Ez egy bűnös város

A gondnokunk biciklijét ellopták a lakása elől. A másodikon lakik, a kaputól legtávolabb eső lakásban. Az milyen? Szerintem legalábbis ijesztő.

Jöttünk hazafelé edzésről az egyik lánnyal, a Blahán megálltunk, mert onnan már nem egyfelé megyünk. Egy hajléktalannak tűnő, de minimum rendkívül ápolatlan pasi bizonytalan léptekkel mögém ballagott, és végigsimított a  fenekemen. Nem, sajnos ezt a típusú bókot nem tudom értékelni. De mivel 1. megdöbbentem, 2. rendkívül jól nevelt vagyok, nem kiabáltam, nem locsoltam képen vízzel, sőt semmiféle agresszív reakcióm nem volt, csak nagyon-nagyon csúnyán néztem rá, amennyire csak tudtam. És képzeljétek, szégyellte magát.

Tudom, hogy én burokban nőttem fel, és azóta is burokban élek, de engem teljesen váratlanul tud érni egy-egy ilyen eset, pedig tudom, hogy ezek nem nagy dolgok, főleg az, hogy időnként megfogdosnak, na bumm. Hát hol élünk mi?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai