyen izgatott lett! El is indult, hogy ő akkor felszáll, de lebeszéltem. Amúgy még a hétfői sétánkon volt az, hogy egy hajléktalan férfi megkérdezte, nem adom-e neki a kutyát, mert nagyon szép, és jól tudna vele kéregetni. De mondtam, hogy ne haragudjon, szó sem lehet róla. Kicsit nevett...

ébred bennem, amikor - éjféltől hajnali kettőig nem tudok aludni, mert az ablakom alatt betont törnek, vagy én nem tudom, mit csinálnak, de azt kva hangosan, és hiába csukom be az ablakot, mert akkor is kva hangos, plusz akkor még meg is fulladok a melegtől, - hajnali kettőtől bizonytalan ideig megint csak nem tudok aludni, mert valami idióta akkor szeret gyorsulgatni a körúton. Az ilyet annyira megverném ilyenkor, pedig én alapvetően elég békés természetű ember vagyok. De minimum megkérdezném, nem tanította-e meg arra az anyukája, hogy éjszaka a normális emberek aludni szoktak, és ha neki nem megy, akkor csendben kussol, és hagyja a normális embereket pihenni, nem pedig gyorsulgat a motorjával vagy a kocsijával mások ablaka alatt. Fú, mennyire utálom az ilyeneket. Tudom, mit képzelek, hogy a belvárosban élek, az bezzeg nem baj, hogy az ablakom alatt áll meg a négyeshatos , tudom, tudom.

„Mert az a helyzet, hogy senki nem tehet boldoggá minket, csakis saját magunk tehetjük boldoggá magunkat.” Bagdy Emőke – Daubner Béla – Popper Péter: Öröm, harmónia, boldogság Ez szívás.

majd nekem is lesz valaki valamikor. Ne kérdezgessem, mikor már, ki tudja, hét és fél év kapcsolatra mennyi magány jut. Meg biztos jó ez így, ahogy van, mert az én életemben mindig úgy történnek a dolgok, hogy nekem jó legyen. Csak néha kicsit nehéz türelmesnek lenni meg bízni meg nem összeomlani. Majd ilyenkor hallgatom a Morcheebától a Rome Wasn't Built In A Dayt is.

Ha valamit elszúrunk, akkor ne bújjunk el, hanem kérjünk bocsánatot, kerüljünk azok szeme elé, akiknek elszúrtuk azt a valamit, viselkedjünk természetesen és zárjuk le magunkban az ügyet! Kifizetődik, legalábbis én ma ezt tapasztaltam.