LizaGazdija

Sheldon kiakad azon, hogy a fölöttük lévő lakásba új lakók érkeznek, Penny meg azzal szívatja, hogy felvázolja, milyen emberek költözhetnek majd be: "... or a tap-dancing pirate with a wooden leg" (vagy egy falábú, sztepptáncos kalóz) Ezt elképzeltem, és azóta nem tudok szabadulni a képtől.

Ma azt fedeztem fel, hogy a Moly havonta megjelenő újságjának, a Merítésnek egyik rovatában, ami a vallással foglalkozik, két tartalommal is szereplek. Az egyik az Isten rabjairól, a másik G.B. Shaw Szent Johannájáról írt értékelésem. Egy megrögzött hitetlentől ez nem rossz. Egyáltalán nem rossz.

Este mentem Marciért, hogy elvigyem sétálni, és amikor odaértem, kiderült, hogy holnap egész nap nálam lehetne, sőt akár már ma nálam is alhat. Ez utóbbi lehetőségre csaptam le villámgyorsan, így aztán most itt szuszog mellettem egy kutya. Yee-haw! Aztán az is van, hogy szita az agyam. Tegnap lementem vásárolni. Három témakörben kerestem dolgokat: mai ebéd, következő heti reggeli, hétvégi süti. Sikerült is beszerezni a mai ebédet meg a következő heti reggelihez a kenyeret. Felvágott? Sajt? Darált keksz? Vaj? Ugyan, kérem. Ma megint nekifutottam. Értelemszerűen két témakörben kerestem dolgokat: következő heti reggeli (mínusz kenyér), hétvégi süti. Nem hiszitek el, de képes voltam kijönni az üzletből négy liter tejjel, tizenöt deka sonkával meg tizenkét deka sajttal, darált keksz, vaj ohne. Most nem tudom eldönteni, ez egy jel-e, ami azt üzeni, hogy ne akarjak keksztekercset enni a hétvégén. Azért lehet, hogy reggel nekifutok a kérdésnek újra. Hátha menni fog, ha már csak egy témakörre...

Az árvíz kapcsán a következő gondolataim támadtak az elmúlt másfél hétben. - Jaj, szegény állatok! (Őket elköltöztették, megnyugodtam.) - Jaj, szegény rekortán! Hol fogok most futni? Úgy néz ki, hogy azért bennem is elfér némi önzés.

ma végre elkészült, mert a paprika a két nappal ezelőttihez képest féláron volt, a paradicsom ára harmadával csökkent, és ezt már elfogadhatónak éreztem. És nagyon finom lett. És rövidesen ki fogom vágni ezt a lábost, mert egyszerűen használhatatlan. Persze ma is mehetek vásárolni, mert tegnap elfelejtettem venni reggelinek valót meg tejet a következő hétre, pedig jó lett volna, ha ez a mai programból kimarad, de hát... Ja, meg lehet, hogy két hónap kihagyás után megint csinálok sütit hétvégére. Keksztekercset. Majd meglátjuk.

Közlekedésileg legalábbis. Megpróbáltam eljutni az órámra. Aha. Jól ment. A Blaháig simán eljutottam a villamossal, bár közben figyeltem, mekkora ordas nagy dugó van a körúton, szegény autósok, gondoltam. A Blahán pont bent állt a busz, ami nekem kell, gyorsan odarohantam, felszálltam, mire közölte a sofőr, hogy sajnos műszaki hiba miatt nem tud továbbmenni. Ennek annyira nem örültem, mert a következő negyed óra múlva érkezik csak, és azzal már pontban az óra kezdetére érek oda, tehát nincs hibázási lehetőség, egy kis dugó itt, egy kis baleset ott. De nem izgattam fel magam, olvastam szépen az Amerikai isteneket*, aztán örültem, mikor megjött végre a busz. Aha. Egész addig tartott az öröm, míg a lámpa túloldalán be nem álltunk a dugóba. De igazán tragikussá csak a Ferencieken vált a helyzet, ahol a lezárt rakpartok örömére nyilván most volt szükséges sávot szűkíteni az építkezés miatt, nyilván nem lehetett ezzel egy hetet várni. Úgyhogy a Ferenciek terétől az Erzsébet híd túloldalá...

Találkoztam ma Livivel, beülős napot tartottunk. Ő salátát evett, teát ivott, én melegszendvicset ettem, kakaót ittam. Jó nagyot beszélgettünk, aztán elmentünk fagyizni, majd könyvesboltba és képeslapboltba. A könyvesboltban régi, nagy vágyam teljesült. Nézzétek csak: A hercegnő és a kobold Hogy én hányszor láttam ezt a mesét gyerekkoromban, és mennyire szeretem, és mennyire meg fogom nézni megint! Amióta rájöttem, hogy egy könyv alapján készült, azóta vágyom a könyvre, ez években mérhető, és most csak úgy ott volt a polcon a könyv, és 1500 forintért, pedig keményfedeles, és csodaszép, és az eredeti, 1872-es kiadás illusztrációi vannak benne, és jaj... *sóhaj* Az egyik dal a filmből