LizaGazdija

Amikor bepillantást nyerek egy-egy család életébe, nem győzök elég hálás lenni, hogy nekem nem abban a családban kellett felnőnöm, hogy nekem az a család jutott, amelyik. Egészen elképesztő, milyen mintákat látnak gyerekek, és sajnos a gyereknek az lesz a természetes, amit a családjában tapasztal. Belegondolni is hátborzongató. Így nő fel aztán a sok kis bunkó, aki akkor sem tud normálisan viselkedni és kommunikálni, ha akar, és sosem fog rájönni, mi baja van vele a többi embernek.

Íme: Előtte kb. két percig néztem a kamerába, de mivel nem sikerült becsipogtatni a karszalagomat, nem akarta az igazságot semmi áron, a srác meg egyre idegesebben rángatta a karomat, odanéztem. Hát csak nem akkor csipogta be a gép a kódomat? Hát csak de. Sebaj :) Azért látszik, hogy én vagyok. Meg van összefoglaló videó is, és én is látszom rajta, ahogy örömömben ugrálva jövök kifelé a vízből (3:50 után pár másodpercig): Eszembe jutott még néhány apróság az úszással kapcsolatban. Nagyon kíváncsi voltam, fogok-e látni ismerősöket, és hát láttam. Persze én volt osztálytársakra, csoporttársakra gondoltam elsősorban, no, közülük nem találkoztam senkivel. (Utóbb aztán a teljesítők névsorában találtam jedlikes osztálytársat, ő is most volt először, és sokkal jobbat úszott nálam, és hát le a kalappal.) Ott volt viszont két pasi is a budai vendéglőből, akikkel akkor találkoztam, amikor az árvíz idején a szivattyút felügyeltem az étteremben. Megismertek, odajöttek hozzám. Az egy...

Edzésről, nyilván. Avicii - Silhouettes

Amikor valaki annyira örül, hogy boldog névnapot kívántam neki, hogy meghív egy kakaóra, az azért elég megható. Bearanyozta a napomat ez a gesztus :)

a családi legendáriumnak is része egyébként. Anyu 1986 nyarán szeretett volna részt venni rajta, de nem sokkal az augusztusi esemény előtt kiderült, hogy terhes velem, és az orvos viccesen mondta neki, hogy a már leszervezett biciklitúrára még mehet, de a Balatont már ne ússza át, pedig arról a tervről ő nem is tudott. Úgyhogy anyu szót fogadott, nem úszott. Azóta meg valahogy sosem adódott rá alkalom. Ezért is érdekes, hogy én most megcsináltam. Meg azért, mert éppen annyi idős vagyok, mint anyu, amikor nem úszta át: 26 éves.

Nem állítottunk órát, mégis mindketten felébredtünk 8:20-ra. Komótosan készülődtünk, megmosakodtunk, felöltöztünk, összecsomagoltunk, majd valamikor fél 10 körül elindultunk a nagy pakkunkkal a strand felé. Még első nap felfedeztem, hogy a kikötőnél van egy cukrászda, és mivel tök régen voltam cukrászdában, nagyon erős vágy támadt bennem, hogy most legyek. Blanka rábólintott, úgyhogy a bolt útba ejtése után a cukrászdában reggeliztünk egy-egy Morgan kapitány szeletet, ami finom. Kiderült, hogy a nyitás előtt negyed órával sikerült megérkezni hozzájuk, amit tökre nem értettem, hiszen tegnap már 7-kor, a nevezés kezdetekor ettek ott emberek, de aztán leesett, hogy nyilván kivételes alkalom volt, a Balaton-átúszás miatt nyitottak korán. Nagyon rendesek voltak, ennek ellenére kiszolgáltak minket. A sütizés után lesiettünk a strandra, és megkezdtük a mai programot, a buzgó semmittevést. Egész nap csak feküdtünk, süttettük a hasunkat, olvastunk, én kétszer fürdőztem is, strandkaját ebédelt...

Miután partot értem, visszamentünk a szállásra. Út közben betértünk a boltba, vettünk ebédet, és beszereztük a jutalom-kürtőst meg a sört. A szálláson kb. másfél órát lehettünk, zuhanyoztam, ebédeltünk, kicsit ejtőztünk. Aztán kimentünk az állomásra, felültünk a vonatra, és Badacsony felé suhantunk. Ugyanis azt terveztük az úszás utánra, hogy megnézzük Badacsonyt, és kicsit kirándulunk a hegyen. Végül is az lett, hogy megnéztük a kikötőt, a központot, az Egry József Múzeumot, majd felmásztunk a hegyre, de csak Szegedy Róza és Kisfaludy Sándor házáig, illetve ezektől egészen kicsit feljebb, mert Blanka azt mondta, szerinte ne erőltessük meg a térdemet, ha már eleve is fáj. Meg amíg én úsztam, ő sem lustult: hatalmasat sétált Révfülöpön, de tényleg nagyon nagyot, szóval kicsit ő is elfáradt már. Úgyhogy gyönyörködtünk kicsit a kilátásban, aztán visszamentünk a központba, megnéztük a vásárt, láttuk Ambrus Attilát, avagy a viszkis rablót, aki a kerámiáit próbálta eladni (fotó van, de nem...