LizaGazdija

Ezt mióta keresem, te jó ég, és mindig ugyanúgy kerestem, mint ma este, csak eddig nem találtam, ma meg de: Marha jó erre ugrálni, de tényleg. Van egy másik zene is, amit szintén elég régen keresek már, na, az ma sincs meg. Nem baj, majd egyszer rábukkanok. Ma estére ez is elég.

"Vajon büszke lenne a kisgyerek, aki voltál, a felnőttre, aki vagy?" Végiggondoltam, és szerintem igen. Az a kisgyerek, aki voltam, odalenne attól, hogy tanár lettem. Hát még, ha megtudná, hogy könyveket is fordítok! Azt nagyon-nagyon nagy dolognak érezné. Azt nem tudom, a magánéletemmel mennyire lenne elégedett, de szerintem tetszene neki, hogy egyedül élek, és boldogulok. Aztán meg biztos arra gondolna, hogy végül is az anyukámnak és a dédnagymamámnak is 27 éves korában született a(z első) gyereke, úgyhogy még ráérek, meg aztán egy-két év csúszás nem olyan nagy baj.

Hát, ez annyira emberi. Remélem, a sofőr megússza egy figyelmeztetéssel, a kismama pedig egy életre megtanulta, hogy körülnézünk, mielőtt lelépnénk a járdáról, és ezt fogja tanítani a gyerekének is. UPDATE: Na jó, ez a cikk némileg árnyalja a történetet. De eredeti formájában tényleg tök emberi az egész.

Vicces, amikor egy szerintem autista fizikus egy teljesen egyszerű pincérnővel beszélget. Vicces, amikor két kocka megpróbál becsajozni. Vicces, amikor a szerintem autista fizikus a nem autista fizikussal meg a kockákkal kikapcsolódik. Ellenben nem vicces, amikor a szerintem autista fizikust porig alázzák. Az sem vicces, amikor egy betörés után, amelyben eltűnik az összes laptop, tévé és egyéb műszaki cikk, a szerintem autista fizikus annyira retteg a lakásban, hogy aludni sem bír. Továbbá nem vicces, amikor a szerintem autista fizikus összes poggyászát ellopják az új lakhelyén az érkezése utáni első pillanatban. Azon még tűnődöm, hogy velem van a baj, vagy azzal, aki szerint a második kategóriában található események viccesek.

Livivel és a barátjával tegnap lementünk a Velencei-tóhoz, ott is Velencére, választottunk egy szimpatikus szabadstrandot, és ott töltöttük a délutánt. Gyanús, hogy ez valamikor kikötő volt, ugyanis kicsit sem sekély a vize, miközben a déli parton elég sokáig lehet gyalogolni úgy, hogy az embernek még mindig csak nyakig ér a víz. Vagy lehetett, amikor utoljára ott jártam. Szép időnk volt, nem tűzött a nap, de nagyon meleg volt, úgyhogy jól lehetett beszélgetni meg félálomba merülni a leégés veszélye nélkül. (Nekem még így is ott van a nyakam körül a fürdőruhám nyoma. Hihetetlen, hogy én még árnyékban is barnulok.) Szóval szép napunk volt :)

Sheldon: And who are you to tell me about outer space? (És ki vagy te, hogy kioktass a világűrről?) Raj: I'm the astrophysicist. "Astro" means "Space." (Én vagyok itt az asztrofizikus. Az asztro jelentése űr. Sheldon: "Astor" means "Star." (Az astro jelentése csillag.) Raj: Okay, well, let me just tell you, if we were having this argument in my native language, I'd be kicking your butt. (Közlöm veled, hogy ha most az anyanyelvemen vitatkoznánk, porba tipornálak.) Sheldon: English is your native language. (Neked ez az anyanyelved!) Raj: Okay, you got me there, but you're wrong about this! (Jó, most megfogtál, de akkor is tévedsz!)