LizaGazdija

Ez az egész jelenet egy kincs, de nekem különösen az eleje tetszik, a kártyázós rész. Infinite Sheldon, indeed. Ha a youtube-on nézitek, akkor a leírásban ott van, amit mondanak (angolul).

Az egy dolog, hogy az e-mailem között egy csomó haszontalan szemét van, ilyen szövegekkel, hogy "Bettina bejelölt - lefeküdne veled", meg "Hú, tényleg jó az a videomegosztó oldal, amit ajánlottál" (ezeket nem nyitom meg, csak az e-mail első sora eleve látszik a listában), és mindig nagy önuralom kell, hogy ne kattintsak rá, és ne írjak vissza valami trágárt, arra az esetre, ha esetleg elolvasná valaki. De az milyen, amikor kéthetente felhívnak telefonon, hogy menjek íriszdiagnosztikai vizsgálatra, és én mindig türelmesen, kedvesen elmondom, hogy nem érdekel, és legközelebb sem fog érdekelni, és legközelebb mégis megint felhívnak. Hát, a mai hölggyel nem voltam türelmes és kedves. A szavába vágtam, és megmondtam, hogy engem ez még mindig nem érdekel, és akárhányszor hívnak fel, akkor sem fog érdekelni. Megkérdezheti-e, miért nem érdekel. Azért, mert nem. Megkérdezheti-e, hány éves vagyok, ha nem sért meg. Huszonhat. Érti, akkor szép estét kíván, viszonthallásra. Én...

Még jó, hogy tegnap megbeszéltük az egyik tanítványommal, hogy mi nem hisztizünk a meleg miatt, hiszen a nyár már csak ilyen. Amikor ezt beszéltük, akkor még őszintén így is gondoltam. Lehet, hogy ma egy-két fokkal melegebb volt, mint tegnap, és ennyi elég ahhoz, hogy elinduljon a hiszti? Mert bennem elindult. Ma egész konkrétan a túlélésért küzdöttem. Fordítani majd most kezdek el, mert mostanra már tudok valamennyire koncentrálni. A mai angolórámra felkészülni kínszenvedés volt, annyira nem forogtak a kerekek. A nap folyamán megittam három liter vizet. Már rosszul vagyok a folyadék gondolatától is, mégis iszom a negyedik litert, plusz a fehérjeturmix, plusz a tea, és az benne a szomorú, hogy még mindig úgy érzem, mintha a kiszáradás szélén lennék. De holnap elmegyek úszni, és ettől azt várom, hogy kicsit könnyebben viselem majd a hőséget. Ja, és nem lesz nálam esernyő, így aztán el fogok ázni, ha elkap a zápor, és ezt már alig várom.

Azt mondja: "A hűség nem érzés, hanem döntés." Igaza van.

Pár napja fáj a jobb oldalon a fogam. Ma reggel belenéztem a számba, és megtaláltam a magyarázatot: bedurrant a jobb alsó bölcsességfogam. Ez azt jelenti, hogy már megint bölcsességfoghúzás elébe nézek, persze ez a kis nyomorék sem nőtt ki annyira, hogy húzni lehessen, úgyhogy megint vagdosni fognak. Örvendjünk együtt!

Szombaton kinyitják a Margitszigetet, és nem ment tönkre a rekortán, vagyis mehetek futni megint! Ettől olyan jó lett a kedvem, hogy legszívesebben ugráltam volna örömömben. Hétfő óta megint van uszoda*, holnaputántól megint van Margitsziget, hát mi kell még? *Erzsébetre szoktam menni úszni, de ott már májusban hirdették, hogy június első két hetében karbantartás miatt bezár a bazár. Gondoltam, sebaj, úgyis Kispestre jártam világ életemben, amíg nekünk nem volt uszodánk, megnézem, ott hogyért van a belépő. És akkor azt láttam, hogy a kispesti uszoda is zárva tart június első két hetében karbantartás miatt. Azért ezt milyen jól összehozták, de nem?

A gondnokunk biciklijét ellopták a lakása elől. A másodikon lakik, a kaputól legtávolabb eső lakásban. Az milyen? Szerintem legalábbis ijesztő. Jöttünk hazafelé edzésről az egyik lánnyal, a Blahán megálltunk, mert onnan már nem egyfelé megyünk. Egy hajléktalannak tűnő, de minimum rendkívül ápolatlan pasi bizonytalan léptekkel mögém ballagott, és végigsimított a  fenekemen. Nem, sajnos ezt a típusú bókot nem tudom értékelni. De mivel 1. megdöbbentem, 2. rendkívül jól nevelt vagyok, nem kiabáltam, nem locsoltam képen vízzel, sőt semmiféle agresszív reakcióm nem volt, csak nagyon-nagyon csúnyán néztem rá, amennyire csak tudtam. És képzeljétek, szégyellte magát. Tudom, hogy én burokban nőttem fel, és azóta is burokban élek, de engem teljesen váratlanul tud érni egy-egy ilyen eset, pedig tudom, hogy ezek nem nagy dolgok, főleg az, hogy időnként megfogdosnak, na bumm. Hát hol élünk mi?